A legtöbb gyermek esetében az alvási zavarok időszakosak vagy átmenetiek, és gyakran nem igényelnek kezelést.
Rémálmok:A rémálmok ijesztő álmok, amelyek az alvás
REM ([rapid eye movement], gyors szemmozgás) fázisában jelentkeznek. 
A gyermek, akinek rémálma van, felébreszthető és képes élénken
visszaidézni az álom részleteit. A rémálmok nem jelentenek okot aggodalomra, amíg nem
fordulnak elő nagyon gyakran. Feszültséggel terhes időszakokban, illetve agresszív
tartalmú film után gyakrabban jelentkeznek. Amennyiben gyakoriak, a szülők naplót
vezethetnek, hogy megpróbálják azonosítani a kiváltó okokat.
Alvási rémület (éjszakai rettegés) és
alvajárás:Az alvási rémület - nem teljes
ébredési epizódok rendkívüli szorongással, röviddel az elalvás után - 3 és 8 éves kor
között a leggyakoribbak. A gyermek sikoltozik és rémültnek tűnik, szívverése és légzése
gyors. Nem látszik rajta, hogy tudatában lenne a szülők jelenlétének, és nem beszél.
Hevesen csapkod maga körül, és nem reagál a nyugtatásra. Néhány perc múlva ismét
teljesen álomba merül. A rémálmokkal ellentétben a gyermek nem képes visszaidézni az
epizódokat. Az alvási rémület drámai, mivel a gyermek sikoltozik, és vigasztalhatatlan
az epizód alatt. Az érintett gyermekek kb. egyharmada alvajárást is produkál (felkel az
ágyból és mászkál, miközben szemmel láthatóan alszik; a jelenséget szomnambulizmusnak is nevezik). Az 5 és 12 éves kor közti gyermekek
mintegy 15%-ának van legalább egyszer alvajárásos epizódja.
Az alvási rémület (éjszakai rettegés) és az alvajárás szinte mindig magától megszűnik, jóllehet alkalmankénti epizódok még évekig
előfordulhatnak; kezelésre általában nincs szükség. Amennyiben valamelyik kórkép
serdülő- vagy felnőttkorig megmarad és súlyos, kezelésre lehet szükség. A kezelésre
szoruló gyermekekben az éjszakai rettegés olykor jól reagál nyugtatókra vagy bizonyos
antidepresszánsokra; ezek a gyógyszerek azonban nagyon erősek és mellékhatásaik
lehetnek. A hálószoba ajtajának külső részére felszerelt zár visszatartja a gyermeket a
kóborlástól, de ijesztő lehet számára.
A lefekvéssel szembeni
ellenállás:A gyermekek, különösen 1 és 2
éves kor között, gyakran nem hajlandók lefeküdni. A kisgyermekek sokszor sírva fakadnak,
mikor egyedül hagyják őket ágyukban, vagy kimásznak, és szüleiket keresik. Ez a
viselkedés a szeparációs szorongással áll kapcsolatban,
idősebb gyermekekben pedig az válthatja ki, hogy a gyermek igyekszik környezetének mind
több tényezőjét befolyása alá vonni.
A lefekvéssel szembeni ellenálláson nem segít, ha a szülők hosszú ideig a szobában maradnak, hogy a gyermek biztonságban érezhesse magát, vagy ha megengedik neki, hogy felkeljen. A probléma orvoslására a szülő üljön csendben a szoba bejáratánál, a gyermek látóterében, és bizonyosodjon meg róla, hogy a gyermek ágyban marad. A gyermek így megtanulja, hogy nem szabad kimásznia az ágyból. Azt is megtanulja, hogy nem lehet a szülőket a szobába csalogatni több mese vagy játék kedvéért. Végül megnyugszik és aludni tér. Gyakran hasznos, ha ellátjuk a gyermeket valamilyen kötődési tárggyal (például játékmackóval).
Éjszakai felriadások:A gyermekek gyakran riadnak fel az éjszaka során, de általában maguktól visszaalszanak. Az ismételt felriadások sokszor költözést, betegséget vagy egyéb feszültséggel teli eseményt követően jelentkeznek. Az alvási zavarok rosszabbodhatnak, ha a gyermek hosszú pihenőket tart késő délután, vagy a lefekvés előtti játékkal túlingerlik.
Ha a szülők megengedik a gyermeknek, hogy velük aludjon éjszakai felriadásai miatt, az valószínűleg csak meghosszabbítja a problémát. Szintén ellentétes hatást érünk el azzal, ha játszunk vele, vagy etetjük éjszaka, illetve ha elfenekeljük, vagy megszidjuk. Általában hatékonyabb, ha egyszerűen megnyugtatjuk, majd visszaküldjük ágyába. Gyakran hasznosak az esti szokások - rövid meseolvasás, a kedvenc baba vagy takaró felkínálása, és kis éjjeli lámpa használata (3 évesnél idősebb gyermekeknél). A szülők és a többi gondozó is tartsa magát az ilyen szokásokhoz, így a gyermek megtanulja, mit várnak el tőle. A testileg egészséges gyermek, ha megengedjük neki, hogy sírjon 20-30 percet, azzal rájön, hogyan nyugtassa meg magát, ez pedig mérsékli az éjszakai felriadásokat.
