Serdülőkorban alakul ki a függetlenség igénye. A serdülők általában úgy gyakorolják függetlenségüket, hogy megkérdőjelezik szüleik utasításait, és időnként meg is szegik azokat. A szülőknek és az orvosoknak meg kell különböztetniük az ítélőképesség eseti hibáit a szakértői beavatkozást igénylő neveletlenségtől. A szabálysértések súlyossága és gyakorisága irányadó. A megrögzött ivás, a gyakori verekedés, iskolakerülés vagy lopás például sokkal jelentősebb, mint ezek eseti előfordulása. További figyelmeztető jelek az iskolai teljesítmény romlása, illetve az otthonról való elszökés.
Időnként a gyermekek is verekednek, a serdülőkorban azonban az erőszak gyakorisága és súlyossága fokozódik. Az iskolai erőszak nagy nyilvánosságot kap, a serdülők azonban gyakrabban keverednek erőszakos cselekménybe (vagy többnyire inkább az azzal való fenyegetőzésbe) otthon és az iskolán kívül. Több tényező, köztük a fejlettség, a bandatagság, az elérhető lőfegyverek, a kábítószerezés és a nincstelenség járulhat hozzá az erőszak kockázatának növekedéséhez. Különös figyelmet érdemelnek azok a serdülők, akik a veszekedés hevében súlyos sérülést okoznak, vagy fegyvert használnak.
Mivel a serdülők sokkal függetlenebbek és mobilisabbak, mint gyermekkorukban voltak, gyakran kikerülnek a felnőttek ellenőrzése alól. Ilyen esetekben viselkedésüket a saját morális és viselkedési szabályaik határozzák meg. A szülők csak irányelveket adnak, ahelyett hogy közvetlenül befolyásolnák a serdülő cselekedeteit. A szülőktől melegséget és támogatást kapó serdülők kevésbé hajlamosak kockázatos tevékenységekbe bocsátkozni. Az olyan szülők gyermekei szintén ritkábban bonyolódnak ilyen cselekedetekbe, akik nyíltan közlik gyermekük viselkedésével kapcsolatos elvárásaikat, és következetes korlátozásokat állítanak fel, valamint gyermeküket rendszeresen ellenőrzik. A határozott szülők jobban elősegítik a megfelelő viselkedést, mint a durva vagy engedékeny szülők.
A határozott szülők általában fokozatos kiváltságokat biztosító rendszert alkalmaznak, amiben a serdülő először kis felelősséget és szabadságot kap (pl. háziállatot tart, házimunkát végez, kiválaszthatja öltözékét vagy díszítheti szobáját). Ha a felelősséget megfelelően kezeli, a szabadsága növekszik. A szabadsággal való visszaélés a kiváltságok megvonásával jár. A szabadság növelésekor a szülőknek oda kell figyelniük, hogy ott és azzal van-e gyermekük, ahol és akivel kellene, időben hazaér stb.
Egyes szülők szinte mindenen összevesznek serdülő gyermekükkel. Az ilyen helyzetekben a probléma magja az irányítás - a gyermek saját maga szeretné irányítani az életét, a szülők pedig tudatni akarják vele, hogy ők tartják a kezükben a gyeplőt. Ilyenkor mindenki számára hasznos, ha a szülők erőfeszítéseiket a gyermek cselekedeteire (iskolába járás, az otthoni teendők elvégzése) és nem az önkifejezésére (öltözék, frizura, szórakozás) összpontosítják.
Ha a szülők legnagyobb erőfeszítései ellenére a kamasz veszélyesen vagy elfogadhatatlanul viselkedik, szakember beavatkozására lehet szükség. A kábítószerezés gyakran vált ki magatartási zavarokat, és sokszor célzott kezelést igényel. A viselkedési problémák a depresszió vagy más elmekórkép jelei lehetnek. Az ilyen rendellenességeket gyógyszerrel és tanácsadással kell kezelni. Végső esetben akár jogi eljárás is szóba jöhet próbaidő formájában.
