MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Amőbiázis
Az amőbiázis a vastagbélben vagy más
szervekben bekövetkező fertőzés, melyet egy egysejtű élősködő, az Entamoeba histolytica
okoz.
Az amőbiázis viszonylag gyakori olyan vidékeken, ahol a tisztasági feltételek rosszak,
ahol az étel és a víz ürülékkel szennyeződhet. Bizonyos szexuális szokások esetén is
átadható. Az Entamoeba histolytica először a beleket, de néha más szerveket is, például
a májat fertőzi. Az amőbás fertőzés elterjedt Latin-Amerikában, Afrikában, és az indiai
félszigeten.
AzEntamoeba histolyticakétféle alakban létezik: aktív (trofozoita) és
betokosodott (ciszta) formában. Fertőzésre akkor kerül sor, amikor az ember a cisztákat
lenyeli. A tok ezután felhasad, és a kiszabaduló trofozoitok szaporodásnak indulnak, a
belek falán fekélyeket idéznek elő, és hasmenést (diarré) okoznak. Némelyik újból
betokosodik, és a ciszták és trofozoiták együtt ürülnek a széklettel. A szervezetből
kikerülve a sérülékeny trofozoiták elpusztulnak, de a tokos alakok ellenállóak. A
ciszták emberről emberre közvetlenül, vagy ételek illetve víz közvetítésével is
átadhatók.
Olyan helyeken, ahol a közegészségügyi viszonyok rosszak, az amőbiázis ürülékkel
szennyezett étel vagy víz fogyasztásával terjed. Zöldségek és gyümölcsök is
szennyeződhetnek, ha olyan helyen termesztették őket, ahol a talajt emberi ürülékkel is
trágyázzák, vagy nem tiszta vízben mosták őket, illetve ha fertőzött személy készítette
el őket. Az amőbiázis megfelelő közegészségügyi állapotok mellett is előfordulhat akkor,
ha a székletvisszatartás nehézségei (inkontinencia) mindennaposak és a tisztasági
körülmények rosszak (például bölcsődékben és pszichiátriai intézményekben). Az amőbiázis
nemi úton is terjedhet.
Panaszok, tünetek
Az entamőba fajokkal fertőzött személyek közül csak néhánynak lesznek tünetei. Az
Egyesült Államokban a legtöbb, tünetekkel járó (szimptomatikus) amőbiázis esetet
bevándorlókban észlelik, illetve ritkábban azokban, akik fejlődő országban tettek
látogatást.
Ha tehát tünetek jelentkeznek, azok jellemzően változó hasmenés (diarré), felfúvódás
(flatulencia), és görcsös hasi fájdalom. Súlyosabb esetekben a has kemény tapintású, a
széklet nyálkát és vért tartalmazhat. A beteg lázas lehet. Elhúzódó tünetek
lesoványodáshoz és vérszegénységhez (anémiához) vezethetnek. Olykor nagy csomó
(amöboma) képződik, ami összenyomja a beleket. Néha a trofozoiták átlyukasztják a
bélfalat, és a hasüregbe jutva ott komoly fájdalmat és hashártyagyulladást
(peritonitisz) okoznak, ami azonnali orvosi ellátást igényel.
AzEntamoeba histolyticaidőnként májtályogot (abszcesszust) okoz.
Ennek tünetei láz, hőemelkedés, hidegrázás, gyengeség, testsúlycsökkenés, és a máj
felett érzett fájdalom vagy kellemetlenség lehetnek.
Előfordulhat, hogy azEntamoeba histolyticamás szerveket is megtámad (például a tüdőt és
az agyvelőt). A bőr is fertőződhet, különösen az ülepen, a nemi szerveken, vagy hasi
műtét hege ill. sérülés körül.
Kórisme
Az amőba-fertőzés diagnózisához az orvos székletmintát vesz elemzésre. Három mintára
is szükség lehet a kórisme felállításához. Egy hajlékony cső lehetővé teszi
(kolonoszkópia), hogy a vastagbél belsejét vizsgálják és szövetmintát vegyenek, ha ott
fekély (ulkusz) található.
Nehéz lehet az amőba-betegség felismerése, ha az a beleken kívüli szerveket érinti
(például a májat), mivel az élősködők addigra a székletből esetleg már eltűntek.
Ultrahang vagy számítógépes rétegvizsgálat (komputertomográfia, CT) igazolhatja a
májban a tályogot, bár az okot nem tisztázza. A vérben az amőbák ellen termelt
antitestek kimutatása segítséget nyújthat. Amőba okozta májtályog gyanújakor egyes
esetekben az orvos egyszerűen amőba-ellenes készítményt rendel, hogy lássa, hat-e. Ha
igen, az megerősíti a kórismét.
Kezelés
Emésztőrendszeri tüneteket okozó, illetve a májban vagy a beleken kívül máshol zajló
amőbiázis kezelése a metronidazol nevű amőba-ellenes szerrel történik.
Metronidazol-szedés ideje alatt a szeszfogyasztás hányingert, hányást okoz.
A metronidazol nem mindig pusztítja el a székletben a betokosodott alakokat. E
ciszták elpusztítására a székletben számos gyógyszer (például jodokvinol, paromomicin,
és diloxanid) használható.
