Preeklampszia: Egy terhességi szövődmény: olyan magasvérnyomás-betegség, amely a terhesség végén vagy közvetlenül a szülés után alakul ki. A preeklampszia idő előtti lepényleválást (abrupció placentaet) és egyéb, az újszülöttet is érintő problémát okozhat.

Magzatvíz embólia:Nagyon ritkán magzatvíz - az a folyadék, amely a méhen belül körülveszi a magzatot - kerül be az anyai vérkeringésbe, különösen nehéz szülés alkalmából. A magzatvíz eljuthat a nő tüdejébe, és a tüdő artériáinak összehúzódását okozhatja. Ez az összehúzódás szapora, rendszertelen szívverést, ájulást, sokkot, akár szívmegállást és halált is okozhat. A véralvadás túlzott aktiválódása (disszeminált intravaszkuláris koaguláció) gyakori szövődmény, és intenzív ellátást igényel.

Méhvérzés:A gyermek megszületését követően fellépő jelentős vérzés (szülés utáni, atóniás vérzés) komoly problémát okozhat. Rendszerint a nők kb. 0,5 liter vért veszítenek szüléskor. A vérvesztés oka, hogy a lepény leválását követően bizonyos erek nyitva maradnak. A méh összehúzódása segíti ezen erek elzárását, amíg a gyógyulásuk be nem indul.

A szülés 3. fázisában, a méhlepény leválását követően fellépő, 0,5 liternél nagyobb vérvesztést fokozottnak tartanak. Komolyabb vérzés általában közvetlenül a szülés után alakul ki, de akár egy hónappal később is jelentkezhet.

Jelentős vérzés alakulhat ki, ha a szülés után nem megfelelő a méhösszehúzódás. Ekkor a lepény leválásakor megnyíló erekből vérzés indul. A méhösszehúzódás akkor lehet elégtelen, ha a méh túl lett feszítve, például túl sok magzatvíz, illetve többes terhesség, vagy egyetlen, de nagy magzat miatt. Csökkenhet a méhösszehúzódás akkor is, ha a méhlepény egy darabja a szülés után a méhben marad, ha a szülés elhúzódott vagy szövődmények merültek fel, ha sokadszor terhes a nő, vagy ha izomlazító hatású gyógyszert kapott a vajúdás alatt vagy a szüléskor. Jelentős vérzést okozhatnak a hüvely vagy a méhnyak sérülései, repedései, vagy az alacsony fibrinogénszint (fehérje segíti a véralvadást). Ha egy szülést fokozott vérzés követ, nő a vérzés kialakulásának kockázata a későbbi terhességeket követően is.

Mielőtt a nő vajúdni kezd, az orvos megpróbálja megelőzni a szülés utáni fokozott vérzést, vagy felkészülni rá. Például tisztázza, hogy van-e olyan körülmény, ami miatt fokozott a nőnél a vérzésveszély (például túl sok a magzatvíz). Ha a nőnek ritka a vércsoportja, az orvos meggyőződik arról, hogy a szükséges vér van-e készenlétben. A méhlepény megszületését követően legalább 1 órán át megfigyelik a nőt, hogy a méhe megfelelően összehúzódott-e, illetve felmérik a hüvelyi vérzés menynyiségét.

Ha komolyabb vérzés észlelhető, a nő alhasának masszírozásával segítik a méh összehúzódását, majd folyamatos oxitocin infúziót adnak vénásan. Ha a vérzés folytatódik, a méhizomba adott prosztaglandin injekcióval segítik a méh összehúzódását. Előfordulhat, hogy a nőnek vért is kell kapnia.

Az orvos megpróbálja kideríteni a fokozott vérzés kiváltó okát. Megvizsgálja, hogy nem maradt-e a méhben lepénydarab. Méhnyak tágítást és curettage-t végez, hogy eltávolítsa a lepény darabjait. Ennek során a méhbe kis, éles curette-kanalat vezet be a nyakcsatornán át, amely ilyenkor általában nyitva van. Curettage során a visszamaradt részeket eltávolítja. Ez a beavatkozás altatásban történik. A méhnyakat és a hüvelyt is megvizsgálja, hogy van-e rajtuk repedés.

Ha a méhösszehúzódást nem sikerül elérni és továbbra is fennáll a vérzés, a méh vérellátását biztosító verőereket kell elzárni. Az alkalmazott eljárásoknak általában nincs későbbi szövődménye, például meddőség vagy menstruációs zavar. A vérzés megállítása érdekében ritkán van szükség a méh eltávolítására (hiszterektómiára).

Méhkifordulás:Nagyon ritkán a méh belseje kifordulhat úgy, hogy a méhnyakon keresztül a hüvelybe vagy a hüvely elé kerül. A méhkifordulás azonnal ellátandó veszélyhelyzet. Az orvos kézzel visszafordítja a méhet normális helyzetébe. A nő általában maradéktalanul meggyógyul a beavatkozás után.