A gyermekkor során a gyermek életének középpontjában a család áll. A serdülőkorban a szociális figyelem a családról gyakran a kortárs csoportokra terelődik. Ezek a csoportok többnyire a ruházkodás, a megjelenés, a magatartás, a hobbi, az érdeklődés és egyéb jellemzőkkel kinyilvánított elkülönülésen alapulnak, ami a kívülálló számára túlzottnak vagy éppen jelentéktelennek tűnhet. Kezdetben a csoport tagjai az azonos nemből kerülnek ki, de a serdülőkor későbbi szakaszában általában vegyessé válnak. A csoport azért jelentős a kamasz számára, mert jóváhagyja annak választásait, és támaszt nyújt stresszes helyzetekben.
Azok a serdülők, akik bizonyos okokból nem tartoznak semmilyen csoporthoz, gyakran
különbözőnek, idegennek érzik magukat. Bár ezek az érzések alig járnak maradandó
hatással, van rá esély, hogy szocializációs zavarokba vagy antiszociális viselkedésbe
torkolljon. A másik végletben a csoport túl fontossá válik a serdülő számára. A
bandatagság és az azzal járó viselkedésforma gyakoribb, ha a családi és társadalmi
környezet nem képes ellensúlyozni a csoport gyakran irreális követelményeit. 
