Az orr a szaglásért felelős szerv, ezen kívül fő útvonalként szolgál a tüdőbe tartó, illetve az onnan távozó levegő számára. Az orr felmelegíti, párásítja és megtisztítja a levegőt, mielőtt az a tüdőbe jutna. Az arccsontokban üregek, az ún. orrmelléküregek találhatóak. Az orrmelléküregek négy csoportba sorolhatók: az arcüregekre (maxillárisz), a rostasejtekre (etmoidálisz), a homloküregre (frontálisz) és az iköbölre (szfenoidálisz). Az orrmelléküregek csökkentik az arccsontok súlyát, de fenntartják annak erősségét és formáját. Az orr és az orrmelléküregek levegővel telt területei rezonanciát is adnak a hangnak.
Az orr külső részének támasztó struktúrái felül csontból, alul pedig porcból állnak. Az orrban található az orrüreg, amelyet az orrsövény két részre oszt. Az orrsövény csontból és porcból áll, az orrnyílásoktól az orrgaratig tart. Az orrüregbe emelkedő csontok alkotják az orrkagylókat (turbinákat). Az orrkagylók jelentősen megnövelik az orrüreg felületét.
Az orrüreget vérerekkel jól ellátott nyálkahártya fedi. A nagy felületnek és a jó vérellátásnak köszönhetően az orr gyorsan felmelegíti és párásítja a beérkező levegőt. A nyálkahártya sejtjein szőrszerű kinövések (csillók) találhatók és vannak sejtek, melyek nyálkát termelnek. A keletkező nyálka csapdába ejti a levegővel beérkező szemcséket, amit aztán a csillók az orr hátsó része felé, a garatba továbbítanak, eltávolítva ezeket a légutakból, ez segít megtisztítani a levegőt, mielőtt az a tüdőkbe kerülne. Irritáció okozta tüsszentés esetén automatikusan megtisztulnak az orrjáratok, ugyanúgy, ahogy a tüdő megtisztul a köhögés során.
Az orrüreghez hasonlóan az orrmelléküregeket is nyálkahártya borítja, ugyancsak nyálkát termelnek, és sejtjeiken szintén csillók találhatók. Az ide érkező szennyező részecskék a nyálkába ragadnak, majd a csillók az orrüreg felé terelik azokat, a szájadékon (oszcia) keresztül. Mivel ezek a nyílások igen kicsinyek, a nyálka útja könnyen elzáródhat, ha a nyálkahártya megduzzad megfázás vagy allergiás nátha miatt. Az elzáródás orrmelléküreg-gyulladáshoz és fertőzéshez (szinuszitisz) vezet.
Az orr egyik legfontosabb feladata a szaglásban betöltött szerepe. A szagérzékelő sejtek az orrüreg felső részében helyezkednek el. Ezek speciális idegsejtek, rajtuk csillók találhatók. Az egyes sejtek csillói más-más vegyületre érzékenyek, amikor szaginger éri őket, idegimpulzus keletkezik, mely tovább halad a közvetlen az orr felett, a koponyában elhelyezkedő szaglógumó idegsejtjeihez. Innen az idegimpulzusok a szaglóidegeken keresztül közvetlenül az agyba kerülnek, ahol szagként érezzük azokat.
A szaglás sokkal összetettebb, mint az íz érzékelés, működését nem értjük teljesen.
Sokkal többféle szag létezik, mint íz. Az étkezés közben kialakuló szubjektív íz
érzékelést az étel íze mellett annak illata, 
állaga és
hőmérséklete is befolyásolja. Csökkent szaglóképességgel - például megfázáskor - ezért
tűnnek ízetlenebbnek az ételek. Mivel a szag-receptorok az orr felső részében
helyezkednek el, ezért a normális légzés kevés levegőt juttat hozzájuk. Szippantva
azonban több levegő - és ezzel szag - áramlik a receptorokhoz.
