A magatartási, szociális és intellektuális fejlődés üteme jelentősen eltér az egyes csecsemőknél. Némelyikük gyorsabban fejlődik, bizonyos jellemzők (pl. késői járás vagy beszéd) pedig családi halmozódást mutathatnak. Bizonyos környezeti tényezők, mint pl. az ingerszegénység, lassíthatja a fejlődést, míg a stimuláció gyorsítja azt. Bizonyos fizikai tényezők, mint például a süketség, szintén lassíthatják a fejlődést. Bár egy gyermek fejlődése általában folyamatos, egyes funkciók (pl. beszéd) fejlődésében lehetnek átmeneti szünetek.
A sírás a kommunikáció egyik eszköze. A csecsemők sírnak, ha éhesek, ha rosszul érzik magukat, ha szomorúak, és még sok más kevésbé nyilvánvaló okból. A csecsemők legtöbbet - átlagosan napi 3 órát - 6 hetesen sírnak, mely 3 hónapos korra általában napi 1 órára csökken. A síró babát a szülők általában megpróbálják megetetni, tisztába teszik, illetve megpróbálják megtalálni a fájdalom vagy rossz közérzet okát. Ha ez nem sikerül, néha segít, ha kézbe veszik vagy sétálnak vele. Néha semmi sem nyugtatja meg a gyermeket. Nem szabad erőltetni az evést egy síró csecsemőnél; ha éhes, akkor úgyis rögtön enni kezd.
