Dr.Info - Hivatalos magyar egészségügyi tudakozó
Egészségügyi Minisztérium
Telefonos tudakozó elérhetősége:
Telefon: 06 40 DRINFO (06 40 374-636)
Hétköznap és hétvégén: 0-24 óráig
 
Kihez forduljon?Kihez forduljon?
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
 
Gyógyszerek, segédeszközökGyógyszerek, segédeszközök
 
 
Egészségügyi tudástárEgészségügyi tudástár
 
 
 
 
 
 
 
KapcsolatKapcsolat
 
 
 
 
 
 
Közérdekű információk
Milyen jogorvoslati lehetőség van a várólistával kapcsolatosan?
 
 
 
Érdekli az egészségügy?
Érdeklik egészségügyi ellátással kapcsolatos információk? Közérdekű információk rovatunkban témakörökbe rendezve megtalálja egészségüggyel kapcsolatos jogszabályok könnyen érthető összefoglalóit.
 
 
 
Betegség információkBetegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »    Tartalomjegyzékhez »

Mekónium aspirációs szindróma

A mekónium aspirációs szindróma az olyan újszülöttek légzészavara, akik mekóniumot "lélegeztek be" (aspiráltak) a tüdejükbe a megszületés előtt, alatt vagy közvetlenül utána.

A mekónium a megszületés előtt a belekben képződő sötétzöld, székletszerű anyag. Normálisan az újszülött először a megszületés után ürít mekóniumot, amikor elkezd enni. Stressz hatására azonban, pl. amikor a vér oxigénszintje lecsökken, a magzat mekóniumot üríthet a magzatvízbe. Ugyanezen stressz következtében a magzat erőteljes légzőmozgást végez, és így a mekóniumot tartalmazó magzatvizet a tüdejébe "lélegezheti". A megszületés után az aspirált mekónium elzárhatja a légutakat, így az általuk ellátott tüdőrészek összeesnek. Megtörténhet az is, hogy bizonyos légutakat csak részben zár el, így belégzéskor a levegő eljut az elzáródás mögött lévő tüdőterületekre, kilégzéskor azonban nem tud onnan kijönni. Így az érintett tüdőrészek túlfújódhatnak. A tüdő egyes területeinek a progresszív túlfújása az alveolusok szakadásához, majd a tüdő összeeséséhez vezethet. A levegő összegyűlhet a tüdő körüli mellüregben is (légmell). Az aspirált mekónium emellett a tüdő gyulladását is okozhatja (pneumonitisz).

A mekónium aspirációs szindróma túlhordott újszülöttekben általában súlyosabb lefolyású, mint az időre születettekben, mert a kevesebb magzatvízben a mekónium kevésbé hígul fel, és így komolyabb irritációt okoz. Lásd még Mekónium aspirációs szindróma esetén a perzisztáló pulmonális hipertenzió kialakulásának a kockázata is nagyobb.

Az érintett újszülötteken a respirációs disztressz tünetei észlelhetők. Szaporán lélegeznek, a mellkasfal alsó része belégzéskor behúzódik, kilégzéskor pedig nyögés hallatszik. Az újszülött bőre kékes lehet (cianózis), ha a vér oxigénszintje lecsökken.

A megszületéskor észlelhető sűrűn mekóniumos magzatvíz, a kialakuló légzészavar és a kóros mellkasröntgen felvétel alapján felállítható a diagnózis.

A szülés során, ha a magzat bőre mekóniumos, a száját, orrát és garatját azonnal le kell szívni, hogy eltávolítsuk a mekóniumot. Ha az újszülött bágyadt, vagy az ingerekre nem reagál, csövet kell a légcsövébe vezetni (intubáció), és azon keresztül kell a lehető legtöbb mekóniumot eltávolítani a légutakból.

Az újszülöttnek oxigént kell adni, és szükség szerint géppel kell lélegeztetni. Ha intubálni kell őt, ismételt szívásokkal kell megpróbálni a mekónium nagy részét eltávolítani. A géppel lélegeztetett újszülötteket gondosan figyelni kell, hogy nem alakul-e ki náluk valamilyen súlyos szövődmény, pl. légmell vagy perzisztáló pulmonális hipertenzió.

A mekónium aspirációs szindrómát a legtöbb újszülött túléli. Ha azonban a betegség súlyos fokú, különösen, ha perzisztáló pulmonális hipertenzióval szövődött, akár halálos is lehet.