Túlhordott az az újszülött, aki a betöltött 42. terhességi hét után született.
A túlhordás ritkább, mint a koraszülés. Általában nem ismert annak az oka, hogy a terhesség miért folytatódik a terminuson túl.
Túlhordás esetén a méhlepény beszűkült működése veszélyezteti a magzatot. A terhesség
vége felé, a méhlepény elkezd zsugorodni, és egyre kevésbé lesz képes ellátni a magzatot
megfelelő mennyiségű tápanyaggal. Hogy ezt kompenzálja, a magzat a saját szervezetéből
kezdi el felhasználni a zsírt és a szénhidrátokat az energiatermeléshez. Ennek
eredményeként lelassul a növekedése, esetenként még veszít is a súlyából. Ha túlságosan
összezsugorodik a méhlepény, akkor nem képes elég oxigént biztosítani a magzat számára,
különösen a vajúdás alatt. Az oxigénhiány magzati distressz 
kialakulásához vezethet, és súlyos esetben az agy vagy más
szervek károsodását eredményezheti. A foetális distressz következtében a magzat
székletet (mekoniumot) üríthet a magzatvízbe, emellett mély, hüppögő légzőmozgást
végezhet, melynek következtében mekoniumos magzatvíz kerülhet a tüdejébe a szülés előtt
vagy alatta. Ilyenkor a megszületés után légzészavar alakulhat ki (mekónium aspirációs
szindróma).
