A gyermekeket azért kell beoltani, hogy megvédjük őket a fertőző betegségekkel szemben. A védőoltások megszüntették a himlőt, és segítségükkel majdnem teljesen eltűnt számos betegség (pl. a járványos gyermekbénulás és a kanyaró), melyek korábban gyakori veszélyt jelentettek az Egyesült Államokban. Ennek ellenére igen fontos, hogy továbbra is beoltsuk a gyermekeket. Még ma is előfordul az Egyesült Államokban, a világ bizonyos részein pedig gyakori számos olyan betegség, amely ellen a gyermekek védőoltást kapnak. Ezek a betegségek gyorsan elterjedhetnek a nem oltott gyermekek között, különösen akkor, ha külföldre utaznak.

Egyik védőoltás sem nyújt 100%-os védelmet, és egyik sem 100%-ban biztonságos. Néhány gyermek az oltás ellenére sem válik védetté, másoknál pedig mellékhatások alakulnak ki. A mellékhatások többnyire enyhék: az injekció helyének a fájdalma, viszkető bőrkiütés vagy mérsékelt láz. Nagyon ritkán komolyabb probléma is előfordulhat. Az orális (szájon át adott) poliovakcina (Sabin-csepp), mely élő, gyengített vírust tartalmaz, poliomielitiszt (gyermekbénulást) okozhat, ha a gyengített kórokozó megváltozik (mutáció), mely 2,4 millió gyermek közül egynél fordul elő. Bár ennek a valószínűsége rendkívül kicsi, az Egyesült Államokban az orvosok teljesen áttértek az inaktivált poliovakcina használatára, melyet injekció formájában lehet a szervezetbe juttatni. A régebbi, egész sejtet tartalmazó, diftéria-pertusszisz-tetanusz (DPT) vakcina pertusszisz (szamárköhögés) összetevője 10.000 gyermekből egynél lázgörcsöt, vagy még ritkábban zavartságot, illetve ájulást okozott. Bár ezek egyike sem okoz maradandó károsodást, a szülőket nagyon megriasztja. Az orvosok ma már ennek az oltóanyagnak egy újabb formáját ajánlják: ez ún.acellularis(sejtmentes) pertussziszt tartalmaz (DTaP), melynél sokkal ritkábbak az efféle mellékhatások. Lázgörcs (10.000-ből 3 esetben) a kanyaró (morbilli), mumps, rubeola (MMR) oltást követően is előfordulhat. Bár az újságok szerint az MMR védőoltás autizmust okozhat, a tudományos vizsgálatok ezt cáfolják.

Hogy a szülők könnyebben mérlegelhessék egy védőoltás kockázatát, a szövetségi kormány megköveteli az orvosoktól, hogy minden védőoltás kapcsán adjanak az oltóanyagról egy tájékoztatót. Emellett egy szövetségi Oltási Szövődményeket Kompenzáló Programot (Vaccine Injury Compensation Program) alapítottak, amely mindenkit kárpótol, aki valamelyik védőoltás következtében tartós károsodást szenvedett. Erre a programra azért volt szükség, hogy az orvosok és az egészségügyi hivatalok a lehető legtöbb gyermeket meg tudják védeni az életveszélyes betegségektől. Amikor mérlegelik egy védőoltás kockázatát, a szülőknek szem előtt kell tartaniuk, hogy sokkal nagyobb veszélyt jelent gyermekükre az a betegség, amellyel szemben az oltás véd.

A legtöbb orvos az Amerikai Gyermekgyógyászati Akadémia által ajánlott oltási naptárt követi, mely a hepatitisz-B elleni védőoltással kezdődik az első élethéten. Az egyes oltásokra ajánlott életkorokat nem szabad szó szerint értelmezni. Például a 2 hónapos kor a 6-10. élethetet jelentheti. Bár meg kell próbálni az oltási naptár szerint beoltatni a gyermeket, egy kis késés nem befolyásolja a végső immunitást, és nem is jelenti azt, hogy az egész oltási sort újra kellene kezdeni az elejétől. Nem kell azonban elhalasztani az oltást még akkor sem, ha egy enyhe fertőzéstől, pl. egy megfázástól, a gyermeknek mérsékelt láza alakul ki. Bizonyos védőoltásokat speciális körülmények között ajánlanak.

Egy alkalommal több védőoltás is adható, és gyakran több oltóanyagot kombinálnak egy injekcióban (pl. pertusszisz, diftéria, tetanusz ésHaemophilus influenzae B). Az oltóanyagok kombinálásával anélkül csökkenthető a szükséges injekciók száma, hogy csökkenne az oltás biztonsága vagy hatékonysága.