Az agyat körülvevő folyadék (likvor cerebrospinalis; agy-gerincvelői folyadék vagy agyvíz) az agyban lévő üregekben, az úgynevezett agykamrákban termelődik. A folyadéknak egy másik területre kell jutnia, ahol a vérkeringésbe felszívódik. Ha ez a folyadék nem tud elfolyni, akkor vízfejűség (hidrokefalusz) alakul ki. A vízfejűség következtében megnőtt agykamrai nyomás összenyomja az agyvelőt. Számos betegség, többek között fejlődési rendellenességek, agyvérzés, valamint agydaganatok akadályozhatják a cerebrospinalis folyadék áramlását, vízfejűséget okozva.
A kórosan nagy fej a vízfejűség tünete lehet. A csecsemő általában nem fejlődik normálisan. A fej számítógépes rétegvizsgálata (CT), ultrahangvizsgálata, valamint mágneses rezonancia vizsgálata (MRI) alapján felállítható a diagnózis, és meghatározható az agykárosodás mértéke.
A kezelés célja a koponyaűrben uralkodó nyomás normális szinten tartása. Az agyfolyadék számára tartós elfolyási út (sönt) kialakítása csökkenti az agyvíz nyomását és mennyiségét. Az orvos behelyezi a söntöt az agykamrákba, majd a bőr alatt egy másik helyre, általában a hasba (ventrikulo-peritonealis sönt) vezeti. A söntben van egy szelep, ami lehetővé teszi, hogy a folyadék elfolyjon az agyból, ha ott a nyomás túl magas lesz. A söntöt később csak ritkán távolítják el, bár néhány gyermek idősebb korára anélkül is jól van.
Ha szükséges, a koponyaűri nyomás a sönt behelyezéséig átmenetileg gyógyszerekkel (pl. acetazolamiddal vagy furoszemiddel), illetve ismételt gerinccsapolásokkal (lumbálpunkcióval) is csökkenthető.
Néhány vízfejű gyermeknek normális az intelligenciája, míg másokban értelmi fogyatékosság vagy tanulási zavar alakul ki.
