A bányászférgesség (ankilosztomiázis) a beleket érintő fertőző betegség, mely vérszegénységben, olykor bőrkiütésekben, légzési zavarokban vagy hasi fájdalomban nyilvánul meg.
Körülbelül 1 milliárd ember fertőzött bányászféreggel, ami a bélben élő fonalférgek egy fajtája. A betegség meleg, nedves területeken a leggyakoribb, ahol a közegészségügyi körülmények rosszak. Az emberben kétféle bányászféreg okoz fertőzést: az Indiában, Kínában, Japánban és a Földközi tenger partvidékén honos Ancylostoma duodenale; és az Afrika, Ázsia és Amerika trópusi vidékein található Necator americanus. A Necator americanus néha az Egyesült Államok déli részén okoz fertőzést.
A peték a széklettel ürülnek, és 1-2 napos érés (inkubáció) után a földben felhasadnak. A belőlük kikelő lárvák a talajban élnek. A teljesen kifejlett lárvák a bőrbe fúródhatnak. Az ember úgy fertőződhet, ha szennyezett földön mezítláb jár vagy leül. Miután a testbe hatoltak, a lárvák a nyirokutak és a véráramlás révén a tüdőbe vándorolnak. Ott a léghólyagocskákba, majd a légutakon feljutva a torokba kerülnek, ahonnan a beteg lenyeli őket. A bőrön áthatolás után körülbelül egy héttel elérik a beleket. A tápcsatornában lesznek a lárvákból felnőttek, melyek szájuknál fogva a vékonybél felső szakaszát bélelő nyálkahártyához rögzítik magukat, olyan anyagot termelnek, mely megakadályozza a véralvadást, és a gazda bélfalának vérén élnek.
Kapcsolódó kép »
