A tünetek a fennálló miómák számától, méretétől, és méhen belüli elhelyezkedésétől függnek. Sok mióma - még a nagyok is - nem okoz tüneteket. A nagy miómák azonban, különösen a méh falában növekvők, fájdalmat, nyomásérzést, vagy nehézség érzést okozhatnak a kismedencében akár a menstruációk idején, akár azok között. A miómák nyomhatják a hólyagot, emiatt a betegnek gyakrabban vagy sürgetőbben kell vizeletet ürítenie. Nyomhatják a végbelet, ami kellemetlen érzést és szorulást okoz. A nagy miómától a has is növekszik. A kocsányból a méhbe növekvő mióma megcsavarodhat, és ez súlyos fájdalomhoz vezet. A növekvő vagy sorvadó miómák általában nyomást, vagy fájdalmat okoznak. A sorvadó miómák által okozott fájdalom addig tart, amíg sorvadnak.

A miómák, különösen azok, amelyek a méh nyálkahártya alatt növekednek, gyakran okoznak a szokásosnál erősebb, vagy hosszabb menstruációt. A vérvesztés eredménye vérszegénység lehet. A miómák ritkábban köztivérzést, közösülés utáni vérzést, vagy a menopauza utáni vérzést okozhatnak. A petevezetők lezárásával, vagy a méh alakjának torzításával ritkán meddőséget is okozhatnak a miómák, mert a megtermékenyült petesejt beágyazódását nehézzé, vagy lehetetlenné teszik.

A terhesség előtt tüneteket nem okozó miómák is válthatnak ki problémákat a terhesség során. Ezek közé tartozik a vetélés, a koraszülés, a magzat kóros elhelyezkedése (fekvése) a szülés előtt, és nagy vérveszteség a szülés után (szülés utáni vérzés).

A méhben nőhetnek rosszindulatú daganatok, amelyek hasonlítanak a miómákra (szarkómák).

Gyakran találnak miómát a kismedencei vizsgálat során. Számos eljárás igazolhatja a diagnózist, amely lehetővé teszi a méh vizsgálatát. Hüvelyi ultrahangvizsgálat során egy ultrahangos eszközt vezetnek a hüvelybe. A sóinfúziós szonohiszterográfia során azután végeznek ultrahangvizsgálatot, hogy a méhbe kis mennyiségű folyadékot juttattak, ami kirajzolja a méhűrt. A hiszteroszkópiához hajlékony vizsgáló optikát vezetnek a méhbe a hüvelyen és a méhnyakon keresztül. Helyi, regionális vagy általános érzéstelenítést alkalmaznak a beavatkozáshoz. Néha mágneses rezonancia vizsgálatot (MRI), vagy komputertomográfiát (CT) is végeznek. További vizsgálatok általában nem szükségesek.

Ha vérzés jelentkezik (a menstruáción kívül), az orvosnak a méhtestrákot kell kizárnia. Ehhez hüvelykenetet vesz, méhnyálkahártya biopsziát, ultrahang vagy szonohiszterográfiás vizsgálatot, vagy hiszteroszkópiát végez.

A legtöbb miómás, de tünetmentes nőnek nincs szükséges kezelésre. 6-12 havonta kell ismételt vizsgálatot végezni, hogy a mióma nem növekedik-e.

Ha a vérzés, vagy más tünetek rosszabbodnak, vagy a mióma jelentősen nő, számos kezelési mód áll rendelkezésre, többek között a műtéti megoldás, vagy a gyógyszeres kezelés.

Gyógyszerek:A tünetek enyhítésére, vagy a mióma összezsugorítására használhatók gyógyszerek, de csak időlegesen. Nincs olyan gyógyszer, amely tartósan összezsugorítja a miómát. A nem-szteroid gyulladáscsökkentők önmagukban vagy gesztagénnel együtt adva (a progeszteronhoz hasonló szerek) csökkenthetik a mióma által okozott vérzést. Általában mindkettőt szájon át szedik, de a gesztagén izomba is adható injekcióban. A danazol (a tesztoszteronhoz hasonló szintetikus hormon) leállítja a mióma növekedését, de mellékhatásai miatt ritkán alkalmazzák. A hormonális fogamzásgátlók n egyesekben rendezik a vérzést. Ha azonban a beteg abbahagyja a fogamzásgátló-szedést, a vérzés és a fájdalom vissza szokott térni. Olykor az is előfordul, hogy a fogamzásgátló-kezelés mellett nő a mióma.

A gonadotropin rilizing hormon szintetikus formái (GnRH agonisták) összezsugorítják a miómákat, és csökkenti a vérzést azáltal, hogy a szervezetet kevesebb ösztrogén (és progeszteron) termelésére késztetik. A GnRH agonisták a műtét előtt is adhatók, hogy a miómák eltávolítása könnyebb legyen. Havonta egyszer adják injekcióban, használják orrpermetként, vagy a bőr alá ültetik. Csak néhány hónapig adhatók, mivel hosszú ideig alkalmazva csökken a csontsűrűség és nő a csontritkulás kockázata. H A GnRH agonisták mellé kis adagban ösztrogén is adható, a mellékhatások megelőzésére. A GnRH agonista kezelés abbahagyása után a miómák gyakran 6 hónapon belül ismét növekedni kezdenek.

Műtéti kezelés:A műtéti kezelés a mióma (miomektómia), vagy az egész méh eltávolítását jelentheti (hiszterektómia). A hiszterektómiával szemben a miomektómia után általában megmarad a gyermekszülés lehetősége, és elkerülhetők a méh eltávolításának pszichés hatásai. A miómák azonban a nők 50%-ában újra megjelennek.

A miomektómiához a hasfalon metszést ejtenek, vagy a köldök alatt készített kis nyíláson át sebészi eszközökkel felszerelt vizsgálócsövet vezetnek be a hasba (laparoszkópia), vagy a hüvelyen át a méhbe (hiszteroszkópia). Az alkalmazott módszer függ a miómák méretétől, számától és elhelyezkedésétől. A laparoszkópia és a hiszteroszkópia ambulánsan elvégezhető beavatkozások, és a gyógyulás gyorsabb, mint a hasi műtét után. A laparoszkópia azonban gyakran nem alkalmas a nagy miómák eltávolítására, és utána a szövődmények kockázata nagyobb.

A méheltávolítást általában akkor mérlegelik, ha a tünetek, a fájdalom, és a vérzés annyira súlyosak, hogy a napi tevékenységet zavarják, és más kezelési mód hatástalan volt. Ha a nőt zavarják az általa is érzett nagy miómák ő maga is kérheti a méheltávolítást. A méheltávolítást csak olyan nőknél végzik el, akik nem kívánnak teherbe esni. Ez a miómák egyetlen tartós megoldása. A miómák kezelésekor csak a méhet távolítják el, a petefészkeket nem.

Más kezelési módok:Úgy tűnik, hogy az új eljárások, amelyek roncsolják a miómákat az eltávolítás helyett, összezsugorítják azokat. A miolízis során elektromos áramot vezető tűt helyeznek a méhbe laparoszkópiával. Az árammal a mióma magját roncsolják, így az összezsugorodik. A kriomiolízisben az eljárás hasonló: (folyékony nitrogént tartalmazó) hideg szondát alkalmaznak a mióma magjának roncsolására. Nem ismert, hogy ezek az eljárások befolyásolják-e a teherbe esés lehetőségét. A miómák e beavatkozások után is vissza szoktak nőni.

A méh artériájának embolizációja során vékony, csőszerű, hajlékony eszközt (katéter) vezetnek a comb fő artériájába, tűn, vagy kis metszésen keresztül. A beavatkozás előtt helyi érzéstelenítőt adnak, hogy a behatolás helyét elzsibbasszák. A katétert a miómát ellátó artériába juttatják. Kis szintetikus részecskéket fecskendeznek be. Ezek eljutnak a miómát ellátó kis artériákba. Ott lezárják a véráramlást, így a mióma összezsugorodik. Nem ismert, hogy a mióma visszanő-e (mivel a lezárt artériák újra kinyílnak, vagy új artériák képződnek), illetve a nő lehet-e terhes. E beavatkozás után a leggyakoribb probléma a fájdalom és a fertőzés.

Az ilyen eljárások után a miómák visszanőhetnek, vagy, ha nem sikerült teljesen eltávolítani, tovább nőhetnek. Ilyen esetekben fordul az elő, hogy a nő méhét el kell távolítani.