Az ortosztatikus hipotónia akkor jön létre, ha a vérnyomás szabályozásában részt vevő kompenzáló mechanizmusok működését valamilyen tényező gátolja. Számos betegség és gyógyszer tartozhat ezek közé éppúgy, mint az öregedéssel összefüggő normális változások.

Ezek közül a tényezők közül egyesek a szív azon képességét befolyásolják, ami elősegíti azt, hogy a szerv az illető felállásakor megnövelje saját teljesítményét. Ezt okozhatja szívbetegség, például szívritmuszavar vagy a billentyűk betegségei. A szervezet a kor előrehaladtával egyébként is kevésbé képes a szívfrekvencia (és így a szív teljesítményének) növelésére álláskor.

Más állapotok a vértérfogat csökkentésével hozzák létre az ortosztatikus hipotóniát. A magas vérnyomás kezelésében használt vízhajtók csökkenthetik a vértérfogatot azáltal, hogy folyadékot távolítanak el a szervezetből. Ezek, különösen a nagy hatásfokúak magas dózisban adva, gyakori okai az ortosztatikus hipotóniának. A vérzés, és a súlyos hányás, a hasmenés, a fokozott izzadás vagy a nagy mennyiségű vizelet ürítése (ami a kezeletlen cukorbetegség vagy az Addison-kór gyakori tünete) miatti extrém mértékű folyadékvesztés szintén csökkentheti a vértérfogatot. Valamilyen betegség következtében fellépő kiszáradás (dehidráció) is gyakori oka az ortosztatikus hipotóniához vezető vértérfogat-csökkenésnek, főleg az idősek között. Ha valaki beteg, könnyen előfordul, hogy nem tud segítség nélkül folyadékot venni magához. A betegség alatt a láb izmait sem használják rendszeresen. Emiatt a vér a láb vénáiban gyűlik fel, és nem pumpálódik vissza a szívbe. Ha a vér felgyülemlik, csökken a szívbe visszajutó vér mennyisége, ennek megfelelően a vértérfogat, és a vérnyomás is.

Más állapotok az arteriolák és a vénák elernyesztésével (dilatálásával) hoznak létre ortosztatikus hipotóniát. Ilyen hatása lehet például az arteriolákat tágító gyógyszereknek (vazodilatátorok). Ilyen gyógyszerek a nitrátok, a kálciumcsatorna-blokkolók, az angiotenzin konvertáló enzim (ACE-) gátlók, az angiotenzin-II-receptor-blokkolók, az alfa-blokkolók, az alkohol és az antidepresszánsok. Az olyan betegségek, mint a cukorbaj (diabétesz), az amiloidózis és a gerincvelő-sérülések károsíthatják az erek átmérőjét szabályozó idegeket. Ezen kívül a vénák elernyednek a testhőmérséklet emelkedésétől, amit például a meleg időjárás, egy fülledt szoba vagy a túl vastag ruházat okozhat. A láznak szintén van ilyen hatása.

A kimerültség, a munkavégzés (ami elernyeszti a vérereket), vagy nehéz ételek fogyasztása (ami a belek fokozott véráramlását kívánja meg) is elősegítheti az ortosztatikus hipotónia kialakulását.

A legtöbb ember, akinek ortosztatikus hipotóniája van, ha hirtelen kel fel az ágyból, vagy ha pár perces ülés után feláll, gyengeséget, szédülést, zavartságot vagy homályos látást tapasztal. A tünetek rosszabbodnak, ha ez a személy fáradt, munkát végzett, alkoholt vagy nehéz ételeket fogyasztott. Ha az agy véráramlása komolyan lecsökken, az érintett el is ájulhat, vagy akár görcsrohama is lehet.

A fent leírt tünetek ortosztatikus hipotóniára utalnak. A diagnózist megerősíti, ha a vérnyomás szignifikánsan csökken felálláskor, és normalizálódik lefekvéskor. Az orvosok ilyenkor megkeresik a háttérben álló okot, mivel a kezelés és a kórjóslat is ettől függ.

Még ha az ortosztatikus hipotónia oka maga nem is kezelhető, bizonyos intézkedések csökkenthetik, vagy akár meg is szüntethetik a tüneteket. Az arra hajlamos emberek például ne üljenek vagy álljanak fel gyorsan, és ne álldogáljanak hosszú időn keresztül. Ehelyett lassan üljenek vagy álljanak fel. Derékig érő, rugalmas harisnya viselésével a vér felgyűlése a láb vénáiban csökkenthető. Ha az ortosztatikus hipotóniát a hosszú ágynyugalom okozta, segíthet, ha a beteg minden nappal egy kicsit több időt tölt ülve.

Számtalan módja van a vérnyomás fenntartásának. Azok, akiknek ortosztatikus hipotóniájuk van, igyanak sok folyadékot és alig, vagy egyáltalán ne fogyasszanak alkoholt. Azoknak, akik nem szenvednek szívelégtelenségben vagy magas-vérnyomásban, gyakran tanácsolják, hogy sózzák meg bőségesen a táplálékukat, vagy szedjenek só-tablettákat. Ilyenkor azonban orvosi felügyeletre van szükség, mert a magas sótartalmú diéta szívelégtelenséghez vezethet, különösen idősekben. Azokban, akiknek súlyos tüneteik vannak, a sót visszatartó hormonok, például fludrokortizon, növelhetik a vértérfogatot. Az ilyen hormonok használata azonban növeli a szívelégtelenség kockázatát, különösen idősekben és szívbetegségben szenvedőkben. A fludrokortizon káliumvesztést is eredményezhet, tehát káliumpótlásra is szükség lehet. A midodrint a fludrokortizonnal együtt lehet bevenni a vérnyomás esésének megelőzésére. Ez a gyógyszer összehúzza az arteriolákat, csökkenti ezáltal azok vértárolási kapacitását, és növeli a véráramlással szembeni ellenállásukat.

Ha ezek a módszerek hatástalanok, más módon ható gyógyszerek (pl. pindolol, dihidroergotamin, ibuprofen és klonidin) segíthetnek az ortosztatikus hipotónia enyhítésében. A gyógyszerek lehetséges mellékhatásai miatt, azonban előfordul, hogy kerülni kell a használatukat, különösen időskorban.