A korai pubertás (pubertás prékox) és a pszeudopubertás prékox a leányoknál 7, a fiúknál 9 éves kor előtt bekövetkező nemi érést jelent. A korai pubertást az okozza, hogy egyes nemi hormonok (a gonadotropinok) túl korán szabadulnak fel az agyalapi mirigyből. Ezek a hormonok a petefészkeket vagy a heréket fejlődésre, és további hormonok - pl. ösztrogén és tesztoszteron - elválasztására serkentik. Az ösztrogén, illetve a tesztoszteron hatására a pubertás beindul, és megjelennek a felnőttre jellemző testi jegyek. A korai hormonkibocsátást daganat, vagy az agyalapi mirigy, illetve a hipotalamusz (az agyalapi mirigyet szabályozó agyterület) egyéb rendellenessége okozza.

A pszeudo- (ál-; nem valódi) pubertás prékox esetében a mellékvese, a here- vagy a petefészekdaganat, vagy más betegség miatt nagy mennyiségű tesztoszteront vagy ösztrogént termel. Ezek a hormonok magukat a heréket, illetve a petefészkeket nem késztetik fejlődésre, a gyermek azonban egyre jobban hasonlít a felnőttre.

Mindkét esetben fan- és hónalj-szőrzet nő, kialakul a felnőtt testszag, a gyermek testformája megváltozik. Aknék jelenhetnek meg.

Fiúkon megjelenik az arcszőrzet, a hímvessző megnövekszik, megjelenése férfiasabbá válik. Leányoknál kifejlődik a mell és elkezdődhetnek a menstruációs periódusok, különösen, ha a korai pubertás valódi. A testmagasság gyorsan nő, de a folyamat korán abbamarad, így a végső testmagasság kisebb a vártnál. Valódi korai pubertás esetén a nemi mirigyek (a petefészkek, illetve a herék) szintén kifejlődnek és megnövekednek, míg pszeudopubertás prékox esetében a nemi mirigyek éretlenek maradnak. A valódi korai pubertás 2-5-ször gyakoribb leányokban.

A tesztotoxikózis a pszeudopubertás prékox ritka, öröklődő formája, ami a fiúkat érinti; oka közvetlenül a herék fejlődése, független a hipotalamusztól és az agyalapi mirigytől. Hasonlóképpen a McCune-Albright-szindróma, egy genetikai (de nem öröklődő) rendellenesség következménye is pszeudopubertás prékox; ez a rendellenesség viszont leányokban gyakoribb.

Az orvos méri a vérben a hormonok szintjét, valamint a kézről és a csuklóról készített röntgenfelvételek segítségével megítéli a csontok fejlettségét. A medence és a mellékvesék ultrahangvizsgálata, valamint a fej komputertomográfiás (CT) vagy mágneses rezonancia vizsgálata (MRI) a mellékvesékben, a hipotalamuszban, vagy az agyalapi mirigyben fejlődő daganatot mutatja ki. A gonadotropin-felszabadítást előidéző hormon agyalapi mirigy-hormonokra gyakorolt hatásának vizsgálata segíthet eldönteni a rendellenesség okát.

Valódi korai pubertás esetében bizonyos szerek, pl. nyújtott hatású leuprolid-injekciókkal (szintetikus gonadotropin-kibocsátó hormon) vagy naponta adott desiorelin- vagy histrelin-injekcióval az agyalapi mirigy nemi hormon-kibocsátása megállítható; ezek a szerek ugyanis érzéketlenné teszik az agyalapi mirigyet a szervezet saját gonadotropin-felszabadulást előidéző hormonjával szemben. Pszeudopubertás prékoxban az orvos különböző szerekkel próbálja megakadályozni a nemi hormonok hatását. A gombaellenes ketokonazol csökkenti a véráramban a tesztoszteron szintjét tesztotoxikózisban szenvedő fiúkban. A tesztolakton csökkenti a McCune-Albright-szindrómás serdülők ösztrogén-szintjét. Mindkét betegségben segíthet a spironolakton vagy a ciproteron.

Ha a rendellenességért daganat a felelős, annak eltávolítása gyógyulást eredményezhet.