MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Bronchopulmonális diszplázia
A bronchopulmonális diszplázia (krónikus
tüdőbetegség) a tüdőkre ismételten ható károsító tényezők következtében kialakuló
kórkép.
A bronchopulmonális diszplázia leggyakrabban olyan koraszülöttekben fejlődik ki,
akiknek a megszületéskor súlyos tüdőbetegségük (pl. respirációs disztressz szindróma)
volt, különösen akkor, ha néhány hétnél hosszabb ideig gépi lélegeztetést igényeltek. Az
érzékeny tüdőszövetek károsodhatnak, ha a léghólyagokat a lélegeztetőgép túlfújja, vagy
ha magas az oxigénszint. Ilyenkor a tüdőkben gyulladás alakulhat ki, és folyadék
halmozódhat fel bennük. A bronchopulmonális diszplázia néha érett újszülöttekben is
kialakulhat tüdőbetegség (pl. tüdőgyulladás) következtében.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az érintett újszülöttek légzése általában szapora, nehézlégzésük lehet mellkasi
behúzódással belégzésben és alacsony véroxigén szinttel, mely a bőr kékes
elszíneződését okozza (cianózis). Néha, súlyos esetben, az újszülött a levegőt csak
lassan tudja kilélegezni, és "levegő csapda" alakulhat ki, mely miatt a mellkas
túlfújtnak látszik.
Noha néhány súlyos állapotú újszülött több hónapos kezelés után is meghalhat, a
legtöbben azért túlélik a betegséget. A tüdőelváltozások több év alatt gyógyulnak.
Később azonban nagyobb körükben az asztma és a vírusos tüdőgyulladások (pl. a
respirációs syncytialis vírus [RSV] által okozott, a téli hónapokban előforduló
betegség) kockázata.
A bronchopulmonális diszplázia diagnózisa olyan koraszülöttnél állítható fel, aki
hosszú ideig részesült gépi légzéstámogatásban, és akiben nehézlégzés és tartós
oxigénigény észlelhető. Az alacsony véroxigén szint és a mellkasröntgen felvétel
támasztják alá a diagnózist.
Megelőzés és kezelés
A lélegeztető gépeket csak végszükség esetén használják, és akkor is a lehető
legóvatosabban, hogy elkerüljék a tüdőszövet károsodását. Amilyen hamar ez
biztonsággal megtehető, megszüntetik a gépi lélegeztetést.
Bronchopulmonális diszpláziában kezdetben oxigén adására lehet szükség, hogy ne
alakuljon ki cianózis.
Fontos a megfelelő táplálás, hogy elősegítsük a tüdők növekedését, és hogy az új
tüdőszövet egészséges legyen. Így a károsodott terület aránya a teljes tüdőszövethez
viszonyítva egyre kisebb lesz.
Mivel a gyulladt tüdőszövetekben folyadék halmozódik fel, a napi folyadékbevitelt
meg kell szorítani, és vizelethajtók (diuretikumok) adásával fokozni lehet a vizeletbe
történő folyadék kiválasztást.
Miután az ilyen újszülöttek kikerülnek a kórházból, kerülni kell, hogy
cigarettafüst, vagy a hősugárzó, illetve fafűtéses kályha füstje érje őket. Kerüljék a
kontaktust az olyan emberekkel, akiknek felső légúti fertőzésük van. Bizonyos
esetekben részlegesen immunizálni lehet őket RSV fertőzéssel szemben úgy, hogy RSV
ellenes specifikus antitesteket kapnak. Ezt az ellenanyagot ősszel és télen havonta
kell beadni.
