A sztreptokokkuszok jellemzően a torokban és a bőrön keltenek fertőzést, de a szervezetben más helyütt is, különösen a szívben (endokarditisz). Ami a bőr fertőzéseit illeti, ide tartozik a cellulitisz, az orbánc (erizipelász), az ótvar (impetigó), és a nekrotizáló izomhüvely-gyulladás (faszcitisz nekrotizánsz).

A sztreptokokkusz-okozta torokgyulladás (tonzillitisz follikulárisz) a leggyakoribb sztreptokokkusz-fertőzés. A panaszok hirtelen kezdődnek torokfájdalommal, olykor hidegrázással, lázzal, fejfájással, hányingerrel, hányással, szapora szívveréssel és általános elesettség-érzéssel. A torok haragosvörös, a mandulák megnagyobbodnak, a nyaki nyirokcsomók is nagyobbak és érzékenyek lehetnek. Köhögés, gégegyulladásra (laringitisz) jellemző krupp-szerű tünetek és orrdugulás nem jellemzőek sztreptokokkusz-fertőzésben; ezek fennállásakor más eredetre kell gyanakodni, például megfázásra vagy allergiára. Ugyanakkor 4 évnél fiatalabb gyermekekben az egyetlen panasz az orrfolyás lehet.

Skarlátot (szkarlatina) akkor látunk, amikor a fertőzést - többnyire a torokban - okozó sztreptokokkuszok méreganyagot (toxin) termelnek. E méreganyag szerte a testfelszínen rózsaszín-vörös kiütéseket kelt, melyek legkönnyebben a hason, a mellkas oldalán és a bőrredőkben láthatók. A kiütések nem viszketnek és nem fájnak. További tünetek lehetnek a száj körüli sápadtság, az arcpír, és sötétvörös vonalak a bőrredőkben. A nyelven fehér lepedék képződik vörös hólyagokkal (fehér epernyelv). Néhány nap elteltével a lepedék eltűnik, és a nyelv haragos vörös színt ölt. A vörös bőrfelszín külső rétege gyakran hámlani kezd a láz múlása után.

Jellegzetes tüneteinél fogva sok sztreptokokkusz-fertőzés (például a cellulitisz és az impetigo) rendszerint kiegészítő vizsgálatok nélkül felismerhető. Mások, ezek közé tartozik a sztreptokokkusz-okozta torokgyulladás is, egyéb baktériumok és vírusok okozta kórképekhez hasonlítanak. Ilyen esetekben az orvos a feltételezés megerősítése céljából mintát vesz a fertőzött területről tenyésztéshez. Sajnos sok esetben a tenyésztés nehéz, különösen a bőrfertőzések vonatkozásában, hiszen számos baktérium él a bőrfelszínen, így ha azok kitenyésznek, még nem biztos, hogy felelősek a fertőzésért. Egyébként a tenyésztések értékeléséhez legalább 24 óra szükséges, az eredmények tehát nem állnak azonnal rendelkezésre. Léteznek viszont gyorstesztek is a sztreptokokkusz kimutatására, némelyik eredménye néhány óra alatt megszületik. Ha ez alátámasztja a kórismét, tenyésztésre nincs szükség. Ha azonban a gyorsteszt eredménye negatív, a legtöbb orvos szerint érdemes a hagyományos tenyésztést is elvégezni. E vizsgálatok fontosak lennének, mert a legtöbb torokgyulladást mégiscsak vírusok okozzák (angina), bármilyen súlyosnak tűnjenek is, tehát az antibiotikum kezelés felesleges.

A sztreptokokkusz-okozta torokgyulladás és a skarlát 2 héten belül kezelés nélkül is javulást mutat. Antibiotikumok a panaszok fennállásának idejét megrövidítik, és segítenek a súlyos szövődmények (pl. a reumás láz) kivédésében. Ugyancsak segítenek megelőzni, hogy az infekció a középfülre, az arcüregekre, valamint a csecsnyúlványra, vagy éppen más személyekre terjedjen. Az antibiotikum kezelést a tünetek jelentkezését követően azonnal megkezdik, legtöbbször penicillin V-vel szájon át, és 10 napig rendelik.

A nagyon súlyos sztreptokokkusz-fertőzéseket (így a cellulitiszt, nekrotizáló izomhüvelygyulladást és a szívbelhártya-gyulladást) intravénásan adott penicillinnel kell kezelni, olykor más antibiotikumokkal kiegészítve. Nekrotizáló izomhüvelygyulladás (faszcitisz nekrotizánsz) esetén halaszthatatlan az elhalt, fertőzött szövet sebészi eltávolítása. A penicillin hatékony a legtöbb sztreptokokkusz ellen, de vannak a penicillinre és sok más antibiotikumra érzéketlen (rezisztens) törzsek.

A láznak, a fejfájásnak és a torokfájdalomnak megvannak a saját tüneti szerei (például acetaminofen vagy a nem-szteroid gyulladásgátlók), melyek a fájdalom és a láz csillapítására alkalmasak. Ágynyugalom vagy elkülönítés nem szükséges, de megelőző kezelésben részesüljenek azon családtagok és ismerősök, akiknek hasonló tüneteik vannak, vagy akiknek korábbi sztreptokokkusz-fertőzések kapcsán szövődményük volt.