Általában a fertőzés után 5-10 nappal jelentkeznek, illetve a 2. és 50. nap között bármikor. Legjellemzőbb jel az állkapocs-merevség ("szájzár"), ezenkívül nyugtalanság, nyelési nehézség, ingerlékenység, fejfájás, láz, torokfájdalom, hidegrázás, izomgörcsök és merevség a nyakban, a karban és a lábakban. A betegség előrehaladtával a beteg nehezen tudja állkapcsát kinyitni (trizmus). A nevetőizmok görcse és a felemelt szemöldök az arcot torz vigyorba rántja (rízusz szardonikusz). A has-, a nyak- és hátizmok merevsége vagy görcse (spazmus) jellegzetes tartást kölcsönöz a testnek: a fej a sarok felé közelít és a test ív alakban meghajlik (opisztotónus). Az alhasi záróizmok (sfinkter) görcse miatt székrekedés (konstipáció) és vizeletürítési képtelenség (retenció) lehetséges.

A legkisebb inger - zaj, vérvétel vagy az ágy mozdítása - fájdalmas izomgörcsöt és erőteljes izzadást eredményez. Az egész testre terjedő görcs esetén a beteg se kiáltani, se beszélni nem tud a mellkasi izmok merevsége vagy a torokgörcs miatt. Ilyen állapotban akadályozott a lélegzés is, így oxigénhiány vagy végzetes kimenetelű fulladás léphet fel.

A merevgörcs néha csak a seb körüli izmokra terjed. Az ilyen helyi tetanusz hetekig fennállhat.

Az orvos akkor gyanakodik merevgörcsre, amikor izommerevséget vagy -görcsöt lát olyan személynél, aki korábban sérülést szenvedett. AClostridium tetaninem mindig tenyészik ki a sebváladékból, ezért az eredménytelen tenyésztés nem jelenti azt, hogy a betegnek nem tetanusza van.

Világviszonylatban a merevgörcs halálozása 50%. A végzetes kimenetel leggyakoribb injekciós kábítószer-élvezők körében, igen fiatal vagy nagyon idős betegekben. Rossz a kórjóslat, ha a tünetek gyorsan romlanak vagy a kezelés késik.

A merevgörcs megelőzése sokkal egyszerűbb, mint a kialakult betegség kezelése. Ritkán alakul ki olyan egyénben, aki megkapta a tetanusz elleni védőoltás első sorozatát (legalább 3 oltást). A védőoltás abban segíti a szervezetet, hogy semlegesítse a méreganyagot (toxin), és nem abban, hogy a baktériumot elpusztítsa. Kisgyermekek a torokgyík (diftéria) és a szamárköhögés (pertusszisz) elleni oltóanyaggal egyszerre kapják a sorozat egyes oltásait. Tíz évenként emlékeztető oltást (booster) kell kapniuk azoknak a felnőtteknek is, akik a tetanusz elleni elsődleges oltássorozatban részesültek.

A sérülés esetén adandó oltási útmutató nem egységes: általában azoknak a személyeknek, akik az elsődleges oltássorozatban részesültek, nem kell emlékeztető oltást adni, ha azt 5 éven belül kaptak. Azoknak, akiknél az elsődleges oltássorozat nem teljes, vagy az utolsó emlékeztető oltás óta több, mint 10 év telt el, emlékeztető oltást, sőt olykor tetanusz immunglobulint (passzív védelmet) szoktak adni.

A megelőzés másik fontos eleme a sebek alapos tisztítása (különösen a mély, szúrt sebeké), mert a piszok és az elhalt szövetek elősegítik aClostridium tetaniszaporodását. Az idegentesteket és a károsodott szöveteket szükség esetén sebész távolítja el.

Amint a merevgörcs tünetei fellépnek, a beteget kórházban, nyugodt körülmények között kell kezelni. Ott antibiotikumokat (például metronidazolt, penicillint vagy tetraciklint) adnak, hogy a kórokozókat elpusztítsák, és elejét vegyék a további méreganyag-termelésnek; e gyógyszerek azonban hatástalanok az addig termelődött toxinra. A méreganyagot ezért tetanusz immunglobulinnal semlegesítik. A kiegészítő kezelés célja a nyugtatás; az izmok lazítása; a fájdalomcsillapítás; és igyekeznek kivédeni a rohamokat, a szívritmus és a vérnyomás ingadozásait.

Mérsékelt és súlyos fertőzés esetén lélegeztetőgép válhat szükségessé a légzés támogatására. A tetanuszos beteg nyelése akadályozott, ezért a táplálást intravénásan, vagy az orron át a gyomorba vezetett csövön keresztül biztosítják.

Számos más betegségtől (például a bárányhimlő) eltérően, melyek ellen a betegségen átesett személy védettséget szerez, a merevgörcsből felgyógyuló egyének nem lesznek immunisak a kórokozóval szemben. Ezért gyógyulás után a teljes oltássorozatot be kell adni.