Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Melyek a megbetegedési veszély esetén kötelező védőoltások?
 
 
 
Érdekli az egészségügy?
Érdeklik egészségügyi ellátással kapcsolatos információk? Közérdekű információk rovatunkban témakörökbe rendezve megtalálja egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok könnyen érthető összefoglalóit.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Mekónium aspirációs szindróma

A mekónium aspirációs szindróma az olyan újszülöttek légzészavara, akik mekóniumot "lélegeztek be" (aspiráltak) a tüdejükbe a megszületés előtt, alatt vagy közvetlenül utána.

A mekónium a megszületés előtt a belekben képződő sötétzöld, székletszerű anyag. Normálisan az újszülött először a megszületés után ürít mekóniumot, amikor elkezd enni. Stressz hatására azonban, pl. amikor a vér oxigénszintje lecsökken, a magzat mekóniumot üríthet a magzatvízbe. Ugyanezen stressz következtében a magzat erőteljes légzőmozgást végez, és így a mekóniumot tartalmazó magzatvizet a tüdejébe "lélegezheti". A megszületés után az aspirált mekónium elzárhatja a légutakat, így az általuk ellátott tüdőrészek összeesnek. Megtörténhet az is, hogy bizonyos légutakat csak részben zár el, így belégzéskor a levegő eljut az elzáródás mögött lévő tüdőterületekre, kilégzéskor azonban nem tud onnan kijönni. Így az érintett tüdőrészek túlfújódhatnak. A tüdő egyes területeinek a progresszív túlfújása az alveolusok szakadásához, majd a tüdő összeeséséhez vezethet. A levegő összegyűlhet a tüdő körüli mellüregben is (légmell). Az aspirált mekónium emellett a tüdő gyulladását is okozhatja (pneumonitisz).

A mekónium aspirációs szindróma túlhordott újszülöttekben általában súlyosabb lefolyású, mint az időre születettekben, mert a kevesebb magzatvízben a mekónium kevésbé hígul fel, és így komolyabb irritációt okoz. Lásd még Mekónium aspirációs szindróma esetén a perzisztáló pulmonális hipertenzió kialakulásának a kockázata is nagyobb.

Az érintett újszülötteken a respirációs disztressz tünetei észlelhetők. Szaporán lélegeznek, a mellkasfal alsó része belégzéskor behúzódik, kilégzéskor pedig nyögés hallatszik. Az újszülött bőre kékes lehet (cianózis), ha a vér oxigénszintje lecsökken.

A megszületéskor észlelhető sűrűn mekóniumos magzatvíz, a kialakuló légzészavar és a kóros mellkasröntgen felvétel alapján felállítható a diagnózis.

A szülés során, ha a magzat bőre mekóniumos, a száját, orrát és garatját azonnal le kell szívni, hogy eltávolítsuk a mekóniumot. Ha az újszülött bágyadt, vagy az ingerekre nem reagál, csövet kell a légcsövébe vezetni (intubáció), és azon keresztül kell a lehető legtöbb mekóniumot eltávolítani a légutakból.

Az újszülöttnek oxigént kell adni, és szükség szerint géppel kell lélegeztetni. Ha intubálni kell őt, ismételt szívásokkal kell megpróbálni a mekónium nagy részét eltávolítani. A géppel lélegeztetett újszülötteket gondosan figyelni kell, hogy nem alakul-e ki náluk valamilyen súlyos szövődmény, pl. légmell vagy perzisztáló pulmonális hipertenzió.

A mekónium aspirációs szindrómát a legtöbb újszülött túléli. Ha azonban a betegség súlyos fokú, különösen, ha perzisztáló pulmonális hipertenzióval szövődött, akár halálos is lehet.