MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Respirációs disztressz szindróma
A respirációs disztressz szindróma a
koraszülöttekre jellemző légzészavar, melyben a tüdők léghólyagjai (alveolusok) a
felületaktív anyag elégtelen termelése vagy hiánya következtében nem maradnak nyitva.
Ahhoz, hogy egy újszülött könnyen tudjon lélegezni, az szükséges, hogy a tüdők
léghólyagjai levegővel telve nyitva tudjanak maradni. Normális esetben a tüdők -
zsírokból és fehérjékből álló - felületaktív anyagot, más néven surfactantot termelnek.
A surfactant nedvesítő anyagként működik, amely a léghólyagok belső felszínét béleli.
Csökkenti a felületi feszültséget, és így lehetővé teszi, hogy az alveolusok a teljes
légzési ciklus alatt nyitva maradjanak. A felületaktív anyag általában a 34. terhességi
hét után kezd el termelődni. Minél korábban születik egy újszülött, annál nagyobb
valószínűséggel alakul ki respirációs distressz szindróma a megszületés után. Majdnem
kizárólag koraszülöttekben alakul ki ez a kórkép, és gyakoribb azok között, akiknek az
édesanyja cukorbeteg volt a terhesség alatt.
Panaszok, tünetek és kórisme
Az érintett újszülöttek tüdeje rugalmatlan, a léghólyagok hajlamosak teljesen
összeesni, ezáltal a levegő teljesen kiürül a tüdőkből. Néhány nagyon éretlen
koraszülött esetében a tüdők annyira rugalmatlanok lehetnek, hogy az újszülött a
megszületés után képtelen lélegezni. Többnyire azonban a légzés beindul, de a tüdő
igen merev, így súlyos légzészavar alakul ki. A respirációs disztressz nehézlégzés
formájában jelentkezik, melynek jelei a bordakosár alatti mellkasi behúzódás, az
orrnyílás kitágulása belégzéskor, valamint a nyögés kilégzéskor. Mivel a tüdők
jelentős része légtelen, az újszülött vér oxigénszintje alacsony, amely a bőr kékes
elszíneződését okozza (cianózis). Néhány óra alatt a betegség egyre súlyosabb lesz,
ahogy a meglévő, kis mennyiségű felületaktív anyag elhasználódásával egyre több
alveolus esik össze, és ahogy a légzőizmok elfáradnak és elgyengülnek. Végül is
kezelés nélkül az oxigénhiány miatt károsodhat az agy, illetve más szerv, vagy akár
meg is halhat az újszülött.
A diagnózis a tüneteken és a koraszülött kóros mellkasröntgen leletén alapszik.
Megelőzés és kezelés
A respirációs disztressz szindróma kockázata jelentősen csökkenthető, ha a szülést
biztonságosan késleltetni tudják addig, amíg a magzat tüdeje nem termel elegendő
felületaktív anyagot. A szülészorvos amniócentézist is végezhet, melynek során kevés
magzatvizet szív le fecskendővel, és abból vizsgálja, megfelelő-e a surfactant
termelés. Ha még nem elegendő a felületaktív anyag, de a koraszülés már nem kerülhető
el, az orvos kortikoszteroid (betametazon vagy dexametazon) injekciókat adhat az
anyának. A kortikoszteroidok átjutnak a méhlepényen, és felgyorsítják a magzat
surfactant termelését. Az első injekciót követő 48 órán belül a magzat tüdejének az
érettsége eléri azt a szintet, amikor már nem alakul ki respirációs distressz
szindróma, vagy ha mégis, enyhe lefolyásra lehet számítani.
Enyhe fokú respirációs disztressz szindróma esetén a megszületés után csak
oxigénkezelésre lehet szükség, melyet fejbúrába vagy csövön keresztül az orrba lehet
adni. Súlyos esetben folyamatos pozitív légúti nyomással kell az oxigént bejuttatni. A
folyamatos pozitív légúti nyomás (continuous positive airway pressure, CPAP) azt
jelenti, hogy az újszülött mindkét orrnyílásába kis csövet helyeznek, melyen keresztül
saját maga lélegzik be pozitív nyomású oxigént vagy levegőt. A nagyon beteg
újszülöttek légcsövébe csövet (tubust) kell vezetni (intubáció), melyen keresztül
lélegeztető géppel támogatják a légzését.
A surfactant készítmények használata életmentő lehet, és csökkenti a szövődmények
(pl. a tüdőléghólyagok kiszakadása [légmell]) kialakulásának a kockázatát. Ezek a
készítmények a természetes felületaktív anyaghoz hasonlóan viselkednek. Alkalmazhatók
a szülőszobán közvetlenül a megszületés után a respirációs distressz szindróma
megelőzésére, vagy az első néhány életórában olyan koraszülötteknek, akikben már
kialakultak a betegség tünetei. Intubált újszülötteknek a tubuson keresztül lehet a
légcsőbe beadni.
A surfactant kezelést többször is meg lehet ismételni az első életnapokban, amíg a
respirációs distressz szindróma meg nem szűnik.
