Tompa szemsérülést követő első 24 órában vér kerülhet a szemhéj bőrébe és a környező területekre, és kialakul a zúzódás (kontúzió), a lila szemnek nevezett állapot. Ha a szem felszínes erei közül megreped valamelyik, a kötőhártya vörössé válik. A felszínes vérzés riasztó lehet, de általában nincs jelentősége. Kezelés nélkül felszívódik. A vörös terület néhány nap alatt zöldessé, aztán sárgává válik, a vérzés nyomai pedig típusosan 1-2 hét alatt tűnnek el teljesen. A kisebb-nagyobb lacerációk szintén gyakran előfordulnak, és a bőr bevérzéséhez vezetnek.

A szem belsejének károsodása súlyosabb, mint a felszín sérülése. Az elülső csarnokba törő kialakuló bevérzés (hiféma vagy elülső csarnok vérzés) súlyos állapot és szemészeti (szembetegségek kezelésére és sebészeti ellátására képzett orvos által végzett) szakvizsgálatot igényel. Az elülső csarnokba vérzés tünetei a csökkent látás és fényérzékenység. Az elülső csarnokba került vér növelheti a szem belsejének nyomását (glaukóma). Az eredeti sérülés után napokkal további vérzés jelentkezhet a szemben.

Bevérzés keletkezhet a szem hátsó részében is (pl. üvegtesti bevérzés), az irisz (szivárványhártya) elszakadhat, illetve a lencse kimozdulhat a helyéről. A retina is bevérezhet, de le is szakadhat sérülés következtében és leválhat alapjáról (retinaleválás). A retinaleválás kezdetén a beteg szabálytalan, úszó alakokat vagy felvillanásokat (szikrák, villámok) láthat, a látás homályos lehet, majd a látás nagymértékben csökkenhet. Súlyos sérülés esetén a szemgolyó vastag, rostos burka (a szklera) is megrepedhet.

Ha bizonytalan, hogy a tompa sérülés mennyire volt súlyos, illetve ha a látás érintett, azonnal orvoshoz kell fordulni. A szemsérülést szemésznek kell megvizsgálni.

Az első 24-48 órában jegelés segíthet a duzzanat csökkentésében és a lila szem fájdalmasságának enyhítésében. Ha a szem körül vagy a szemhéj bőrén esett metszett seb, varratokra is szükség lehet. Lehetőség szerint a szemhéjszélhez közeli sebet szemész varrja össze, hogy biztosan ne alakuljon ki a szemhéj zárását akadályozó deformitás. A könnycsatornát érintő sérülést is szemésznek kell ellátni.

A szemet ért lacerációt is szemésznek kell látnia, hogy megállapítsa a vágás mélységét, illetve hogy szükséges-e műtét a sérülés ellátására. Sokszor a sérülés csupán a kötőhártyát érinti és nincs szükség sebészi beavatkozásra. A mélyebb rétegekbe illetve a szaruhártyába hatoló metszést meg kell varrni. Általában fájdalomcsillapító gyógyszert is adnak a metszés gyógyulásáig.

Az elülső csarnokba törő vérzést általában ágynyugalomban, a fejet megemelve kezelik, hogy a vér leülepedését segítsék, továbbá pupillatágító, gyulladáscsökkentő szemcseppet is adnak. Néhány hétig kerülni kell az aszpirint és más, nem szteroid gyulladáscsökkentőket, mivel ezek vérzésre hajlamosíthatnak.

Ha a szemgolyó belsejébe hatoló sérülés keletkezik, rendszerint intravénás antibiotikus kezelést kezdenek majd egyes esetekben szájon át folytatják, hogy megelőzzék a szem belsejének fertőződését (endoftalmitisz). A pupillatágító szemcseppek megakadályozhatják a szivárványhártyából kiinduló vérzést, és csökkenthetik a szemsérülésekhez gyakran társuló fényérzékenységet. A gyulladás csökkentésére gyakran adnak kortikoszteroid tartalmú szemcseppet. Rendszerint fém vagy műanyag fedést is használnak, hogy védjék a szemet a további sérüléstől. A súlyos sérülés a látás részleges vagy teljes elvesztését eredményezheti, még sebészi ellátás után is. Igen ritkán, ha az egyik szem súlyosan roncsolódik, a sértetlen szemben is gyulladás alakul ki (szimpátiás oftalmia), amely a látás részleges elvesztésével vagy vaksággal járhat.