A serdülők körében a kábítószerezés a kipróbálástól a függőségig terjedhet. A szertől, a körülményektől és a használat gyakoriságától függően hatásuk lehet következmény nélküli, de akár életveszélyes is. Már eseti használat is okozhat jelentős problémákat, pl. túladagolás, közlekedési baleset, vagy nem kívánt terhesség formájában. Jóllehet a kipróbálás és az eseti használat gyakori, a függőség ritka.

Az alkohol a serdülők körében a leginkább használatos élvezeti szer. A középiskolai végzősök 80%-a próbálta ki az alkoholt, néhányuk nagyivó, azaz egymás után több mint 5 italt iszik meg. Hogy a serdülő kipróbálja-e az alkoholt, különböző kockázati tényezőktől függ. Genetikai okok is közrejátszhatnak - ha a családban előfordult alkoholista, a serdülőt figyelmeztetni kell a veszélyre. Akinek a barátai és testvérei isznak, úgy gondolhatja, ez a viselkedésforma elfogadható. A társadalom és a média gyakran elfogadottnak festi le az alkoholfogyasztást. Mindezen befolyásoló tényezők ellenére a szülők irányíthatják gyermeküket, ha nyíltan közlik elvárásaikat az ivással kapcsolatban, következetes korlátozásokat állítanak fel, illetve megfigyelik őt.

A dohányzó felnőttek többsége serdülőkorban kezdte el a dohányzást. A 9. osztályosok egyötöde vallja be, hogy dohányzik rendszeresen. Ha a serdülő 18-19 éves korára nem kezdte el a dohányzást, kevés az esély arra, hogy felnőttkorában dohányos lesz belőle. A dohányzásra való rászokás esélyét bizonyos tényezők, például a dohányzó szülők (a leginkább hajlamosító tényező), a dohányzó társak, és az alacsony önbecsülés befolyásolják. A szülők megelőzhetik gyermekük rászokását, ha maguk sem dohányoznak (vagy leszoknak), ha nyíltan megbeszélik vele a dohányzás veszélyeit, valamint ha a már dohányzó serdülőt meggyőzik a leszokásról, és ehhez szükség esetén egészségügyi segítséget is keresnek.

A serdülők körében az illegális szerek használata habár az elmúlt években csökkent, még mindig magas. 2000-ben a 12. osztályosok 54%-a próbált ki valamilyen illegális szert. A közlések szerint körülbelül 62%-uk volt már ittas, 49%-uk fogyasztott marihuánát, 16%-uk amfetaminokat, 13%-uk hallucinogéneket, 9%-uk barbiturátokat, 9%-uk kokaint, és 2%-uk heroint. A metiléndioximetamfetamin (Extasy) használata a többi szerrel ellentétben az elmúlt években jelentősen nőtt, a 12. osztályosok 11%-a próbálta ki.

A középiskolába járó fiúk 6%-a, beleértve a nem sportolókat is, próbálta ki az anabolikus szteroidokat. Ezekkel a szerek a serdülőkben a növekedési zóna korai lezáródásához vezetnek, véglegesen alacsony termetet okozva. További mellékhatások is gyakoriak, felnőttek és serdülők esetében egyaránt.

Már a 12-14 éves serdülők is kipróbálhatják a kábítószereket. Habár a szerekhez nyúló serdülőknél kimutathatóak kockázati tényezők, nehéz megjósolni, melyik serdülő jut el a drogozás legsúlyosabb formáihoz. A szülőknek észre kell venni gyermekük viselkedési rendellenességeit, érzelmeik hullámzását, a barátaik lecserélődését és az iskolai teljesítmény romlását. Ha a szülők mindezekre felfigyelnek, meg kell beszélniük aggodalmaikat a gyermekkel és annak orvosával is.

Az orvos segít eldönteni, hogy a gyermek kapcsolatba került-e kábítószerrel. Egyes szülők egyszerűen beviszik gyermeküket az orvoshoz, és azt követelik, hogy végezzen el drog-tesztet vizeletből. Néhány dolgot a szülőnek észben kell tartania: az orvos nem kényszerítheti a serdülőt kábítószer-vizsgálatra, ha azt ő maga megtagadja. A vizeletvizsgálat ál-negatív eredményt is hozhat, a szer anyagcseréjétől és a legutóbbi használat idejétől függően. Főként pedig a gyanúsító, szembesítő légkörben az orvosnak nehéz a serdülőtől információkat szereznie, ami pedig kulcsfontosságú a diagnózis felállításában.

Ha az orvos úgy véli, hogy valós a probléma, a gyermeket kábítószeres betegek ellátásában szakértő kollégájához irányíthatja, aki diagnosztizálja a bajt, és megtervezi a szükséges kezelést. A serdülők kezelése a felnőttekéhez hasonló, általában azonban kortársak körében végzik.