Ájulást okozhat, ha a szív nem képes elég vért kipumpálni a vérnyomás fenntartásához. Szívritmuszavar vagy szívbillentyű betegség például károsíthatja a szív pumpafunkcióját. Az ilyen betegségekben szenvedők pihenéskor jól érzik magukat. Munkavégzés közben azonban ájulásérzésük lehet vagy akár el is ájulhatnak, mert a szív nem képes kielégíteni a szervezet megnövekedett oxigénigényét. Az ájulásnak ezt a fajtáját terhelési vagy effort szinkópénak nevezik. Ezek a betegek munkavégzés után is elájulhatnak. Munkavégzés közben ugyanis a megnövekedett szívfrekvencia - igaz, éppen csak hogy - lehetővé teszi, hogy a szív a megfelelő vérnyomáshoz elegendő vért pumpáljon ki. A munkavégzés megszűntével a szívfrekvencia (a kipumpált vérmennyiség) csökkenni kezd. Az izmok erei, amik az izmok vérellátásának növelése érdekében kitágultak (dilatáltak) a munkavégzés során, azonban tágak (dilatáltak) maradnak. (Az izmok arteriolái azért maradnak nyitva, hogy segítsék az izomszövet oxigén- és tápanyagellátását, a vénái pedig azért, hogy eltávolítsák a munkavégzés során keletkezett bomlástermékeket.) A kipumpált vérmennyiség csökkenése az arteriolák és a vénák dilatációjával kombinálva a vérnyomás eséséhez és ájuláshoz vezet.

A hipertrófiás kardiomiopátiának nevezett szívbetegség szintén, általában munkavégzés közben fellépő ájulást okozhat. Ez a rendellenesség ugyanúgy előfordul fiatalokban, mint idősekben, különösen azokban, akiknek magas vérnyomásuk van. Kezelés nélkül halálhoz vezethet.

Ájulás léphet fel akkor is, ha a vértérfogat túl alacsony. Ennek egyik nyilvánvaló oka a vérzés. Másik ok lehet a kiszáradás, amit hasmenés, nagymértékű izzadás, elégtelen folyadékbevitel vagy nagy mennyiségű vizelet ürítése (kezeletlen cukorbetegség n vagy Addison-kór gyakori tünete) válthat ki. Idős emberekben a vízhajtó használat gyakori oka a kiszáradásnak, különösen meleg időjárás vagy olyan betegség esetén, mikor nehezebben oldható meg a kellő menynyiségű folyadék bevitele. (A vízhajtók a vizeletképződés serkentésével segítik a veséket a só- és a vízkiválasztásban, csökkentve ezáltal a szervezet folyadéktérfogatát.)

Ájulás következhet be nyakat, a mellkast és a beleket ellátó bolygóideg (nervusz vágusz) ingerlése kapcsán. A stimuláció hatására a nervusz vágusz lassítja a szívet, ezen kívül émelygést és hűvös, nyirkos bőrt eredményez. Az ilyen típusú ájulást vazovagális (vazomotoros) szinkópénak hívják. A nervusz váguszt a fájdalom (pl. bélgörcs), a félelem, az egyéb irtózás (pl. a vér látványától), a hányás, a székelés és a vizelés ingerelheti. A vizelés alatt vagy közvetlenül utána bekövetkező ájulást mikturiciós szinkópénak nevezik. Ritkán, az erőteljes nyelés is ájulást okozhat a nervusz vágusz ingerlésén keresztül.

Akkor is elájulhat az illető, ha erőlködés miatt a szívbe visszajutó vér mennyisége csökken. A köhögés miatt fellépő ájulás (köhögési szinkópe) általában ilyen erőlködés miatt következik be. A vizelés (mikturiciós szinkópe) vagy a székelés utáni ájulás is részben az erőlködésre vezethető vissza (a nervusz vágusz stimulációja mellett). Azok az idős férfiak, akiknek erőlködniük kell húgyhólyagjuk kiürítéséhez megnagyobbodott prosztatájuk miatt, különösen hajlamosak erre. A súlyemelés miatti ájulás (súlyemelők szinkópéja) a nehéz súly szakítására vagy lökésére tett erőfeszítés és a feladat alatti helytelen légzés következménye.

Ha valaki akkor ájul el, amikor túl gyorsan ül vagy áll fel, azt ortosztatikus (poszturális) szinkópénak nevezik. Ez utóbbi különösen gyakori idősek között. Az oka az ortosztatikus hipotónia. Ilyenkor a kompenzáló mechanizmusok, különösen az erek összeszűkülése (konstrikciója) és a szívfrekvencia emelése felálláskor nem állítják vissza megfelelően a vérnyomást, és a gravitáció miatt a vér a lábvénáiba tólul. Egy hasonló, "ünnepségi vagy díszőrségi szinkópénak" nevezett ájulási forma akkor fordul elő, ha valaki sokáig áll egy helyben egy meleg napon. Ha a lábizmokat nem használják, a vér nem pumpálódik vissza a szívbe. Ennek az az eredménye, hogy a vér felgyűlik a lábvénákban, a vérnyomás pedig leesik.

Idősekben az evés utáni nagymértékű vérnyomáscsökkenés (posztprandiális hipotónia ) okozhat ájulást.

Az idegesség miatti nagyon gyors légzés (hiperventilláció) is ájulást okozhat. Ezt hiperventillációs szinkópénak nevezik. A "túllégzés" nagy mennyiségű széndioxidot távolít el a szervezetből. A csökkent széndioxidszint miatt az agy erei összehúzódnak, az illetőnek pedig ájulásérzése van, vagy el is ájul.

Ritkán, az ájulást egy enyhe szélütés okozza, amikor is az agy egy részének vérellátása hirtelen lecsökken. A szélütés miatti ájulás gyakoribb idősek között. Számos egyéb betegség, például a vörösvértestek hiánya (vérszegénység vagy anémia), tüdőbetegségek, a csökkent vércukorszint (hipoglikémia) és a cukorbetegség is okozhat ájulást, különösen, ha a kompenzációs mechanizmusok is károsodtak.

Bizonyos gyógyszerek is vezethetnek ájuláshoz. Sokukat magas vérnyomás, angina és szívelégtelenség kezelésében használják. Ezeknek a gyógyszereknek az adagolását körültekintően kell megállapítani, nehogy a vérnyomás túlságosan leessen.

Az ájulást szédülés előzheti meg, különösen, ha az érintett személy áll. Miután elesett, a vérnyomás emelkedik, részben azért, mert az illető fekszik (és a vér el tud jutni az agyba a gravitáció leküzdése nélkül), és gyakran azért, mert az ájulás oka megszűnik. Ha azonban túl gyorsan kel fel, újra elájulhat.

Ha szívritmuszavar (arritmia) áll a háttérben, az ájulás általában hirtelen kezdődik és úgy is ér véget. A betegnek néha palpitációja (szívdobogás-érzése) van közvetlenül az ájulás előtt.

A vazovagális szinkópe üléskor vagy álláskor jelentkezik. Gyakran előzi meg émelygés, gyengeség, ásítás, homályos látás és izzadás. A bőr hűvössé és nyirkossá válik. Az érintett személy halottsápadttá válik, a pulzus nagyon lelassul, majd az érintett elájul.

A fokozatosan kialakuló és elmúló, figyelmeztető tünetekkel járó ájulás a vér valamilyen változására, például csökkent vércukorszintre (hipoglikémiára) vagy széndioxid-szintre (hipokapniára) utal. A hipokapniát gyakran előzi meg bizsergő érzés az ujjbegyeken és az ajkak körül.

Az orvosok igyekeznek meghatározni az ájulás okát, mivel néhány közülük súlyosabb lehet a többinél. Szívbetegség, például szívritmuszavar vagy az aortabillentyű szűkülete (sztenózisa) halálos lehet. A többi ok kevésbé aggasztó.

Az orvos a következő tényezők ismeretében tudja felállítani a diagnózist: milyen körülmények között fordul elő ájulás, milyen figyelmeztető jelzések vannak az ájulásos epizód előtt, és milyen gyorsan rendeződik az állapot. Az ájulásos epizód szemtanúinak elbeszélése is hasznos lehet. Az orvosnak azt is tudnia kell, hogy szenved-e a páciens egyéb betegségekben, és hogy szed-e bármilyen vényköteles vagy vény nélkül kapható gyógyszert.

Ha az ájulás stresszhelyzetben jelentkezik, vagy a vazovagális szinkópe tünetei (émelygés, izzadás, hűvös és nyirkos bőr és sápadtság) előzik meg, az ájulás általában nem súlyos, és kiterjedt diagnosztikai eljárásokra, kezelésre csak ritkán van szükség.

Az orvos kizárja a hisztériás ájulást, ami nem valódi ájulás. A hisztériás ájulás során az érintett személy csak eszméletlennek tűnik. A szívritmus és a vérnyomás normális, az érintett nem izzad, nem válik sápadttá.

A szív elektromos tevékenységét rögzítő elektrokardiográfia (EKG) képes kimutatni a háttérben álló esetleges szívbetegséget. Folyamatos EKG-ra is szükség lehet az ájulás okának kiderítésére. Ilyenkor a beteg egy apró, elemes eszközt (Holter-monitort) visel magán. A készülék 24 órán keresztül (vagy akár tovább is) rögzíti a szív elektromos tevékenységét a beteg normális napi tevékenysége közben. Ha egy szívritmus zavar és egy ájulásos epizód együttesen fordul elő, valószínűleg - de nem feltétlenül - ez áll a háttérben.

Egyéb eljárások, például az ekhokardiográfia (melynek során ultrahang-hullámokkal képezik le a szívet) n ki tudja mutatni, hogy kóros-e a szív szerkezete vagy működése. Ha pedig a betegnek hipoglikémiája (alacsony vércukorszintje) vagy anémiája (vérszegénysége) van, az vérvizsgálattal kimutatható.

A görcsroham miatti eszméletvesztést H megkülönböztetik az ájulástól, mivel az okok és a kezelés is különböző. Ennek érdekében az orvos elektroenkefalográfiát (EEG-t) alkalmaz, ami az agy elektromos tevékenységét regisztrálja. A roham utáni eszméletlenségből sokkal tovább tart az állapot rendeződése, és legalább 10 percig tartó álmosságot eredményez.

A feltételezett ok megerősítésére az orvosok megpróbálják biztonságos körülmények között újra előidézni az ájulásos epizódot. A beteget például megkérik, hogy lélegezzen gyorsan és mélyeket. Vagy a szívverések EKG-monitorozása mellett az orvos gyengéden megnyomja a szinusz karotiszt (az artéria karotisz interna vérnyomásérzékelő sejteket tartalmazó részét). A karotisz tájék masszázsa átmenetileg megemeli a szinusz karotiszban a nyomást, "elhitetve a szervezettel", hogy a vérnyomás az egész szervezetben megemelkedett. A szinusz ekkor jeleket küld az agynak, hogy az csökkentse a vérnyomást és/vagy a szívfrekvenciát, ami gyengeséget és ájulást eredményezhet.

A döntött asztalos vizsgálatot gyakran végzik el az ájulás okának kiderítésére. A beteget egy motoros asztalhoz szíjazzák, ami megdönti őt a hanyatt helyzetből majdnem álló helyzetbe. Ezt a testhelyzetet akár 45 percig is fenntartják. A vérnyomást és a szívfrekvenciát folyamatosan ellenőrzik a vizsgálat során. Ha a vérnyomás nem csökken, isoproterenolt (a szívet serkentő gyógyszert) adnak a betegnek, és megismétlik a vizsgálatot. A gyógyszer használata még érzékenyebbé teszi az eljárást.

A vízszintes fekvés általában helyreállítja az eszméletet. A lábak felemelése gyorsíthatja a rendeződést, mivel növeli a szívbe és az agyba áramló vér mennyiségét. Ha a páciens túl gyorsan ül vagy támaszkodik fel, vagy ha függőleges testhelyzetben szállítják, újra elájulhat. A betegnek tehát fekve kell maradnia, amíg teljesen nem stabilizálódik az állapota.

A túl lassú szívverést sebészileg beültetett pészmékerrel, a szívveréseket serkentő elektromos eszközzel lehet korrigálni. A túl gyors szívverést gyógyszerekkel, különösen béta-blokkolókkal (pl. atenolollal vagy metoprolollal) lehet lelassítani. Szabálytalan szívverés esetén defibrillátor is beültethető a normális szívritmus helyreállítására. n Az ájulás egyéb okai - például a hipoglikemia (alacsony vércukorszint) és az anémia (vérszegénység) - is kezelhetők. Ha a vértérfogat nagyon alacsony, adható folyadék intravénásan. Szívbillentyű rendellenességek esetén a műtét is szóba jöhet.