A csecsemő- és kisgyermekkorban előforduló etetési problémák általában jelentéktelenek, de néha súlyos következményei lehetnek.

Az etetést követő bukás (felböfögés) során a lenyelt tápszer vagy anyatej anélkül, hogy a gyermek erőlködne, a száján vagy az orrán keresztül visszajön. Majdnem minden csecsemő szokott bukni, mert az etetés alatt és az után nem tudnak függőleges helyzetben ülni. Emellett a nyelőcsövet és a gyomrot elválasztó záróizom (szfinkter) éretlen, így nem képes a gyomortartalmat visszatartani. A bukások rosszabbak, ha a gyermek túl gyorsan eszik, vagy levegőt nyel. Általában 7 és 12 hónapos kor között szűnik meg.

A bukások gyakorisága csökkenthető, ha még azelőtt megetetik a csecsemőt, hogy nagyon éhes lenne, 4-5 percenként böfögtetik, függőleges helyzetben tartják az etetés alatt és azt követően, valamint megbizonyosodnak arról, hogy fejjel lefelé tartva a cumisüveget, vagy a cumi részét préselve csupán néhány csepp folyadék csepeg belőle. Amennyiben úgy tűnik, hogy ez a csecsemőt megviseli, vagy ha akadályozza az etetést és lelassul a növekedése, esetleg még kisgyermekkorra sem szűnik meg, valószínűleg gasztroözofageális refluxról van szó, amely orvosi ellátást igényelhet. Akkor is orvoshoz kell vinni a gyermeket, ha a felbukott gyomortartalom zöld (epés), véres vagy köhögést illetve fuldoklást okoz.

A hányás a megevett táplálék kellemetlen, erőltetett visszaadása, mely sohasem normális. Csecsemőkorban leggyakrabban vírusos bélhurut okozza, de jelentkezhet a szervezet egyéb fertőzései következtében is. Ritkán súlyos betegség áll a hátterében. Néha 2 hetes és 4 hónapos kor között a gyomorürülés akadályozottsága (hipertrófiás pilorus sztenózis) miatt heves (sugár-) hányás jelentkezik. A hányást kiválthatják életveszélyes betegségek is, például agyhártya-gyulladás, bélelzáródás vagy féregnyúlvány-gyulladás, melyek általában súlyos fájdalommal, elesettséggel, és folyamatos, szűnni nem akaró hányással járnak.

A bélhurut okozta hányások nagy része önmagától gyógyul. A boltokban illetve gyógyszertárakban kapható oldatokkal megfelelő folyadék- és ion- (pl. nátrium- és klór-) bevitel biztosítható, mellyel megelőzhető vagy kezelhető a kiszáradás. Idősebb gyermekeknek jégkrém vagy zselé is adható, bár ha ezeknek a színe piros, a hányás ismétlődésekor vérrel lehet összetéveszteni. Minden olyan gyermeket orvoshoz kell vinni, aki súlyos hasi fájdalomról panaszkodik, nem tud inni vagy folyadékot magában tartani, elesett vagy kifejezetten betegnek tűnik, több mint 12 órája hány, a kihányt gyomortartalom véres vagy epés (zöldes), illetve képtelen vizelni. Ezek a tünetek kiszáradásra vagy valamilyen súlyos betegségre utalnak.

A túletetés azt jelenti, hogy több táplálékot adnak a gyermeknek, mint amennyire az egészséges fejlődéshez szüksége van. Olyankor fordul elő, hogyha a csecsemő sírás esetén automatikusan enni kap, szórakoztatás vagy elfoglaltság céljából cumisüveget kap a kezébe, illetve ha megengedik, hogy azt mindig magánál tartsa. Okozhatja az is, ha a jó magaviseletet a szülők étellel jutalmazzák, vagy elvárják, hogy a gyermek akkor is folytassa az étkezést, ha már nem éhes. Rövid távon bukást és hasmenést eredményez. Később a túletetett gyermek elhízhat.

Alultáplálás esetén a gyermek kevesebb táplálékot kap, mint amennyi az egészséges fejlődéséhez szükséges. Ez csupán egy a súlygyarapodás elmaradásának számos oka közül, és bekövetkezhet mind a gyermek, mind pedig a gondozója miatt. Eredményezheti az, ha a nyűgös vagy zaklatott csecsemő nem ül megfelelően az etetések során, vagy nehezen tud szopni, illetve nyelni. Kialakulhat rossz etetési technika, illetve a tápszer nem megfelelő elkészítése következtében is. Gyakori oka a szegénység, és az, hogy a család nem jut tápláló ételekhez. Néha a bántalmazó vagy elmebeteg szülők szándékosan tagadják meg az ételt gyermekeiktől.

Egyes szociális szervezetek (pl. a "Nők, Csecsemők és Gyermekek" [WIC] program az Egyesült Államokban) segítik a rászoruló szülőket a tápszerek megvásárlásában, és megtanítják őket a tápszer elkészítésére és az etetésre. Ha egy csecsemő testsúlya a normálisnál jóval kisebb, és orvosi felügyelet mellett kell táplálni, az orvos kivizsgálás céljából kórházba utalhatja. Ha a szülők bántalmazzák, vagy elhanyagolják gyermeküket, értesíteni kell a gyermekvédelemmel foglalkozó szervezeteket.

A kiszáradás (dehidráció) oka lehet jelentős folyadékvesztés (pl. hányás vagy hasmenés formájában), vagy elégtelen folyadékbevitel (pl. ha a szoptatás során a csecsemő nem eszik elég tejet). Mérsékelt esetben a gyermek kevésbé foglalkozik a környezetével, és nem nagyon játszik, könnyek nélkül sír, száraz a szája, és kevesebb, mint 2-3-szor van vizelete naponta. A súlyosan kiszáradt gyermek aluszékonnyá vagy elesetté válik. A kiszáradás néha a só koncentrációjának kóros növekedését vagy csökkenését okozza a vérben. A sókoncentráció változása súlyosbítja a tüneteket, többek között az elesettséget. Súlyos esetben görcsrohamok jelentkezhetnek, vagy agykárosodás alakulhat ki, és meghalhat a csecsemő.

A kiszáradás kezelése folyadék- és ion- (pl. nátrium- és klór-) pótlással történik. Súlyos esetben intravénás folyadékbevitelre van szükség.