A betegek gyakran figyelnek fel hasukban lüktető érzésre. Az aneurizma típusosan mély, főképp a hátba kisugárzó fájdalmat okoz. A fájdalom súlyos is lehet, ha pedig az aneurizma megreped, általában csillapíthatatlan.

Ha az aneurizma megreped, az első tünet rendszerint a megsemmisítő fájdalom az alhasban és a hátban, illetve az aneurizma fölötti terület érzékenysége. Amennyiben a következményes belső vérzés súlyos, a beteg gyorsan sokkos állapotba kerülhet. A hasi aneurizma repedése gyakran halálos.

A fájdalom fontos, de általában késői jel. Sok betegnek azonban nincs semmilyen panasza, és betegségét véletlenül, más okból végzett rutin fizikális vizsgálat vagy képalkotó eljárás (például röntgen vagy ultrahang) során fedezik fel. A has középvonalában lüktető tömeg tapintható. A has közepe fölé helyezett sztetoszkóppal surranó hang (zörej) hallható, amit az aneurizmán átáramló vér által előidézett örvénylés (turbulencia) hoz létre. Elhízott betegekben azonban még nagy aneurizma is rejtve maradhat. A gyorsan növekvő, megrepedésre hajlamos aneurizmák gyakran fájnak, vagy a has vizsgálata során nyomásra érzékenyek.

Olykor a hasi röntgenfelvétel mutatja ki az olyan aneurizmát, aminek falában kálciumlerakódások vannak, de ez a vizsgálat kevés egyéb információt nyújt. Egyéb vizsgálatok hasznosabbak az aneurizma kimutatására és méretének meghatározására. Ultrahangvizsgálattal például általában tisztán kimutatható a mérete. Ha aneurizmát fedeznek fel, néhány havonta megismétlik az ultrahangvizsgálatot, hogy lássák, nagyobbodik-e, és ha igen, milyen gyorsan. A has komputertomográfiás (CT) vizsgálatával, különösen, ha röntgenelnyelő kontrasztanyag intravénás beadását követően végzik, az ultrahangvizsgálatnál pontosabban lehet megállapítani az aneurizma méretét és formáját, de ez a vizsgálat drágább. A mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) szintén megbízható, viszont mind az ultrahangnál, mind a CT-nél drágább.

Az 5 cm-nél kisebb átmérőjű aneurizmák ritkán repednek meg. Az egyetlen szükséges kezelés ilyenkor antihipertenzív szerekkel csökkenteni a vérnyomást. A kitágulás sebességét, illetve azt, hogy mikor lesz szükség műtétre, képalkotó eljárásokkal határozzák meg. A vizsgálatokat eleinte minden 3-6 hónapban, később pedig - az aneurizma növekedésének sebességétől függően - ettől eltérő gyakorisággal végzik el.

A 6,5 cm-nél tágabb aneurizmák elég gyakran repednek meg, ezért az orvos általában műtétet javasol, hacsak az nem jelent túl nagy kockázatot az adott páciens számára. Az aneurizma műtéti megoldása szintetikus graft beültetéséből áll. Két módszer létezik. A hagyományos módszer során az altatott beteg szegycsontja alól a köldök alá érő bemetszést ejtenek. A graftot bevarrják a helyére, az aortába úgy, hogy az aneurizma falait körbefogja a graft; a metszést ezután bezárják. Az eljárás 3-6 órát vesz igénybe, és a kórházi benttartózkodás általában 5-8 nap. Az újabb, kevésbé invazív módszert stent-beültetésnek hívják. Deréktól lefelé elérzéstelenítő gerincvelői (epidurális) érzéstelenítést alkalmaznak. A lágyékon ejtett apró bemetszésen keresztül egy hosszú, vékony vezető drótot tolnak az aortába, az aneurizmához. A (hálószerű, összehajtható kötélre emlékeztető) stent-graftot tartalmazó katétert a drót mentén vezetik fel, és beillesztik az aneurizmába. Ezután a stent-graftot kinyitják, ami állandó csatornát hoz létre a vérnek. Ez az eljárás 2-5 órát vesz igénybe, a kórház benttartózkodás pedig általában 2-5 napig tart. A graftbeültető műtét halálozási kockázata a beavatkozás alatt 2-5%.

A hasi aortaaneurizma repedése, illetve ennek fenyegető lehetősége sürgősségi műtétet tesz szükségessé. A megrepedt aneurizma műtétje alatti halálozás kockázata körülbelül 50%. Az aneurizma megrepedésekor megsérülhetnek a vesék vagy azért, mert vérellátásuk leáll, vagy azért, mert a vérveszteség sokkhoz vezet. Ha veseelégtelenség lép fel a műtét közben, a túlélés esélye nagyon csekély. A kezeletlen hasi aortaaneurizma repedése mindig halálos.