Egyes evési zavarok természetüket tekintve magatartási zavarokként értékelhetők.
Hiányos táplálkozás:A növekedés ütemének lassulása miatti étvágycsökkenés 1 éves kor körül gyakori. Evési zavar jelentkezhet akkor is, ha a szülő vagy a gondozó kényszeríteni próbálja a gyermeket az evésre, vagy túlságosan aggódik a gyermek étvágya vagy étkezési szokásai miatt. A szülők unszolására és fenyegetésére az ilyen gyermek megtagadhatja a szájában levő táplálék lenyelését. A gyermekek egy része a "tömésre" irányuló szülői kísérletekre hányással reagál.
Az étkezéseket övező feszültség és negatív érzelmek csökkentése hasznos lehet. A nagyjelenetek elkerülhetők, ha a táplálékot a gyermek elé helyezzük, és 20-30 perc múlva szó nélkül elvesszük onnan. A főétkezések, illetve délelőttre és délutánra beütemezett közti étkezések során a gyermeknek meg kell engedni, hogy válasszon magának a felajánlott táplálékból. Egyéb időben a folyékony és szilárd táplálék fogyasztását (a vizet leszámítva) szigorúan tiltani kell. Kisgyermekeknek 3 fő- és 2-3 közti étkezést kell biztosítani. Az étkezéseket olyan időpontra célszerű ütemezni, amikor a család többi tagja is eszik; a figyelemelvonás, például a televíziózás, kerülendő. Jó, ha a táplálék fogyasztása asztal mellett történik. A fent leírt módszerekkel kiegyensúlyozottá válik a gyermek étvágya, az elfogyasztott táplálék mennyisége és a tápanyag-szükséglet.
Túlevés:A túlevés is probléma, ami gyermekkori
elhízáshoz vezethet. 
Ha a zsírsejtek már kialakultak,
nem tűnnek el. Az elhízott gyermek ezért nagyobb valószínűséggel válik elhízott
felnőtté, mint normális súlyú társai. Mivel a gyermekkori elhízás felnőttkori elhízáshoz
vezethet, célszerű megelőzni vagy kezelni.
