MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Kolera
A kolera a Vibrio cholerae Gram-negatív
baktérium által a belekben okozott súlyos fertőzés, mely erős hasmenéssel jár.
A Vibrio család több faja is képes hasmenést előidézni (diarré),
de a legsúlyosabb betegséget kétségtelenül a kolerabaktérium, a
Vibrio cholerae okozza. A kolera nagy hasmenés-járványokat idézhet elő. Megfelelő orvosi
kezelés hiányában a fertőzöttek egyharmada vagy fele is meghalhat. A kolera valamikor az
egész világon honos volt, ma már nagyrészt a trópusi és szubtrópusi fejlődő országokban
fenyeget.
AVibrio choleraeleginkább vizes környezetben él, bizonyos alga és
plankton fajokhoz kötődik. Az ember akkor fertőződik, amikor a kórokozóval szennyezett
vizet, tengeri- vagy más, baktériummal fertőzött ételféleségeket fogyaszt. Ettől kezdve
a fertőzött egyén székletével üríti is a baktériumokat, ami főképp olyan helyeken jelent
veszélyt, ahol az emberi ürülék elhelyezése nem megoldott, mivel így a fertőzés
robbanásszerűen terjedhet. A legutóbbi kolerajárvány még mindig nem ért véget Afrikában,
ahol több, mint 400.000 ember kapta meg a kórt 1998 és 1999-ben.
AVibrio choleraeáltal termelt méreganyag hatására a vékonybél
óriási mennyiségű folyadékot választ ki vizes hasmenést eredményezve, melyben sok só és
ásványi anyag is van. A folyadék és az ásványi anyagok elvesztése vezet halálhoz. Maga a
kórokozó a vékonybélben marad, nem jut el más szövetekhez. Minthogy érzékeny a
gyomorsavra, könnyebben megbetegíti azokat, akiknek savtermelése kisebb (például a
kisgyermekek és idősek). Azok az emberek, akik olyan helyen élnek, ahol a kolera
elterjedt (endémiás), fokozatosan védettséget szereznek ellene.
Panaszok, tünetek és kórisme
A tünetek 1-3 nappal a fertőzés után kezdődnek és megnyilvánulhatnak enyhe,
szövődménymentes hasmenésben ugyanúgy, mint súlyos, halálhoz vezető betegségben.
Vannak fertőzött egyének, akik teljesen tünetmentesek.
A betegség általában hirtelen kezdődik fájdalmatlan, vízszerű hasmenéssel és
hányással. A hasmenés-hányás révén elvesztett folyadék mennyisége arányos a fertőzés
súlyosságával; egészen súlyos esetben meghaladhatja az óránkénti 1 litert is. A
folyadék- és sóveszteség néhány óra alatt kiszáradáshoz (dehidráció) vezet, erős
szomjúságérzettel, izomgörcsökkel, gyengeséggel, és nagyon kevés vizelettel. A
szövetekből való erős folyadékkiáramlás következtében a szemek beesettek, az ujjak
bőre kifejezetten ráncosodik. Amennyiben a kiszáradást nem kezelik, a folyadék- és
sóveszteség veseelégtelenséghez, keringési elégtelenséghez (sokk), eszméletlenséghez
(kóma), majd halálhoz vezethet.
A tünetek rendszerint 3-6 nap alatt múlnak el. A megbetegedettek többsége 2 hét
múlva már nem üríti a kórokozót, csak néhányan válnak tartósan hordozóvá.
Friss székletből vagy végbéltörlésből származó mintában a kórokozó kimutatható, ami
az orvos számára megerősíti a kórismét.
Megelőzés és kezelés
A kolera visszaszorításához elengedhetetlen a vízellátó helyek tisztántartása és az
emberi ürülék megfelelő elhelyezése. További intézkedések lehetnek a víz forralása, a
nem kellően átsült zöldségek vagy halak, ill. kagylók fogyasztásának kerülése. A
kagylók másVibriofajok hordozói is lehetnek.
Számos kolera elleni védőoltás van forgalomban az Egyesült Államokon kívül. Ezek az
oltóanyagok csak részben nyújtanak védelmet és csak korlátozott időre, ezért nem
ajánlottak általánosan; az új vakcinák jelenleg kipróbálás alatt állnak. Ha valakinek
családjában kolera megbetegedés történt, az azonnali antibiotikum kezelés
(tetraciklin) segíthet kivédeni az újabb fertőzést.
A szervezetből kiürült folyadék és sók gyors pótlása életmentő, mert a betegek
halálát a kiszáradás okozza, nem a bakteriális fertőzés. A legtöbb kolerás fertőzött
hatékonyan kezelhető szájon át adott folyadékkal és sókkal. Olyan területeken, ahol
kolerajárvány lehetséges, előkevert sót tartalmazó tasakok szerezhetők be, így a
betegek maguk állíthatják elő a rehidráló oldatot otthoni kezelésükhöz, ha az
egészségügyi szolgálat már nem tud mindenkit fogadni. Az oldat egy liter forralt
vízben 20 gramm cukrot (glükóz), 3,5 gramm konyhasót (Nátrium klorid), 2,9 gramm
nátrium citrátot, és 1,5 gramm kálium kloridot tartalmaz. Nagyfokban kiszáradt
betegeknek, akik nem képesek inni, a sóoldatot intravénásan juttatják be. Ha ez sem
lehetséges, mert nagy járvány idején nincs elég infúzió, előfordul, hogy a betegek az
orrukon keresztül a gyomrukba vezetett csövön át kapják az életmentő folyadékot. Ha a
kiszáradás már nem fenyeget, a fenntartó kezelés célja, hogy a beteg a hányás és
hasmenés révén elvesztett folyadékmennyiséget visszaszerezze. Ha a hányás megszűnt és
az étvágy visszatért, a beteg szilárd táplálékot fogyaszthat.
Tetraciklinnel vagy más antibiotikummal időben megkezdett kezelés elpusztítja a
kórokozókat és általában 48 órán belül megszünteti hasmenést.
Súlyos kolerában a kezeletlenek több, mint 50%-a meghal. Azok közül, akik időben
részesülnek megfelelő folyadékpótló kezelésben, kevesebb, mint 1% hal meg.