Az ADHD elsősorban a figyelem fenntartásának, a koncentráló-képességnek a zavara, és az is jellemző rá, hogy a gyermek nem képes hosszasan egy dologgal foglalkozni (nem képes befejezni egy feladatot). A gyermek hiperaktív és impulzív is lehet. Sok, iskola előtt álló gyermek szorong, problémái vannak a kommunikációval és az együttműködéssel, valamint rossz a magaviseletük. Ezek a gyermekek figyelmetlennek tűnnek, izgő-mozgók, fészkelődők. Türelmetlenek és soron kívül válaszolnak. A késői gyermekkorban nyugtalanul rázogatják lábukat, mozgatják és tekergetik kezüket, impulzívan beszélnek, és szétszórtak. Általánosságban nem agresszívak.

Az érintett gyermekek körülbelül 20%-ának vannak tanulási nehézségei, és kb. 80%-uknak tárgyi tudásbeli hiányosságai. Munkájuk rendetlen, tele a figyelmetlenségből eredő hibákkal és a megfontolt gondolatok hiányával. Az érintett gyermekek gyakran viselkednek úgy, mintha eszük valahol máshol járna, és nem figyelnek. Gyakran nem fejezik be a kiadott feladatokat, a tananyagot, a házimunkát, illetve egyéb kötelességeiket. Sokszor siklanak át az egyik befejezetlen feladatról a másikra.

Az érintettek mintegy 40%-ának van önértékelési zavara, depressziója, szorongása vagy fordul szembe a tekintéllyel, mire eléri a serdülőkort. A fiatal gyermekek 60%-ának vannak dührohamszerű problémái, és a legtöbb idősebb gyermek rosszul tolerálja a frusztrációt.

A kórismét a tünetek száma, gyakorisága és súlyossága dönti el. A tüneteknek legalább két különböző környezetben kell jelen lenniük (típusosan otthon és az iskolában) - ha csak otthon vagy csak az iskolában észlelhetők, máshol viszont nem, az nem minősül figyelemhiány/hiperaktivitás zavarnak. A diagnózist gyakran nehéz felállítani, mivel az a megfigyelő ítéletétől függ. Laboratóriumi vizsgálat nem létezik a kimutatására. A viselkedés számos aspektusát érintő kérdőívek segíthetnek az orvosnak a diagnózis felállításában. Mivel a tanulási nehézségek gyakoriak, sok gyermeket vizsgálnak egyrészt azért, hogy megállapítsák, fennáll-e figyelemhiány/hiperaktivitás zavar, másrészt hogy kimutassák sajátos tanulási nehézségek jelenlétét.

Az ADHD hatásainak csökkentésére rendszerint megfelelő ellátó hálózat, kezelési protokollok, iskolai oktatási terv és más nevelési módszerek szükségesek. A gyermekek egy része, akik nem agresszívak, és stabil, támogató családi háttérrel rendelkeznek, kezelhetők gyógyszeresen is. Ezt olykor gyermekpszichológus által vezetett viselkedésterápiával kombinálják. A pszichostimulánsok jelentik a leghatékonyabb gyógyszeres kezelést.

A metilfenidat a leggyakrabban felírt pszichostimuláns gyógyszer. Ugyanolyan hatékony, mint a többi pszichostimuláns (például a dextroamfetamin), de valószínűleg biztonságosabb. A hagyományos forma mellett számos, hosszú hatóidejű metilfenidát-tartalmú gyógyszer kapható, amelyek napi egyszeri adagolást tesznek lehetővé. Mellékhatásai közt alvászavarok, például álmatlanság, étvágytalanság, depresszió és lehangoltság, fejfájás, gyomorfájás és magas vérnyomás fordul elő. Ezek a szer elhagyása után megszűnnek; a legtöbb gyermek azonban nem tapasztal mellékhatást, talán csak kissé csökken az étvágya. Ha viszont nagy dózisban, hosszú időn keresztül alkalmazzák, a metilfenidát alkalmanként lassítja a gyermek növekedését; az orvos ezért figyelemmel kíséri a súlygyarapodást.

Számos egyéb gyógyszer is használható a figyelmetlenség és a viselkedési tünetek kezelésére. Ide tartoznak: a klonidin, az amfetamin-származékok, az antidepresszánsok és a szorongásoldó gyógyszerek. Olykor több gyógyszer kombinációját alkalmazzák.

Az érintett gyermekek általában nem növik ki figyelmetlenségüket, jóllehet a hiperaktívak a korral némileg veszítenek impulzivitásukból és hiperaktivitásukból. A legtöbb serdülő és felnőtt azonban megtanul együtt élni figyelmetlenségével. A serdülő- és a felnőttkor alatt megjelenő, illetve fennmaradó egyéb problémák közé a rossz tanulmányi előmenetel, az alacsony önértékelés, a szorongás, a depresszió, illetve a megfelelő szociális viselkedés elsajátításának nehézsége tartozik. Fontos, hogy a figyelemhiány/hiperaktivitás zavaros gyermekek többségéből produktív felnőtt válik, és az ilyen felnőttek, jobban alkalmazkodnak a munkahelyi, mint az iskolai élethelyzetekhez. Ha azonban a kórképet nem kezelik gyermekkorban, az alkohol- és a droghasználat, illetve az öngyilkosság kockázata növekedhet.