MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Sztreptokokkusz-fertőzések
A Gram-pozitív Streptococcusok által keltett
fertőzések.
A sztreptokokkuszok különböző betegség-keltő alakjait viselkedésük, vegyi
tulajdonságaik és küllemük szerint osztályozzuk. Mindegyik csoport rá jellemző fertőzést
és tüneteket okoz. A sztreptokokkuszok sok fajtája él a testben vagy annak felszínén
anélkül, hogy betegséget okozna. Néha viszont egészséges embereken is találhatók
betegséget okozó sztreptokokkuszok (hordozó állapot). Így ha a laboratórium betegekben
mutatja ki e baktériumok jelenlétét, nehezen dönthető el, hogy azokkal összefügg-e a
kórkép, vagy nem.
A sztreptokokkuszok egyes típusai által előidézett fertőzések autoimmun jelenségek
forrásai lehetnek, amikor a védekezőrendszer a szervezet saját szövetei ellen támad.
Ilyen autoimmun reakció például a
sztreptokokkusz-okozta torokgyulladást követő reumás láz és vesekárosodás
(glomerulonefritisz).
Panaszok, tünetek
A sztreptokokkuszok jellemzően a torokban és a bőrön keltenek fertőzést, de a
szervezetben más helyütt is, különösen a szívben (endokarditisz). Ami a bőr
fertőzéseit illeti, ide tartozik a cellulitisz, az orbánc (erizipelász), az ótvar
(impetigó), és a nekrotizáló izomhüvely-gyulladás (faszcitisz nekrotizánsz).
A sztreptokokkusz-okozta torokgyulladás (tonzillitisz follikulárisz) a leggyakoribb
sztreptokokkusz-fertőzés. A panaszok hirtelen kezdődnek torokfájdalommal, olykor
hidegrázással, lázzal, fejfájással, hányingerrel, hányással, szapora szívveréssel és
általános elesettség-érzéssel. A torok haragosvörös, a mandulák megnagyobbodnak, a
nyaki nyirokcsomók is nagyobbak és érzékenyek lehetnek. Köhögés, gégegyulladásra
(laringitisz) jellemző krupp-szerű tünetek és orrdugulás nem jellemzőek
sztreptokokkusz-fertőzésben; ezek fennállásakor más eredetre kell gyanakodni, például
megfázásra vagy allergiára. Ugyanakkor 4 évnél fiatalabb gyermekekben az egyetlen
panasz az orrfolyás lehet.
Skarlátot (szkarlatina) akkor látunk, amikor a fertőzést - többnyire a torokban -
okozó sztreptokokkuszok méreganyagot (toxin) termelnek. E méreganyag szerte a
testfelszínen rózsaszín-vörös kiütéseket kelt, melyek legkönnyebben a hason, a mellkas
oldalán és a bőrredőkben láthatók. A kiütések nem viszketnek és nem fájnak. További
tünetek lehetnek a száj körüli sápadtság, az arcpír, és sötétvörös vonalak a
bőrredőkben. A nyelven fehér lepedék képződik vörös hólyagokkal (fehér epernyelv).
Néhány nap elteltével a lepedék eltűnik, és a nyelv haragos vörös színt ölt. A vörös
bőrfelszín külső rétege gyakran hámlani kezd a láz múlása után.
Kórisme
Jellegzetes tüneteinél fogva sok sztreptokokkusz-fertőzés (például a cellulitisz és
az impetigo) rendszerint kiegészítő vizsgálatok nélkül felismerhető. Mások, ezek közé
tartozik a sztreptokokkusz-okozta torokgyulladás is, egyéb baktériumok és vírusok
okozta kórképekhez hasonlítanak. Ilyen esetekben az orvos a feltételezés megerősítése
céljából mintát vesz a fertőzött területről tenyésztéshez. Sajnos sok esetben a
tenyésztés nehéz, különösen a bőrfertőzések vonatkozásában, hiszen számos baktérium él
a bőrfelszínen, így ha azok kitenyésznek, még nem biztos, hogy felelősek a
fertőzésért. Egyébként a tenyésztések értékeléséhez legalább 24 óra szükséges, az
eredmények tehát nem állnak azonnal rendelkezésre. Léteznek viszont gyorstesztek is a
sztreptokokkusz kimutatására, némelyik eredménye néhány óra alatt megszületik. Ha ez
alátámasztja a kórismét, tenyésztésre nincs szükség. Ha azonban a gyorsteszt eredménye
negatív, a legtöbb orvos szerint érdemes a hagyományos tenyésztést is elvégezni. E
vizsgálatok fontosak lennének, mert a legtöbb torokgyulladást mégiscsak vírusok
okozzák (angina), bármilyen súlyosnak tűnjenek is, tehát az antibiotikum kezelés
felesleges.
Kezelés
A sztreptokokkusz-okozta torokgyulladás és a skarlát 2 héten belül kezelés nélkül is
javulást mutat. Antibiotikumok a panaszok fennállásának idejét megrövidítik, és
segítenek a súlyos szövődmények (pl. a reumás láz) kivédésében. Ugyancsak segítenek
megelőzni, hogy az infekció a középfülre, az arcüregekre, valamint a csecsnyúlványra,
vagy éppen más személyekre terjedjen. Az antibiotikum kezelést a tünetek jelentkezését
követően azonnal megkezdik, legtöbbször penicillin V-vel szájon át, és 10 napig
rendelik.
A nagyon súlyos sztreptokokkusz-fertőzéseket (így a cellulitiszt, nekrotizáló
izomhüvelygyulladást és a szívbelhártya-gyulladást) intravénásan adott penicillinnel
kell kezelni, olykor más antibiotikumokkal kiegészítve. Nekrotizáló
izomhüvelygyulladás (faszcitisz nekrotizánsz) esetén halaszthatatlan az elhalt,
fertőzött szövet sebészi eltávolítása. A penicillin hatékony a legtöbb sztreptokokkusz
ellen, de vannak a penicillinre és sok más antibiotikumra érzéketlen (rezisztens)
törzsek.
A láznak, a fejfájásnak és a torokfájdalomnak megvannak a saját tüneti szerei
(például acetaminofen vagy a nem-szteroid gyulladásgátlók), melyek a fájdalom és a láz
csillapítására alkalmasak. Ágynyugalom vagy elkülönítés nem szükséges, de megelőző
kezelésben részesüljenek azon családtagok és ismerősök, akiknek hasonló tüneteik
vannak, vagy akiknek korábbi sztreptokokkusz-fertőzések kapcsán szövődményük volt.