Ha a vajúdás nem halad normálisan, az problémákat okozhat a magzatban vagy az újszülöttben.

Magzati veszélyállapot (fenyegető aszfixia):A vajúdás ritka szövődménye. Akkor fordul elő, ha a magzat nem jut elegendő oxigénhez. A magzati veszélyállapot legérzékenyebb jelzője a magzati szívfrekvencia mintázat. A vajúdás során a korai szakaszban 15 percenként, a késői szakaszban pedig minden összehúzódás után ellenőrzik a magzati szívfrekvenciát magzati szívhanghallgatóval. Másik lehetőségként elektronikus magzati szívhangérzékelővel folyamatosan ellenőrzik a magzati szívfrekvenciát. Ha jelentős magzati szívhangeltérést tapasztalnak, ez általában bizonyos beavatkozásokkal rendezhető. Ilyenek lehetnek például, hogy oxigént adnak a nőnek; vénás folyadékpótlással növelik a bevitt folyadék mennyiségét; bal oldalára fektetik a nőt. Ha ezek a beavatkozások eredménytelenek, a gyermeknek mihamarabb meg kell születnie fogó, vákuum extraktor vagy császármetszés segítségével. Ha a magzatburok megrepedését követően a magzatvíz zöld színű, a magzat veszélyállapotban lehet (bár általában nincs abban). Ez az elszíneződés a magzat első székletéből (mekóniumból, magzatszurokból) származik. A magzati veszélyállapot összefügghet a túlhordással (amikor a méhlepény a terminust követően már nem működik megfelelően) vagy az anyát - így közvetve a magzatot is - érintő terhességi vagy szülési szövődménnyel.

Légzészavarok:Ritkán előfordul, hogy az újszülött nem kezd el levegőt venni annak ellenére, hogy a szülés során semmilyen problémát nem tapasztaltak. Ilyenkor az újszülöttet újra kell éleszteni. Ezért fontos, hogy a szülésnél az újszülött-újraélesztésben gyakorlattal rendelkező személyzet legyen jelen.

Forgási, fekvési és tartási rendellenességek:A pozíció azt jelenti, hogy a magzat arccal hátra (az anya háta felé, lefelé), vagy előre tekint. A fekvés és tartás azt mutatja meg, hogy a magzat mely része halad elől a szülőcsatornában. A leggyakoribb és legbiztonságosabb, ha a fej van elől (ezt nevezik fej vagy koponyavégű fekvésnek), az arc lefelé tekint, az arc és a test jobbra vagy balra fordulnak, és a nyak előre hajlik, az áll leszegett, és a karok a mellkas előtt kereszteződnek. Ha a magzat más fekvésben vagy tartásban helyezkedik el, a vajúdás komplikáltabb, nem biztos, hogy lehetséges a hüvelyi szülés.

Ha a magzat arca előre tekint (forgási rendellenesség), a nyak általában inkább kiegyenesedett, mint hajlott, és a fejnek nagyobb térre van szüksége a szülőutakon való áthaladáshoz. Ilyenkor fogós, vákuum extrakciós szülés vagy császármetszés lehet indokolt.

Számos kóros fekvés és tartás létezik. Arctartásban a nyak annyira hátrafelé hajlik, hogy az arc jelenik meg először. Fejtető tartásban a nyak csak mérsékelten hajlik be, így a fejtető jelenik meg először. Általában a magzatok ritkán vannak ilyen helyzetben, korrigálják tartásukat.

A szülések 2-3%-a medencevégű fekvésből történik, amikor a far jelenik meg először. Hüvelyi szülés esetén nagyobb a sérülések kialakulásának kockázata medencevégű, mint fejvégű szülés során. Ezek a sérülések kialakulhatnak a szülés előtt, alatt és után, és akár halálhoz is vezethetnek. A szövődmények kialakulása kevésbé valószínű, ha a vajúdás és a szülés előtt felismerik a medencevégű fekvést.

Néha az orvos a 37-38. héten, a szülés megindulása előtt fejjel előre tudja fordítani a magzatot a nő hasára gyakorolt nyomással. Ha a szülés megindul, és a magzat medencevégű fekvésben van, problémák adódhatnak. Az az út, amit a medence készít elő a szülőcsatornában, nem biztos, hogy elég nagy a szélesebb fej áthaladáshoz. Ráadásul, ha a fej követi a fartájat, nem tud úgy a szülőcsatorna alakjához formálódni, mint normálisan. Így a gyermek teste megszületik, míg a feje elakadhat a nőben. Ennek következményeként a gerincvelő vagy más ideg húzódik, mely idegkárosodáshoz vezethet. Onnantól, hogy a magzat köldöke láthatóvá válik (a szülőcsatornán kívül), a köldökzsinórt a szülőcsatorna és a fej összenyomja, így nagyon kevés oxigén jut a magzathoz. Ezért az oxigénhiányos agykárosodás jóval gyakoribb medencevégű, mint hüvelyi szülést követően. Első szülés esetén a helyzet azért roszszabb, mert a szöveteket nem tágították megelőző szülések. Mivel a magzat sérülhet, vagy meghalhat, medencevégű fekvés esetén inkább császármetszést végeznek.

Ha a magzat harántfekvésben van, császármetszést végeznek, kivéve, ha ikerterhességben a második gyermekről van szó. Ebben az esetben a magzat befordulhat, és megszülethet hüvelyen át.