Normálisan a nyelőcső hosszú, csőszerű szerv, mely összeköti a szájat a gyomorral. Nyelőcső-elzáródás (özofágusz atrézia) esetén a nyelőcső beszűkül, vagy vakon végződik, így a táplálék csak lassan vagy egyáltalán nem jut el a gyomorba. A legtöbb nyelőcső-elzáródásban szenvedő újszülöttben a nyelőcső (szűkület alatti szakasza) és a légcső között egy kóros összeköttetés (sipoly) is kialakul (tracheoözofageális fisztula). A lenyelt táplálék és nyál a sipolyon keresztül a tüdőkbe kerül, köhögést, fuldoklást, nehézlégzést és esetleg tüdőgyulladást okozva. A tüdőkbe jutott táplálék és folyadék akadályozza a vér oxigenizációját, így a bőr kékes elszíneződéséhez vezet (cianózis). Az érintett újszülöttekre jellemző, hogy nyelést követően köhögnek és nyáladdzanak. Sokuknál más rendellenességek, pl. szívhibák is előfordulnak.
Az elzáródás kimutatása röntgenvizsgálattal történik, miközben egy csövet vezetnek a nyelőcsőbe.
A kezelés első lépése, hogy felfüggesztik a szájon át történő etetést, és egy csövet vezetnek a nyelőcsőbe, melyen keresztül folyamatosan leszívják az oda került nyálat, mielőtt az a tüdőkbe juthatna. Az újszülöttet intravénásan táplálják. A műtétet korán el kell végezni, hogy kialakítsák a normális kapcsolatot a nyelőcső és a gyomor között, és lezárják a kóros öszszeköttetést a nyelőcső és a légcső között.
Kapcsolódó kép »
