A gyermek érzelmei és magatartása a fejlettségi szintjétől és a vérmérsékletétől függnek. Minden gyermek vérmérséklete, hangulata egyénileg különböző. Egyesek vidámak és alkalmazkodóak, könnyen alakítanak ki rendszeres alvási, ébredési, étkezési ill. egyéb tevékenységekhez kapcsolódó szokásokat; ezek a gyermekek rendszerint pozitívan reagálnak új helyzetekre. Mások kevéssé alkalmazkodóak, és szokásaikat tekintve nagyfokú rendszertelenség jellemezheti őket, új helyzetekre hajlamosak negatívan reagálni. És vannak olyan gyermekek is, akik e két szélsőséges típus között helyezkednek el.

Kilenc hónapos koruk körül a csecsemők rendszerint fokozottabban szorongnak, ha szüleiktől el kell válniuk. A gyermek elhagyatottság érzése lefekvéskor és bölcsődébe adáskorsúlyosbodhat, és dührohamokhoz vezethet; ez a magatartás hónapokon át tarthat. Számos idősebb gyermeknél egy erre a célra tartott pokróc vagy plüss állat szolgál a távollevő szülőt jelképező "póttárgyként".

2-3 éves korában a gyermek elkezdi kipróbálni a határait, és olyan dolgokat tesz, amiket megtiltottak neki, csupán hogy megtudja, mi fog történni. A szülők gyermekhez intézett tiltó szavának gyakori elhangzása az erre az életkorra jellemző függetlenségi harcot tükrözi. Bár a dührohamok mind a szülők, mind a gyermek számára megterhelők, normálisnak tekintendők, mivel segítségükkel a gyermek abban az időszakban is ki tudja fejezni elégedetlenségét, amikor érzéseit még nem tudja jól szavakkal elmondani. A szülők úgy csökkenthetik a dühkitörések számát, ha elkerülik a gyermek túlságos kifáradását vagy a gyermek nagymértékű frusztrációját, és a gyermek viselkedését előrelátva megelőzik a nagy eséllyel dührohamhoz vezető helyzeteket. Ritkán a dühkitöréseket orvosnak kell vizsgálnia. Néhány kisgyermek különösen nehezen képes visszafogni az indulatait; ilyen esetekben jót tesz, ha a szülők szigorúbb határokat szabnak, melyek révén bizonyos biztonság és szabályozottság lép be a gyermek világába.

A nemi identitás kialakulásának kezdete jellemző módon a 18-24 hónapos életkorhoz köthető. Az iskolába kerülés előtti években a gyermekek megfigyelik a nemi szerepeket, hogy mely cselekedetek jellemzőek a fiúkra és melyek a leányokra. Ebben a korban várható a nemi szervek vizsgálgatása is, amely azt jelzi, hogy a gyermek kezd összefüggést találni a nem és a testi megjelenés között.

A 2-3 éves kor közötti gyermekek társaikkal egyre interaktívabban játszanak. Jóllehet játékokkal kapcsolatban még előfordulhat a "csak az enyém" magatartás, a gyermek elkezdi játékát megosztani a másikkal, sőt elkezdhet felváltva játszani. A játék tulajdonjogának kifejezése ("Ez az enyém!") a gyermek önképének kialakulásában játszik szerepet. Ebben az életkorban a gyermekek bár sóvárognak a függetlenség után, mégis fontos számukra, hogy a szülők a közelben maradva biztonságot és támaszt nyújtsanak, így például kíváncsiságukban elkószálhatnak szüleiktől, csak hogy a következő pillanatban félelmükben a szülők mögött bújjanak el.

3-5 éves kor között sok gyermek érdeklődéssel vesz részt fantázia-játékokban, és sokaknak van képzeletbeli barátja. A fantázia játékok lehetővé teszik, hogy a gyermek elfogadható formában és biztonságban különböző szerepeket vegyen fel, és erős érzéseket éljen át. E játékok a szociális fejlődésben is jelentősek; a gyermek megtanulja a szülőkkel vagy más gyermekekkel kialakuló konfliktusok kezelését olyan formában, mely segíti a frusztráció lereagálását és az önértékelés fenntartását. Ez idő tájt jelennek meg a tipikus gyermekkori félelmek, például a "kamrai szörny"-től. Ezek a félelmek normálisnak tekinthetők.

A 7 és 12 év közötti gyermekek számos témán dolgozzák át magukat: az én-fogalmon, melynek alapkövét az iskolai órákon megmutatkozó hozzáértés fekteti le; a korosztálybeli gyermekekkel való kapcsolatokon, melyek a társasági készségek és a beilleszkedés függvényei; a családi kapcsolatokon, melyeket részben a testvérek és a szülők részéről megnyilvánuló helyeslés határoz meg. Bár számos gyermek látszólag nagy hangsúlyt fektet a korosztályára, támogatás és vezetés tekintetében még mindig elsősorban a szülei felé fordul. A testvéreknek példaszerepe lehet, és értékes támogatóként vagy kritikusként szolgálhatnak arra nézve, hogy mit lehet, és mit nem lehet tenni. Ez rendkívül aktív időszak a gyermek számára, aki számos tevékenységekben vesz részt, és alig várja, hogy újabbakat ismerjen meg. Ebben a korban a gyermekek nagyon szívesen tanulnak, és gyakran hatni lehet rájuk a biztonságos és egészséges életmód irányába, illetve a fokozott kockázattal járó magatartásformák ellen.