A leprát okozó baktériumok nagyon lassan szaporodnak, ezért a tünetek leghamarabb 1, átlagosan 5-7 évvel a fertőzés után jelentkeznek. A tünetek a megjelenést követően lassan súlyosbodnak.

A lepra főként a bőrt és a környéki (perifériás) idegeket támadja meg. A bőrön jellegzetes foltok és dudorok, csomók keletkeznek. Az idegek érintettsége a bőrön érzéskiesést eredményez, vagy az idegek által ellátott izmok gyengeségét.

Megjelenése és a bőrkiütések száma alapján a lepra gümőkórszerű (tuberkuloid), leprómás vagy vegyes típusba sorolható. E besorolás meghatározó a hosszú távú kimenetel és a lehetséges szövődmények tekintetében, valamint hogy mennyi ideig kell adni az antibiotikumos kezelést.

A tuberkuloid leprában a bőrjelenség egy vagy több lapos, fehéres területből áll. Ahol e foltok feltűnnek, a bőr érzéketlen, mert a kórokozók az azt ellátó ideget is károsítják.

A leprómás leprában a bőrön kis dudorok vagy nagyobb, változó méretű és alakú, kiemelkedő foltok jelennek meg. Több az érzéketlen terület, mint a tuberkuloid alakban, és egyes izmok gyengébbek lehetnek.

A vegyes alakban, az előzőekben leírt jellegzetességek egyaránt jelen vannak. Kezelés nélkül a vegyes típus javulhat és a tuberkuloid-formátöltheti, vagy rosszabbodva a leprómás alakhoz hasonulhat.

A lepra legsúlyosabb tünetei a környéki (perifériás) idegek fertőzéséből fakadnak, ami miatt a tapintásérzés romlik, és ennek megfelelően a fájdalom- és hőérzékelés kiesik. Akinek perifériás idegkárosodása van, észre sem veszi, amikor megégeti, megvágja magát, vagy más módon kárt tesz magában. Az ismétlődő sérülések végül az ujjak, lábujjak elvesztéséhez vezetnek. A környéki idegek károsodása izombénulást is okozhat, ami néha görcsös ujjtartást és "lógó" lábfejet eredményez. A bőrön a fertőzés dudorok, daganatok kialakulásához vezethet, ami különösen az arcot torzítja el.

Leprában előfordulhatnak talpi fekélyek is. Az orrjáratok károsodása tartós orrdugulást eredményezhet, kezeletlen esetben az orr leválhat. A szem károsodása vaksággal járhat. Leprómás leprában szenvedő férfiak erekciós zavart (impotenciát) tapasztalhatnak, és terméketlenek lehetnek (infertilitás), mivel a fertőzés miatt csökken a herék által termelt tesztoszteron és ondó mennyisége.

A betegség folyamán, kezeletlen vagy akár kezelt esetben is, az immunrendszer gyulladásos jelenségeket válthat ki. Ilyenkor láz jelentkezik, és a bőr, a környéki idegek, ritkábban pedig a nyirokcsomók, az ízületek, a herék, a vesék, a máj és a szem gyulladása észlelhető.

A tünetek (a jellegzetes, nem múló bőrjelenségek, a tapintásérzés elvesztése, az izomgyengeségből eredő torzulások) egyértelműen a lepra irányába mutatnak. A fertőzött bőrből vett minta mikroszkópos vizsgálata megerősíti a kórismét. A leprát okozó baktériumokat nem lehet tenyészteni, ilyen célból tehát nem érdemes szövetből illetve a vérből mintát venni.

A lepra okozta torzulások a múltban kiközösítéshez vezettek, a megbetegedetteket intézményekben vagy táborokban különítették el. Egyes országokban még ma is honos az effajta gyakorlat, jóllehet az elkülönítés felesleges. Csak a kezeletlen leprómás alak fertőz, és ilyenkor is nehezen vihető át más emberre. A kezelés megkezdése után kizárt a továbbadás lehetősége. Ezen kívül a legtöbb ember eleve védett leprával szemben, és csak azok veszélyeztetettek, akik fertőzött személlyel tartós és szoros kapcsolatban vannak. Az ilyen kockázatnak kitett embereket orvosi megfigyelés alatt tartják, de antibiotikumot megelőzési céllal nem szoktak adni. A gümőkór megelőzésére használt BCG-oltás némi védelmet nyújt a lepra ellen is - de ilyen céllal nem igen alkalmazzák.

A lepra további súlyosbodása antibiotikum kezeléssel megállítható, de az addigi idegkárosodások vagy torzulások ezzel nem hozhatók helyre. Ezért életbevágóan fontos a korai felismerés és kezelés. A lepra-baktériumok közül sem mindegyik érzékeny mindig az antibiotikumra, ezért az orvos nem egyféle szert rendel. Általában dapszont és rifampint adnak együtt. A dapszon viszonylag olcsó és biztonságosan adható; csak néha okoz allergiás bőrjelenségeket és vérszegénységet. A rifampin drágább, és a dapszonnál is erősebb; legsúlyosabb mellékhatása a májkárosodás és megfázásszerű tünetek. Súlyos esetben klofaziminnel egészítik ki a kezelést. Más antibiotikumok is adhatók leprában szenvedőknek, például etionamid, minociklin, klaritromicin és ofloxacin.

A gyógyszerkezelést hosszú ideig kell folytatni, mert a kórokozókat nehéz kiirtani. A fertőzés súlyosságától és az orvos döntésétől függően a terápia 6 hónaptól több évig tarthat. Leprómás esetben egyes orvosok egész életen át tartó kezelést javasolnak.