MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Torokgyulladás (faringitisz)
A torok (farinx) és néha a mandulák fertőzése.
A legtöbb torokgyulladást (faringitiszt) ugyanazok a vírusok okozzák, melyek a náthát
is. A náthához hasonlóan a vírus-okozta torokgyulladás is magától javul, és csak azért
jelent gondot, mert a gyermeket levertté teszi, és iskolai hiányzást eredményez. A
sztreptokokkusz baktérium kevésbé gyakori, de súlyosabb gyulladást okoz ("tüszős
mandula"); 2 évesnél fiatalabb gyermekekben ritka. Ritkán okoznak torokgyulladást olyan
szokatlan fertőzések, mint a mirigyláz (mononukleozis infekciosa), vagy - alacsony
oltási aránnyal rendelkező országokban - a torokgyík (diftéria).
A torokgyulladásban szenvedő gyermekek mandulái (tonzillák, nyirokszövetből álló
képletek a torok hátsó falán) is fertőződnek. Ha ezek különösen nagyok, az orvos a
mandulagyulladás (tonzillitisz) kifejezést használhatja. Torokgyulladás után néha a
mandulák fertőzöttek, gyulladtak vagy megnagyobbodottak maradnak (krónikus
tonzillitisz).
A bakteriális torokgyulladás a mandulák tartós gyulladását, fertőzöttségét és
megnagyobbodását (krónikus tonzillitiszt) okozza; a mandulák hasadékaiban genny
szaporodik fel (kriptás tonzillitisz); továbbá tályogok is képződhetnek a toroktól
oldalra eső szövetekben (lateralis faringeális abszcesszus), a torok mögötti szövetekben
(retrofaringeális abszcesszus) vagy a mandulák körül (peritonzillaris abszcesszus). 
A sztreptokokkusz-okozta torokgyulladás ritka
szövődményei közé tartozik a reumás láz, a vesegyulladás
(glomerulonefritisz), vagy a szövetek (nekrotizáló faszcitisz) és a véráram
életveszélyes fertőzése (toxikus sokk szindróma).
Panaszok, tünetek
Minden, torokgyulladásban szenvedő gyermeknek fáj a torka spontán és bizonyos
mértékig nyeléskor is. Fülfájdalom lehetséges, mert a torok és a fül területeit
ugyanazon idegek látják el. A torok hátsó fala és a mandulák jellemzően vörösek, és az
utóbbiak duzzadtak vagy fehér lepedékkel bevontak lehetnek.
A torokgyulladásban szenvedő gyermekeknek a megfázás részeként folyik az orruk,
köhögnek és hőemelkedésük van. sztreptokokkusz okozta torokgyulladásban szenvedő
gyermekek nyakán érzékeny, duzzadt nyirokcsomók lehetnek, lázuk magas. Ilyen esetben
olykor skarlát (skarlatina ) tünetei is jelentkeznek,
többek között a nyelv élénk fehér vagy vörös elváltozása ("málnanyelv") és egy
jellegzetes piros bőrkiütés (skarlatiniform exantéma).
Idült torokgyulladásban szenvedő gyermekeknek spontán torokfájdalmuk lehet, vagy
nyeléskor érezhetnek kellemetlenséget vagy fájdalmat.
Kórisme és kezelés
Az orvos akkor gyanakszik torokgyulladásra, ha a torok hátsó falán pírt és fehér
lepedéket vagy gennyet lát, és ha a nyaki nyirokcsomók duzzadtak.
Ha az orvos sztreptokokkusz-okozta torokgyulladásra gyanakszik, kenetet vehet a
torok hátsó faláról, és azt két vizsgálatra küldi: gyors antigén-vizsgálatra és
bakteriális tenyésztésre. A antigén-vizsgálattal perceken belül kimutatható a
sztreptokokkusz-fertőzést. Ha a gyors teszt pozitív, baktérium-tenyésztésre nincs
szükség. Ha azonban a gyors teszt negatív, a legtöbb orvos tenyésztést végeztet,
melynek körülbelül 1-2 nap alatt van eredménye.
A sztreptokokkusz-okozta torokgyulladást általában penicillinnel kezelik, ez lehet
egyetlen injekció vagy 10 napig szájon át adott készítmény. Amennyiben a gyermek
túlérzékeny penicillinre, az orvos eritromicint vagy más antibiotikumot rendelhet. A
sztreptokokkusz-okozta vagy vírus-eredetű torokgyulladás kezelése során fájdalom és a
láz csillapítására ibuprofent vagy paracetamolt adnak a, valamint ösztönzik a
gyermeket a folyadékivásra. A leves jó módja annak, hogy a gyermek kellően hidrált és
táplált maradjon, amikor a nyelés fájdalmas és az étvágy még nem tért vissza. Sós
vizes gargalizálás vagy érzéstelenítő hatású torok-sprék időlegesen szintén
segíthetnek csillapítani a fájdalmat.
