MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Pitvarremegés (fibrilláció) és pitvarlebegés (flatter)
A pitvarremegés (pitvarfibrilláció) és a
pitvarlebegés (flatter) tulajdonképpen folyamatos, gyors elektromos kisülések sorozata,
ami a pitvarokat nagyon gyors összehúzódásra készteti; az elektromos impulzusok egy
része eléri a kamrákat, aminek következtében azok gyorsabb, de kevésbé hatékony
összehúzódást végeznek.
Idősek között gyakrabban fordul elő.
A pitvarremegés és a pitvarlebegés lehet szakaszos (intermittáló) és tartós
(szusztained). Pitvarremegésben a pitvar összehúzódásai olyan gyorsak, hogy a falai
remegnek. A vér átpumpálása a kamrákba ezért nem hatékony. Ilyenkor a pitvari ritmus
szabálytalan, így a kamrai ritmus is azzá válik. Pitvarlebegésben a pitvari ritmus
szabályos, a kamrai pedig lehet szabályos és szabálytalan is. A kamrák mindkét esetben
lassabban vernek a pitvaroknál, mivel az atrioventrikuláris csomó nem képes az
impulzusokat ekkora sebességgel továbbítani. Ezért csak néhány impulzus jut rajta
keresztül. Noha a kamrák lassabban vernek a pitvaroknál, gyakran még ez a tempó is túl
gyors a teljes telődéshez. A pumpafunkció hatékonysága ezáltal csökken, a vérnyomás
leesik, és szívelégtelenség léphet fel.
Ezekben a kórképekben a pitvarok nem ürülnek ki teljesen az egyes összehúzódásokkal.
Egy idő után a vér egy része pangani kezd, és vérrögök alakulhatnak ki. Ebből darabok
szakadhatnak le, gyakran röviddel az után, hogy a szív visszatér normális ritmusához -
akár magától, akár kezelésre. Ezek a darabkák bekerülhetnek a bal kamrába, ahonnan
tovább sodródnak a vérárammal (embólussá válnak), és elzárhatnak egy kisebb artériát. Ha
ez az agyban következik be, szélütés lép fel. Ritkán az agyvérzés a pitvarremegés vagy
-lebegés első tünete.
A pitvarremegés és -lebegés akkor is jelentkezhet, ha nincs semmilyen egyéb,
szívbetegségre utaló jel. Gyakrabban azonban reumás láz következményes billentyűhibával,
magas vérnyomás, koszorúér betegség, alkoholizmus, pajzsmirigy-túlműködés
(hipertireózis) vagy születési rendellenesség áll a háttérben. A reumás láz (ami
szívbillentyű rendellenességekhez vezet) és a magas vérnyomás következtében a pitvarok
kitágulnak, növelve a remegés és a lebegés létrejöttének valószínűségét.
Panaszok, tünetek és kórisme
A tünetek igen erősen függenek attól, milyen sebességgel vernek a kamrák. A kamrai
frekvencia mérsékelt emelkedése - 120/percnél kisebb értékre - akár tünetmentes is
lehet. Magasabb frekvenciáknál kellemetlen szívdobogásérzés lép fel, esetleg
kellemetlen érzés a mellkasi területen.
Pitvarremegésben a pulzus szabálytalan, és rendszerint gyors. Pitvarlebegésben
valószínűbb a szabályos és gyors szívverés.
A csökkent pumpafunkció gyengeséget, kimerültséget és légszomjat okozhat.
Egyesekben, különösen az idősekben, szívelégtelenség vagy mellkasi fájdalom alakul ki.
Nagyon ritkán, a súlyos szívbetegekben sokk (nagyon alacsony vérnyomás) 
lép fel.
A tünetek valószínűsítik a diagnózist, az elektrokardiográfia (EKG) pedig megerősíti
azt.
Kezelés
A pitvarremegés és -lebegés kezelése a kamrák összehúzódási sebességének
befolyásolására, valamint a kiváltó okként szereplő szívbetegségre irányul. A vérrögök
és az embólusok kialakulásának megelőzésére gyógyszereket (véralvadásgátlókat,
antikoagulánsokat) adnak.
A kezelés első lépéseként általában a kamrák öszszehúzódásának ütemét lassítják, így
a szív hatékonyabban tudja pumpálni a vért. Gyakran a legelső gyógyszer, amit
kipróbálnak, a digoxin: lelassítja az impulzusok vezetődését a kamra felé. A digoxin
önmagában azonban sokszor kevésnek bizonyul, ezért más gyógyszerekre is szükség van.
Ilyenkor béta-blokkolót, például propranololt vagy atenololt, illetve kálciumcsatorna
gátlót, például verapamilt vagy diltiazemet írnak fel.
A pitvarremegés és a pitvarlebegés magától is viszszaalakulhat normális ritmussá.
Gyakoribb azonban, hogy valamilyen beavatkozással kell a normális ritmust
helyreállítani. Bizonyos antiarritmiás szerek (leggyakrabban amiodaron, propafenon
vagy szotalol) hatékonyak lehetnek, de a kardioverzió, vagy a defibrilláció (mikor
elektromos ütést mérnek a szívre) a legjobb megoldás. Minél régebb óta áll fenn a
szívritmuszavar (különösen, ha 6 hónapnál régebben), minél jobban megnagyobbodtak a
pitvarok, és minél súlyosabb a háttérben meghúzódó szívbetegség, annál kisebb a
valószínűsége annak, hogy bármilyen módszerrel sikerüljön visszaállítani a rendes
ritmust. Siker esetén is magas a visszaesés kockázata, még akkor is, ha a beteg szed
valamilyen gyógyszert (ami megegyezik a visszaállítás során alkalmazott szerrel) ennek
megelőzésére.
Ritkán, ha a pitvarremegésben már minden más kezelés csődöt mondott,
radiofrekvenciás ablációval (meghatározott frekvenciájú energia kibocsátása a szívbe
vezetett katéter elektródán keresztül) semmisítik meg az AV-csomó bizonyos részeit. Ez
egyes betegekben lelassítja a kamrai frekvenciát. Ha ez sem vezet eredményre, az egész
pitvarkamrai csomót elpusztítják radiofrekvenciás ablációval, teljesen megszüntetve
így a pitvarok és a kamrák közti átvezetést. Ilyen esetben állandó pészmékerre van
szükség a kamrák aktiválásához. Pitvarlebegésben a radiofrekvenciás ablációt a
lebegési kör megszakítására, és a normális szívritmus végleges helyreállítására
használják. Ez a betegek 85%-ában hatásos.
A háttérben álló szívbetegség kezelése általában nem csökkenti a pitvari
ritmuszavarokat. A pajzsmirigy-túlműködés kezelése, vagy a szívbillentyű betegség,
illetve a fejlődési rendellenesség sebészi megoldása azonban eredményes lehet.
A pitvarremegés vagy -lebegés után a normális ritmus visszaállítása alatt egy
véralvadék elsodródásának, és az általa okozott szélütésnek a kockázata különösen
magas. A legtöbb betegnek, aki a ritmuszavaron kívül több, a vérrögök kialakulásában
szerepet játszó kockázati tényezővel rendelkezik, antikoagulánst adnak a vérrögök
kialakulásának megelőzésére, mivel ezek a betegek ki vannak téve a szélütés
veszélyének. (Ilyen tényező az előrehaladott kor, a magas vérnyomás, a cukorbetegség,
a bal pitvar megnagyobbodása, és egyes anatómiai szívbetegségek, különösen a mitrális
billentyű rendellenességei.) Hacsak nem kell azonnal
elvégezni a diagnosztizált pitvarremegés vagy -lebegés miatti kardioverziót, a legtöbb
embernek a beavatkozás előtti négy hétben véralvadásgátló szedését javasolják. Egyes
esetekben azonban speciális érvek indokolják az antikoaguláns mellőzését. Nem szabad
adni például kezeletlen magas vérnyomásban vagy vérzési rendellenességben. A
véralvadásgátló terápia ugyanis vérzést okozhat, ami vérzéses (hemorrágiás)
szélütéshez és egyéb szövődményekhez, például a műtétet követő kiterjedt vérzéshez
vezethet. Ezért minden egyes páciensnél mérlegelni kell a várható hasznot a
kockázattal szemben.
