Az újszülöttek számára az anyatej az ideális táplálék. Amellett, hogy a szükséges tápanyagokat a legkönnyebben emészthető és felszívódó formában biztosítja, ellenanyagokat és fehérvérsejteket is tartalmaz, melyek védenek a fertőzésekkel szemben. Az anyatej kedvezően befolyásolja a széklet pH-ját és a bélflórát, és így megvédi az újszülöttet a bakteriális hasmenéstől. Az anyatej e védő tulajdonságai miatt a szoptatott csecsemők között számos fertőző betegség ritkábban fordul elő. A szoptatásnak az édesanya szempontjából is sok előnye van; például olyan kötődést segít kialakítani az újszülöttel, ami az üvegből táplált csecsemőknél nem lehetséges. Az USA-ban az anyáknak kb. 60%-a szoptatja az újszülöttjét, és ez az arány folyamatosan növekszik. A dolgozó anyák akkor szoptatnak, amikor otthon vannak, amikor pedig nincsenek otthon, a baba üvegből kap lefejt anyatejet vagy tápszert. A legtöbb orvos napi D-vitamin pótlást javasol a 2 hónaposnál idősebb szoptatott csecsemőnek.

Mielőtt az anyatejtermelés beindul, híg, sárgás folyadék ürül a mellbimbókból. Ez a kolosztrum. A kolosztrum kalóriában, fehérjékben és ellenanyagokban gazdag. Az ellenanyagok közvetlenül szívódnak fel a gyomorból, és így védik az újszülöttet a fertőzésekkel szemben.

A szoptatáshoz az anya legyen kényelmes, ellazult testhelyzetben, ülve vagy majdnem vízszintesen fekve, és az egyik oldaláról a másikra fordulva mindkét mellét felajánlhatja az újszülöttnek. A gyermek arccal az édesanyja felé fordul. Az anya a hüvelyk és mutató ujjával felülről, a többi ujjával pedig alulról megtámasztva megfogja a mellét, majd hozzáérinti a mellbimbóját a gyermeke alsó ajkának a középső részéhez. Ez arra ösztönzi a csecsemőt, hogy kinyissa a száját - keresőreflex - és bekapja az emlőt. Amikor az anya behelyezi a mellbimbót és a bimbóudvart a baba szájába, bizonyosodjon meg arról, hogy az középre kerül, mert így megelőzhető a bimbó kisebesedése. Mielőtt leveszi a csecsemőt a melléről, függeszsze fel a szopást úgy, hogy az ujját bedugja a szájába, és finoman lefelé nyomja az állát. A mellbimbók kisebesedése a rossz technika következménye, és könynyebb megelőzni, mint gyógyítani.

Kezdetben az újszülött mindkét mellből percekig eszik. Ez egy reflexet vált ki az anyában (tejkiürülési reflex), amely serkenti a tejtermelést. A tejelválasztás a szopás időtartamától függ, így kellően hosszú ideig kell a csecsemőt etetni ahhoz, hogy a megfelelő tejtermelés beinduljon. Az első néhány hét során arra kell törekedni, hogy az újszülött minden etetésnél mindkét mellből szopjon; néhány újszülött azonban elalszik már az első mellen. Ilyenkor a következő szoptatás alkalmával, abból a mellből egyen először a csecsemő, amelyikből korábban utoljára evett. Az első gyermek esetében 72-96 óra szükséges ahhoz, hogy a tejelválasztás teljesen beinduljon. A későbbi gyermekeknél ez az idő rövidebb. Ha az anya az első éjszakán különösen fáradt, akkor az egyik éjszakai etetés helyett vizet is kaphat az újszülött. Az első néhány napban azonban 6 óránál hosszabb idő ne teljen el két szoptatás között, mert ez szükséges ahhoz, hogy a tejelválasztás megfelelően beinduljon. A táplálást igény szerint (a baba igényei szerint) és nem az óra alapján kell ütemezni. Az egyes etetések időtartamát is a csecsemő igényeihez kell igazítani. A csecsemők 8-12-szer szopnak naponta, de ez tág határok között mozoghat.

A szülés után 3-5 nappal kell elvinni az újszülöttet (különösen, ha az első gyermek) az orvoshoz, aki ellenőrzi, hogy rendben megy-e a szoptatás, és ha bármilyen kérdés felmerül, akkor azt megválaszolja. Ennél korábban lehet szükség az orvosi vizitre, ha az újszülöttet a megszületés után 24 órán belül hazaadták, ha nem táplálható megfelelően, vagy ha a szülőknek valami különleges problémájuk van. Mivel az anyák nem tudják pontosan megmondani, mennyi tejet eszik a baba, az orvos az etetések gyakorisága és a súlygyarapodás alapján állapítja meg, hogy termelődik-e elég anyatej. Ha a csecsemő éhes, óránként vagy kétóránként eszik, de a súlya nem gyarapszik megfelelően, akkor valószínűleg nem kap elég tejet.

A szoptatás leállításáról (elválasztás) mind az édesanya, mind pedig a gyermeke szükségleteit és igényeit figyelembe véve kell dönteni. Legjobb, ha 6 hónapos korig a gyermek kizárólag anyatejet, ezt követően pedig, 12 hónapos korig, szilárd táplálékot és anyatejet is kap. Könnyebb fokozatosan elválasztani a csecsemőt, mint hirtelen megszüntetni az anyatejes táplálást. Kezdetben napi 1-3 szoptatást kell egy üveg vagy pohár gyümölcslével, lefejt anyatejjel vagy tápszerrel kiváltani. Néhány etetést, különösen azokat, melyek a főétkezések idejére esnek, szilárd táplálék adásával kell helyettesíteni. A csecsemő fejlődése során jelentős mérföldkőnek számít a pohárból történő ivás elsajátítása, és az áttérést erre az új táplálási formára 10 hónapos korra be lehet fejezni. Fokozatosan egyre több szoptatást lehet kiváltani, sok csecsemő azonban 18-24 hónapos koráig (vagy még tovább) napi egy-két alkalommal még szopik. Akkor is kell szilárd ételeket adni, és pohárból itatni a kisdedet, ha hosszú ideig szopik.