Az újszülöttek átmeneti tahipnoéja (átmeneti szapora légzés, újszülöttkori nedves-tüdő [wet-lung] szindróma) olyan átmeneti légzészavar, mely alacsony véroxigén szinttel jár, és amelyet a megszületés után, a tüdőben lévő túlzott mennyiségű folyadék okoz.
Ez a kórkép általában a néhány héttel idő előtt, vagy az időre született újszülöttekben fordul elő. Gyakoribb császármetszést követően. Főként olyankor tapasztalható, amikor elmarad a szülés előtti vajúdás (pl. programozott császármetszés során).
A megszületés előtt a tüdőléghólyagokat folyadék tölti ki. Közvetlenül a megszületés után a folyadéknak ki kell ürülnie, hogy a léghólyagok levegővel telődhessenek, és az újszülött normálisan tudjon lélegezni. Hüvelyi szülés során a folyadék egy részét a mellkasra ható nyomás kipréseli a tüdőkből. A nagyobb része pedig gyorsan felszívódik a léghólyagokat bélelő sejtekbe, ahonnan rögtön továbbjut a vérkeringésbe. Ha ez nem történik elég gyorsan, az alveolusok továbbra is részben folyadékkal teltek lesznek, mely nehezíti az újszülött légzését.
Átmeneti tahipnoe esetén szapora légzés és a respirációs disztressz tünetei észlelhetők belégzésben mellkasi behúzódással, kilégzésben pedig nyögéssel; ha a vér oxigénszintje lecsökken, a bőr kékesen elszíneződhet (cianózis). A mellkasröntgen kóros képet mutat.
A legtöbb beteg 2-3 nap alatt teljesen meggyógyul. Általában oxigénkezelést igényelnek, néhány esetben azonban folyamatos pozitív légúti nyomásra (continuous positive airway pressure, CPAP - ami azt jelenti, hogy az újszülött mindkét orrnyílásába egy kis csövet helyeznek, melyen keresztül saját maga lélegzik be pozitív nyomású oxigént vagy levegőt) vagy gépi légzéstámogatásra lehet szükség.
