Az immunvédelem, immunizáció annak köszönhetően alakul ki, hogy stimulálódik, fokozódik a szervezet azon képessége, hogy bizonyos kórokozó baktériumokat vagy vírusokat leküzdjön. Az immunizációnak két fajtája van, aktív és passzív. A módszert az orvostudomány arra használja, hogy egyes baktériumok és vírusok okozta betegségek ellen az embereket védje.
Az aktív immunizálás során az oltás célja, hogy serkentse a szervezet természetes védekezését, s ezáltal segítsen a fertőzéseket kivédeni. Az oltóanyagban vagy nem fertőző baktérium illetve vírusrészek, vagy egész kórokozók vannak, de annyira legyengítve, hogy fertőzést ne okozhassanak. A szervezet védekezőrendszere az oltásra olyan anyagok termelésével (antitestek és fehérvérsejtek) válaszol, melyek felismerik és megtámadják az oltóanyagban lévő baktériumot vagy vírust. Ettől kezdve ezek az antitestek és más anyagok természetes módon termelődnek, valahányszor az egyén találkozik ugyanezzel a baktériummal vagy vírussal. Az oltást más szóval vakcinálásnak, vagy általánosabb fogalommal immunizációnak nevezik.
A passzív immunizálás azt jelenti, hogy egy bizonyos kórokozó elleni specifikus antitesteket adnak be az egyénnek. Passzív immunvédelemben részesülnek azok az emberek, akiknek a védekezőrendszere nem tud megfelelően válaszolni a fertőzésre, vagy akik nincsenek oltva, amikor a fertőzést megkapják (például a veszettség vírusával való találkozáskor). Olyankor is lehet passzív immunizációt alkalmazni betegség megelőzésére, amikor várható a kórokozóval való találkozás (expozíció), viszont nincs idő a teljes oltássorozat beadására. Szoktak például gamma globulint (ellenanyag készítmény) adni, ha májgyulladás (hepatitisz) megelőzése kívánatos távoli országba utazás előtt. A passzív immunvédelem csupán néhány napig vagy hétig tart, amíg a szervezetből ki nem ürülnek a beoltott ellenanyagok.
A ma forgalomban lévő oltások igen megbízhatóak és a legtöbb ember jól tűri őket. Igaz, nem mindenkiben fejtik ki a kívánt hatást, mellékhatásuk viszont ritkán van.
Bizonyos oltásokat az oltási rendnek megfelelően kell adni - tetanusz toxoidot például felnőtteknek 10 évente ajánlatos adni. A gyermekeket rendszeresen oltják különböző vakcinákkal. Más oltásokat bizonyos csoportok kapnak - például a sárgaláz ellen csak azokat oltják, akik Afrika illetve Dél-Amerika egyes vidékeire készülnek. Ismét más oltás jár bizonyos betegséggel való feltételezett találkozást követően - például veszettség (lissza vagy rábiesz) elleni védőoltás sorozatot kapnak azok a személyek, akik kutyaharapást szenvedtek.
Kapcsolódó kép »
