A mekónium aspirációs szindróma az olyan újszülöttek légzészavara, akik mekóniumot "lélegeztek be" (aspiráltak) a tüdejükbe a megszületés előtt, alatt vagy közvetlenül utána.
A mekónium a megszületés előtt a belekben képződő sötétzöld, székletszerű anyag. Normálisan az újszülött először a megszületés után ürít mekóniumot, amikor elkezd enni. Stressz hatására azonban, pl. amikor a vér oxigénszintje lecsökken, a magzat mekóniumot üríthet a magzatvízbe. Ugyanezen stressz következtében a magzat erőteljes légzőmozgást végez, és így a mekóniumot tartalmazó magzatvizet a tüdejébe "lélegezheti". A megszületés után az aspirált mekónium elzárhatja a légutakat, így az általuk ellátott tüdőrészek összeesnek. Megtörténhet az is, hogy bizonyos légutakat csak részben zár el, így belégzéskor a levegő eljut az elzáródás mögött lévő tüdőterületekre, kilégzéskor azonban nem tud onnan kijönni. Így az érintett tüdőrészek túlfújódhatnak. A tüdő egyes területeinek a progresszív túlfújása az alveolusok szakadásához, majd a tüdő összeeséséhez vezethet. A levegő összegyűlhet a tüdő körüli mellüregben is (légmell). Az aspirált mekónium emellett a tüdő gyulladását is okozhatja (pneumonitisz).
A mekónium aspirációs szindróma túlhordott újszülöttekben általában súlyosabb
lefolyású, mint az időre születettekben, mert a kevesebb magzatvízben a mekónium kevésbé
hígul fel, és így komolyabb irritációt okoz. 
Mekónium
aspirációs szindróma esetén a perzisztáló pulmonális hipertenzió kialakulásának a
kockázata is nagyobb.
Az érintett újszülötteken a respirációs disztressz tünetei észlelhetők. Szaporán lélegeznek, a mellkasfal alsó része belégzéskor behúzódik, kilégzéskor pedig nyögés hallatszik. Az újszülött bőre kékes lehet (cianózis), ha a vér oxigénszintje lecsökken.
A megszületéskor észlelhető sűrűn mekóniumos magzatvíz, a kialakuló légzészavar és a kóros mellkasröntgen felvétel alapján felállítható a diagnózis.
A szülés során, ha a magzat bőre mekóniumos, a száját, orrát és garatját azonnal le kell szívni, hogy eltávolítsuk a mekóniumot. Ha az újszülött bágyadt, vagy az ingerekre nem reagál, csövet kell a légcsövébe vezetni (intubáció), és azon keresztül kell a lehető legtöbb mekóniumot eltávolítani a légutakból.
Az újszülöttnek oxigént kell adni, és szükség szerint géppel kell lélegeztetni. Ha intubálni kell őt, ismételt szívásokkal kell megpróbálni a mekónium nagy részét eltávolítani. A géppel lélegeztetett újszülötteket gondosan figyelni kell, hogy nem alakul-e ki náluk valamilyen súlyos szövődmény, pl. légmell vagy perzisztáló pulmonális hipertenzió.
A mekónium aspirációs szindrómát a legtöbb újszülött túléli. Ha azonban a betegség súlyos fokú, különösen, ha perzisztáló pulmonális hipertenzióval szövődött, akár halálos is lehet.
