MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Nyúlpestis (tularémia)
A tularémiát egy Gram-negatív baktérium, a
Francisella tularensis okozza, vadonélő állatoktól, általában nyulaktól lehet
fertőződni.
Az ember a Francisella tularensis-szel leginkább úgy találkozhat, ha fertőzött állatot
eszik vagy azzal érintkezik. Leggyakrabban vadászok, hentesek, földművelők, szőrmékkel
foglalkozók és laboratóriumi dolgozók fertőződnek. Télen a legtöbb betegség vadnyulakkal
való találkozást követően alakul ki (főként nyúzásuk okán). A nyári fertőzések sokszor
kullancs- vagy bögölycsípés nyomán lépnek fel. Ritkán kialakulhat nem kellően átsült hús
vagy szennyezett víz fogyasztása után, vagy a levegőbe került kórokozók belélegzése
által is (ilyesmi lehetséges vágóhídon, vagy ha termény-betakarításnál fertőzött állatot
ütnek el). A kórokozó áthatol az ép bőrön, de eddig nem számoltak be arról, hogy
emberről emberre terjedne.
Panaszok, tünetek
Hirtelen kezdődnek; a kórokozóval való találkozás után 1-10 nap - többnyire 2-4 nap
telik el. Először fejfájás, hidegrázás, hányinger (nauszea), hányás, 40 °C-t elérő
láz, és nagyfokú kimerültség mutatkozik. Ezután jellemző a kifejezett gyengeség, az
ismétlődő hidegrázás és az igen erős izzadás. 24-48 órán belül gyulladásos hólyag
jelenik meg a fertőzés helyén - általában az ujjakon, karon, szemen vagy a
szájpadláson - hacsak nem a nyúlpestis mirigyes (glanduláris) vagy tífuszos
megjelenéséről van szó. A hólyag hamarosan gennyel telődik és megnyílva fekéllyé
válik. A kézen és a lábon egyedüli fekélyek jelennek meg; a szájban vagy szemben
inkább többszörösek. A seb körüli nyirokcsomók megnagyobbodnak és gennyel telhetnek
meg, ami később kiürül. Bőrpír vagy kiütések a betegség folyamán bármikor
felléphetnek.
Néha tüdőgyulladás keletkezik (pneumónia), bár ez járhat enyhe tünetekkel, például
száraz köhögéssel, ami égő érzést okoz a mellkas közepén. Más esetekben a
tüdőgyulladás tudatzavarral járhat.
Kórisme és kezelés
Az orvos akkor gyanakszik tularémiára, ha a beteg hirtelen belázasodik, nagy
nyirokcsomói és jellegzetes sebei vannak kullancs- vagy bögölycsípés után, vagy az
után, hogy akár csak felületes érintkezésbe került vadon élő emlőssel (elsősorban
nyúllal). Laboratóriumi dolgozókban a fertőzés gyakran csak a nyirokcsomókat vagy a
tüdőt érinti, felismerése nehéz. A kórokozó tenyésztésére különleges táptalajt
használnak.
A nyúlpestist sztreptomicin injekciókkal kezelik 7-14 napig. A sebekre párakötést
tesznek és gyakran cserélik őket. E kötések segítenek megelőzni az infekció
tovaterjedését. A gennygyülemek olykor nagyra nőnek, tályogosodhatnak, aminek
tartalmát sebész bemetszéssel vezeti el. A szem megbetegedése esetén meleg nyomókötés
és sötét szemüveg hozhat enyhülést. Az igen erős fejfájás csillapításához akár
morfin-származékokra is szükség lehet, például kodeinre.
A kezeletlen személyek körülbelül egyharmada meghal, a kezelésben részesülők viszont
majdnem mindig életben maradnak. A halálos kimenetel rendszerint felülfertőzés
eredménye, az lehet tüdőgyulladás (pneumónia), az agy- és gerincvelőt borító hártyák
(meningitisz), vagy a hasüreget borító hártya gyulladása (peritónitisz). Visszaesés
elvétve fordul elő, főleg akkor, amikor a kezelés nem megfelelő. Az újrafertőződés
viszont nem lehetséges, mert akinek egyszer volt tularémiája, védetté válik.
