Az újszülöttek agyhártyagyulladását jellemző módon a szülőcsatornában szerzett baktériumok okozzák. A leggyakoribb ilyen kórokozók a B csoportú sztreptokokkuszok, azEscherichia coliés aListeria monocytogenes. Idősebb gyermekekben általában fertőzött személyek légúti váladékaival való érintkezést követően alakul ki a fertőzés. Az idősebb gyermekeket megfertőző baktériumokStreptococcus pneumoniaeésNeisseria meningitidislehetnek. Korábban a B típusúHaemophilus influenzaevolt az agyhártyagyulladás leggyakoribb oka, de az ellene használatos védőoltás széleskörű elterjedésével ritkább lett. AStreptococcus pneumoniaeelleni új, jobb oltóanyag hatására várhatóan e kórokozó is ritkán okoz majd gyermekkori agyhártyagyulladást.

Agyhártyagyulladásban szenvedő idősebb gyermekeknek és serdülőknek jellemző esetben néhány napig emelkedik a lázuk, fejfájásuk van, zavartak és a nyakuk merev. Felső légúti fertőzésük lehet, aminek nincs köze az agyhártyagyulladáshoz. Újszülöttekben és csecsemőkben ritkán jelentkezik nyakmerevség, és ők megnevezni sem tudják a kellemetlen érzést. E fiatalabb gyermekek nyűgössé és ingerlékennyé válnak (különösen, amikor felveszik őket) és nem esznek - fontos jel ez, mely mögött a szülőknek olyan bajt kell sejteni, amely komollyá válhat. Újszülöttek és csecsemők olykor hánynak, lázuk vagy bőrkiütéseik vannak. Egyharmaduknak vannak görcsrohamaik. Egyes szem- és arcmozgásokat irányító idegek károsodhatnak, minek következtében a szem befelé vagy kifelé fordul, vagy az arckifejezés féloldali bénulást mutat. Az agyhártyagyulladásban szenvedő újszülöttek mintegy 25%-ában az agyat körülvevő folyadék megnövekedett nyomása következtében a kutacs (a koponyacsontok közötti lágy rész) elődomborodhat vagy feszülhet. E tünetek rendszerint legalább 1-2 nap alatt alakulnak ki, de egyes csecsemők, különösen a születés és a 3-4 hónapos kor között lévők, nagyon gyorsan megbetegszenek, és állapotuk 24 óránál rövidebb idő alatt egészségesből halál-közelibe juthat.

Agyhártyagyulladásban szenvedő csecsemőkben bizonyos kórokozók ritkán gennygyülemeket (tályogokat) képezhetnek. E gennygyülemek nagyobbodásával az agyra nehezedő nyomás fokozódik, hányást, fejkörfogat növekedést és domborodó kutacsokat eredményezve.

Az orvos a bakteriális agyhártyagyulladást a gerinccsapolásból (lumbal-punctióból) nyert gerincvelői folyadék vizsgálatával és tenyésztésével állapítja meg. Tenyésztést végez a vérből is, a véráramban lévő kórokozók azonosítása céljából. Ultrahang- vagy számítógépes rétegvizsgálat (computertomographia - CT) segíthet eldönteni, hogy van-e tályog.

Az egészségügyi szakemberek azzal segíthetnek a bakteriális agyhártyagyulladás megelőzésében, hogy minden gyermek megkapja a b típusúHaemophilus influenzaeés aStreptococcus pneumoniaeelleni védőoltást.

Agyhártyagyulladásban szenvedő újszülöttek 30%-a még az időben kezdett, megfelelő kezelés mellett is meghal. Idősebb csecsemőkben és gyermekekben a halálozás B típusúHaemophilus influenzaeesetében 3 és 5%,Neisseria meningitidisesetén 5 és 10%,Streptococcus pneumoniae-ben pedig 10 és 15% között változik. Agytályogban szenvedő gyermekek közel 25%-a hal meg.

A túlélő csecsemők 10-20%-ában alakul ki súlyos agy- és idegkárosodás, például kamrai tágulat (hydrocephalus), süketség, agyi bénulás és értelmi visszamaradottság. Akár 50%-uknak lehetnek enyhe maradványtüneteik, például tanulási nehézség, mérsékelt hallásveszteség vagy időnkénti görcsrohamok.

Az orvos nagy adagban intravénás antibiotikumokat ad, mihelyt agyhártyagyulladásra gyanakszik. Súlyosan beteg gyermekek akár már a gerinccsapolás előtt antibiotikumot kapnak. Az orvos az agyhártyagyulladást okozó baktériumfajtát figyelembevéve választja meg az antibiotikumot. 6 hétnél idősebb gyermekeknek néha kortikoszteroidokat adnak, hogy az segítsen megelőzni a maradandó idegrendszeri károsodásokat.