A legtöbb fertőző betegség (például a tüszős mandulagyulladás vagy a tüdőgyulladás) mindjárt azután kifejti hatását, hogy a kórokozó a szervezetbe kerül, és a fertőzött személy 1-2 hét múlva szemmel láthatóan is beteg. A tüdőbaj esetében ez nem így történik.

A fertőzés állomásai:A fiatal csecsemők kivételével nagyon ritka, hogy a fertőzött személy rögtön az után megbetegszik, hogy a tuberkulózis baktériuma a szervezetbe kerül (primer fertőzés). A tüdőbe kerülő baktériumok közül sokat elpusztít a szervezet természetes védekezése. Amelyeket nem, azokat a makrofágoknak nevezett fehérvérsejtek kebelezik be. Az ily módon elfogott kórokozók a sejtekben éveken át életképesek maradnak, "szunnyadó" állapotban, mintegy befalazva a sejten belül (látens fertőzés). Az esetek 90-95%-ában azután a kórokozók ebben az állapotban maradnak, betegséget nem okoznak, de 5-10%-ban működésbe lépnek, szaporodásnak indulnak. Eme aktív szakban jelentkeznek a betegség tünetei a fertőzött egyénen, aki terjesztheti is a kórt.

Az esetek több mint felében az első két év során lépnek működésbe a tüdőbaj kórokozói, de ez jóval később is bekövetkezhet. Az orvosok számára sem mindig világos, mi váltja ki a szunnyadó baktérium aktiválódását, de erre gyakran akkor kerül sor, amikor az illető immunrendszere károsodik - például nagyon előrehaladott korban, kortikoszteroidok hatására vagy AIDS-ben. Számos fertőző betegséghez hasonlóan a gümőkór gyorsabban halad előre és sokkal veszélyesebb a gyengült védekezőrendszerű betegekben. Ilyen személyek számára (tehát például a nagyon fiatal és nagyon idős egyének, és a HIV-fertőzöttek) a tuberkulózis életveszélyes lehet.

A fertőzés átvitele:AMycobacterium tuberculosis(Koch-bacillus) csak az emberben él; nem lehetnek számára gazdaszervezetek sem állatok, sem rovarok, sem a talaj vagy más élettelen tárgy. A gümőkór emberre csak egy másik emberről terjedhet, olyanról, akinek aktív betegsége van. Ilyen személytől érintéssel nem kapható el, mert a kórokozó csak a levegőn át terjed. Kivételt képez aMycobacterium bovis, egy állatokban élő baktérium. Fejlődő országokban gyermekek fertőződhetnek meg vele, ha beteg marhából fejt forralatlan tejet isznak.

Azok a személyek, akiknek tüdejében aktív gümőkór zajlik, a levegőn át terjesztik a kórokozót köhögéssel, tüsszentéssel, de már a beszéddel is. Az ily módon a levegőbe jutott baktériumok több órán át ott maradhatnak, és ha valaki belélegzi azokat, megfertőződhet. Azok, akiknek látens fertőzésük van, vagy akiknek tuberkulózisa nem a tüdőt érinti, nem ürítik a kórokozót a levegőbe, és nem terjesztik a fertőzést.

A fertőzés tovaterjedése:A gümőkór szunnyadó fertőzésből betegségbe való átmenete nagyon változó. Fekete bőrűekben és amerikai bennszülöttekben (indiánokban) például gyakran gyorsabban fejlődik ki, mint fehérekben, az ellenállóképesség örökletes különbségei miatt. A védekező rendszer állapota természetesen szintén közrejátszik. Az aktív betegségbe való átmenet sokkal valószínűbb és sokkal gyorsabb AIDS-betegekben. Ha AIDS-es betegMycobacterium tuberculosis-szal fertőződik, 50% az esélye, hogy aktív tüdőbaj fejlődik ki nála 2 hónapon belül, azon túl pedig minden évben 5-10%.

Teljesen ép immunrendszerű egyénekben a kifejlett tuberkulózis többnyire a tüdőre korlátozódik (tüdőgümőkór). Ha a betegség más szervekben is kialakul (extrapulmonális tuberkulózis), az annak következménye, hogy a tüdőbeli fertőzés a vérrel máshova is eljutott. A tüdőhöz hasonlóan a fertőzés nem feltétlenül jár betegség kialakulásával e szervekben, mivel a kórokozók életképesek maradhatnak egy parányi helyen elkülönülten. Az élet során később ismét aktiválódhatnak, és az illető szervre jellemző tüneteket okozhatnak. Terhes nőkben a tuberkulózis baktériumok még a magzatra is átterjedhetnek és megbetegíthetik; az ilyen veleszületett gümőkór azonban ritkaság.

A köhögés a tüdőbaj legalapvetőbb jele. Minthogy a betegség lassan alakul ki, a fertőzött egyén először a dohányzásra, megfázásra vagy asztmára gyanakodhat. A köhögéssel reggelenként kevés zöld vagy sárga köpet ürülhet. A köpetben végül vércsík jelenhet meg, de az igazán nagy vérzések ritkák.

További tünet, hogy a beteg éjjel arra ébred, hogy hideg verítékben úszik. Sokszor az izzadás annyira erős lehet, hogy ruhát, vagy akár ágyneműt kell cserélni. Az éjszakai izzadás ugyanakkor nem egyedül a gümőkórra jellemző. A köhögés és az éjjeli izzadás miatt a beteg általában rosszul érzi magát, étvágya és erőnléte fogy. Bizonyos idő után a betegség gyakran jár súlyveszteséggel.

Ha hirtelen mellkasi fájdalom lép fel és a beteg nem kap levegőt, ez légmell (pneumotorax ) vagy mellűri folyadékgyülem jele lehet, amikor levegő illetve váladék gyűlik meg a tüdő és a mellkasfal között. A tüdőbaj esetek mintegy felében a mellűri folyadékgyülem viszi először orvoshoz a pácienst. Kezelés hiányában később, ahogy a betegség halad előre a tüdőben, sok ember panaszkodik arról, hogy egyre kevésbé kap levegőt.

Minden új gümőkór-fertőzésben, a kórokozók a tüdőből eljuthatnak az azt ellátó nyirokcsomókba. Ha a szervezet természetes védekezése ellenáll a fertőzésnek, a baktériumok nem mennek tovább, hanem betokozódnak (latens fertőzés). Gyenge védekezőképességű, nagyon fiatal csecsemőkben azonban e nyirokcsomók olyannyira megduzzadhatnak, hogy nyomást gyakorolnak a hörgőkre, érces köhögést és akár a tüdő összeesését is okozva. A baktériumok olykor a nyirokutakon feljuthatnak a nyaki nyirokcsomókhoz is. Azok fertőződése esetén a genny a bőrt áttörve megjelenhet a kültakarón.

A tüdőn kívül fejlődő gümőkór (extrapulmonális tuberkulózis) leginkább a veséket és a nyirokcsomókat érinti, de megtámadhatja a csontokat, az agyat, a hasüreget, a szívburkot (perikardium), az ízületeket (elsősorban a teherviselő, így a csípő- és a térdízületeket), és a szaporodási szerveket. E helyeken nehéz a gümőkór felismerése.

A tüdőn kívüli gümőkór tünetei nem kifejezettek, a beteg általában fáradtságot, étvágytalanságot, ingadozó lázat, izzadást, olykor súlycsökkenést panaszol. A kórképet néha fájdalom ill. kellemetlen érzés egészíti ki, az érintett területtől függően.

Az agyvelőt borító hártyák gümőkóros fertőzése (meningitisz tuberkulóza) életveszélyes. Az Egyesült Államokban és más fejlett országokban a gümőkóros agyhártyagyulladás leginkább időseket érint, a fejlődő világban azonban főképp az 5 évnél fiatalabb korosztályt. ((Magyarországon 2002-ben a 10.000 lakosra jutó TBC-s betegek száma 30.)) A tünetek: láz, szűnni nem akaró fejfájás, nyaki merevség, hányinger és zavartság, mely eszméletlenségbe (kóma) torkollhat. A betegség magát az agyvelőt is megtámadhatja, és ott különálló gümőt (tuberkulóma) képez. E gümő tünetei fejfájás, görcsök vagy izomgyengeség lehetnek.

A szívet borító külső burok betegsége a perikarditisz tuberkulóza. Ilyenkor a szívburok megvastagodik, és néha folyadék kerül a szívburok és a szív közé. Ez korlátozza a szív teljesítőképességét, a nyaki vénák kidagadnak, és a légzés nehezítetté válik.

A belek tuberkulózisa inkább csak a fejlődő országokban fordul elő. Az ilyen fertőzés teljesen tünetmentes is maradhat, vagy olykor kóros szövetszaporulatot eredményezhet, amit a fertőzés helyén rákos daganatnak vélhetnek.

A tüdőbajra utaló első jelzés olykor csupán egy kóros mellkasi röntgen lelet vagy egy pozitív tuberkulin bőrpróba (más néven Mantoux-teszt vagy PPD), minthogy ezek gyakori szűrővizsgálatok. Tüdőbajra utaló tünetek esetén mellkasröntgent és tuberkulin bőrtesztet végeznek, továbbá köpetmintát vesznek vizsgálatra. A köpetmintában mikroszkóppal keresik a gümőkórt okozó baktériumot (Koch-bacillus), és azt tenyésztik is. A nagy nagyítású vizsgálat sokkal gyorsabb, mint a tenyésztés, de nem annyira pontos. A tenyésztés csak hetek múlva hoz eredményt, mert a tuberkulózis kórokozója igen lassan szaporodik.

Tüdőbajban a mellkas röntgenképe gyakran más betegségekhez hasonlít, ezért a kórisme felállításához a tuberkulin bőrpróbára és a köpet vizsgálatára is szükség lehet. Bár a bőrpróba a gümőkór diagnózisának egyik leghasznosabb eszköze, valójában csak annyit jelez, hogy a beteg elszenvedte a fertőzést valamikor régen. Nem tudható meg belőle, hogy a fertőzés jelenleg aktív-e. Ál-pozitív eredményt adhat aMycobacterium tuberculosisvalamelyik közeli, rendszerint ártalmatlan rokona, vagy gümőkór ellen nemrég adott védőoltás.

A köpet általában a vizsgálathoz elegendő mennyiségben érkezik a tüdőből, néha mégis szükséges, hogy a doktor egy bronchoszkópnak nevezett eszközzel vizsgálja a hörgőket, és ott mintát vegyen a nyákból vagy a tüdőszövetből. E módszerhez leginkább akkor nyúlnak, amikor más kórképek, például tüdőrák is szóba jönnek.

Amikor a panaszok alapján felmerül gümőkóros agyhártyagyulladás (meningitisz tuberkulóza) gyanúja, az orvos általában a gerincvelői folyadékból vesz mintát elemzésre. Ebben nehéz meglátni a gümőkórt okozó baktériumokat, a tenyésztés pedig heteket vesz igénybe, ezért egy polimeráz láncreakciónak nevezett ("polymerase chain reaction", PCR) vizsgálatot rendelnek, mely a kórokozó DNS-ének legkisebb mennyiségét is ki tudja mutatni. Ennek eredménye ugyan hamar megvan, az orvos azonban általában már a gümőkóros agyhártyagyulladás gyanúja alapján megkezdi az antibiotikum kezelést, a halálos kimenetel kivédése és az agykárosodás csökkentése érdekében.

Számos antibiotikum hatékony a tüdőbajjal szemben. Mivel a tuberkulózis kórokozója igen lassan szaporodik, e gyógyszereket hosszú ideig kell szedni - általában 6 hónapig, vagy tovább. Ha a beteg már teljesen jól érzi magát, a kezelést még akkor is sokáig folytatni kell; a betegség máskülönben könnyen kiújulhat, mert a kezelés nem volt teljes.

A legtöbb embernek nehézséget okoz, hogy ilyen hosszú időn át egy napon se felejtse el bevenni a gyógyszerét. Ezen kívül vannak olyanok, akik különböző okok miatt abbahagyják a gyógyszerszedést, amint jobban érzik magukat. Ezért számos szakértő javasolja, hogy a tüdőbajban szenvedő betegek gyógyszereit egészségügyi személyzet adja be. Ez az ún. közvetlenül felügyelt kezelés ("Directly Observed Therapy", DOT). E módszer előnye, hogy a kezelés így rövidebb, mivel a beteg biztosan bevesz minden adagot, és a szereket elég hetente 2-3-szor adni.

A tuberkulózis kezelésére két vagy több, különböző hatásmechanizmusú antibiotikumot adnak, mert egy szer adása mellett néhány rezisztens baktérium maradhat vissza. Sok más kórokozó esetében a néhány baktérium nem volna elegendő a visszaeséshez, de az egyetlen szerrel kezelt gümőkór érzéketlenné válik az adott szerre. Ezért általában harmadik, sőt negyedik gyógyszert is használnak a kezelés kezdeti, erőteljes szakában, hogy ezzel csökkentsék a gyógyszeradás időtartamát, és biztossá tegyék annak sikerét akkor is, ha eleve érzéketlenek voltak a kórokozók.

A leggyakrabban használt antibiotikumok az izoniazid, a rifampin, a pirazinamid, a sztreptomicin és az ethambutol. Az izoniazid 10.000 személy közül egyben okoz májkárosodást, ami hányingerrel, hányással és sárgasággal jár. A rifampin is lehet májkárosító, különösen izoniaziddal együtt adva. E nem kívánt hatások csak addig tartanak, amíg a beteg abba nem hagyja a gyógyszerszedést. A pirazinamid is okozhat májkárosodást, és néha köszvényt. A sztreptomicin a belsőfül idegeit teheti tönkre, ami szédülésben és enyhe halláscsökkenésben mutatkozik meg. Az ethambutol olykor a látóideget károsítja, ami elmosódott látással és a színlátás zavarával jár. Mindezek ellenére a tüdőbajban szenvedők 95%-a sikeresen befejezi a kezelést e gyógyszerekkel, súlyos mellékhatás nélkül.

Számos kombinációja és adagolási módja létezik e szereknek. Izoniazidot, rifampint és pirazinamidot lehet egy kapszulába tenni, s így nemcsak a kórokozó érzékenysége marad meg jó eséllyel, de naponta kevesebb szemet kell bevenni.

A tüdő egy részének sebészeti eltávolítása aligha szükséges, ha a beteg maradéktalanul követi a gyógykezelési útmutatásokat. Műtétre néha, nagyon gyógyszer-rezisztens fertőzések esetében lehet szükség, illetve a felgyülemlett genny elvezetése céljából. Ha a szívburok gümőkóros gyulladása (perikarditisz) jelentősen korlátozza a szív mozgását, előfordul, hogy a szívburkot sebészileg kell felszabadítani. Agyi gümőt (tuberkulomát) szoktak még műtéttel eltávolítani.

Két módja van a megelőzésnek: megállítani a betegség terjedését és kezelni a korai fertőzést, mielőtt az betegséggé fejlődik.

Mivel a tüdőbaj kórokozói a levegővel terjednek, friss levegővel és kellő szellőztetéssel csökkenteni lehet a baktériumok számát, és terjedésük esélyeit. A csíraölő (germicid) hatású ultraibolya fény olyan helyeken használható a levegővel terjedő Koch-bacillusok elpusztítására, ahol veszélyeztetett emberek tartózkodnak, tehát hajléktalan szállásokon, börtönökben, kórházak és ügyeleti helyiségek váróiban.

Minthogy a tuberkulózist csak az aktív betegségben szenvedő egyének terjesztik, a betegség korai felismerése és kezelése az egyik legjobb módja a terjedés megakadályozásának. A tüdőbajban szenvedőknek zsebkendőbe kell köhögniük, hogy a kórokozókat ne terjesszék, és elkülönítve kell maradniuk, amíg a köhögés meg nem szűnik. A megfelelő antibiotikummal való néhány napos kezelés után a beteg már kisebb valószínűséggel adja át a tüdőbajt, és rendszerint elég egy vagy két hétre elkülöníteni. Ha azonban az illető veszélyeztetett emberekkel dolgozik (például kisgyermekekkel vagy AIDS-betegekkel), a köpetminták ismételt vizsgálatával lehet eldönteni, mikortól nem áll fenn a fertőzés átvitelének veszélye. Azokat is hoszszabb időre szokták elkülöníteni, akik a kezelés mellett továbbra is köhögnek, akik nem szedik gyógyszereiket rendesen, vagy a gyógyszerekre érzéketlen, rezisztens TBC-jük van, hogy a kórt ne terjesszék.

A megelőzéshez tartozik az is, hogy kezelésben részesítik a még nem beteg személyeket, akiknek tuberkulin-tesztjük pozitív volt. Az izoniazid nagyon hatékonyan állítja meg a fertőzést, még mielőtt az aktív betegséggé lesz. Naponta kell szedni 6-9 hónapig. Újabban rövidebb kezelésre is van lehetőség rifampinnal, amit pirazinamiddal együtt adnak minden nap 2 hónapig, vagy rifampint önmagában 4 hónapig. A megelőző kezelés egyértelműen annak a fiatal korosztálynak használ, akiknek tuberkulin bőrtesztjük pozitív. Idősebb egyénekben is van értelme, akik tüdőbaj szempontjából veszélyeztetettek (például akiknek a bőrpróba eredménye negatívból pozitívba vált, akik nem régen találkoztak a betegség forrásával, vagy akiknek védekezőrendszerük gyenge). Olyan idősebb felnőttekben, akiknek sokáig tünetmentes (latens) fertőzése van, az antibiotikumok mellékhatásai nagyobb fenyegetést jelentenek, mint az aktív gümőkór kifejlődése.

Ha valaki, akinek kóros tuberkulin bőrpróbája volt, HIV-vel fertőződik, nagy a veszélye, hogy a fertőzés kifejlett betegségbe megy át. Ugyanígy, a kortikoszteroid-kezelésben részesülők fokozottan veszélyeztetettek a szunnyadó tüdőbaj aktiválódása szempontjából. Ezért az ilyen egyének tuberkulózis-fertőzöttségét általában kezelni kell.

A fejlődő országokban sokhelyütt a BCG nevű oltást használják a súlyos szövődmények, például az agyhártyagyulladás megelőzésére olyan személyekben, akiknél fennáll aMycobacterium tuberculosis-fertőzés kockázata. A BCG valós értéke vita tárgya, és az oltóanyag csak azon országokban van forgalomban, ahol igen nagy a gümőkór-fertőzés veszélye. Folyik a kutatás egy hatékonyabb vakcina irányában. A születéskor BCG-oltásban részesült egyének mintegy 10%-ának tuberkulin bőrpróbája 15 évvel az oltás után is pozitív lehet, annak ellenére, hogy a tuberkulózis kórokozójával nem találkoztak. Mégis, a későbbi élet során kórosnak észlelt bőrpróbát ennél gyakrabban írják a korábbi BCG számlájára. Sok országban a tüdőbaj megbélyegzést jelent, és sok ember vonakodik tudomásul venni még a tünetmentes fertőzöttséget is, nem hogy az aktív betegséget.