A policitémia verában szenvedőknek gyakran évekig nincsenek tüneteik. Általában a legkorábban jelentkező tünetek: a gyengeség, a fáradtság, a fejfájás, a szédülési hajlam, a nehézlégzés és az éjszakai izzadás. Látászavar is kialakulhat: például az illető sötét foltokat vagy villódzó fényeket lát. Gyakori a fogínyvérzés, illetve a vártnál elhúzódóbb vérzés akár kis sérülés után. A bőr, különösen az arcon pirosnak tűnhet. Testszerte jelentkezhet viszketés, főként fürdés vagy zuhanyozás után. A kezekben és lábakban égető érzés, ritkábban csontfájdalmak alakulnak ki.

Egyesekben a vérlemezkék (sejtszerű képződmények, melyek a vérrögök kialakulásában játszanak szerepet) száma csökken a vérben. A máj és a lép is termelhet vérsejteket, valamint a lépben elpusztulnak a vörösvértestek, így mindkét szerv megnagyobbodik, ami tompa hasi fájdalmat eredményezhet. Hirtelen jelentkező fájdalom a májat és lépet ellátó erekben kialakuló vérrögök kialakulásának következménye.

A nagyon magas vörösvértestszám egyéb szövődményekkel is járhat: például gyomorfekéllyel, köszvénnyel, vesekövekkel, illetve a vér sűrűségének (viszkozitásának) fokozódása szívrohamhoz, szélütéshez és a karokban, a lábakban, a tüdőben és a szemekben erek elzáródásához vezethet. Ritkán a policitémia vera átfordulhat leukémiába.

A policitémia verára gyakran egyéb okból végzett rutin vérvizsgálat során derül fény, még a tünetek megjelenése előtt. Kórosan magas a hemoglobin (a vörösvértestekben az oxigén szállításáért felelős fehérje) szintje és a hematokrit (a vörösvértestek térfogatának százalékos aránya a teljes vértérfogathoz viszonyítva) értéke. Alacsony lehet viszont a vérlemezkék és a fehérvérsejtek száma.

A legtöbb orvos magas hematokrit észleléskor policitémiára gondol, de a diagnózist nem szabad csak a magas hematokrit értékre alapozni. A diagnózis felállítását elősegítő vizsgálat például az, aminek során radioaktív izotóppal vörösvértesteket használnak, majd meghatározzák a szervezet össz-vörösvértest mennyiségét (a vörösvértest massza nagyságát).

Policitémia észlelésekor mindig meg kell vizsgálni, hogy valóban policitémia vera-e a kórkép, vagy valamilyen egyéb ok áll a háttérben (másodlagos policitémia). A kettő elkülönítésében sokat segíthet a beteg kórelőzménye, azonban kiegészítő vizsgálatokra is szükség lehet.

Az eritropoietin (a csontvelő vörösvértest-termelését serkentő hormon) vérszintje is meghatározható: policitémia verában kimondottan alacsony, míg másodlagos policitémiában normál vagy emelkedett szintet észlelnek. Ritkán az eritropoietint máj- vagy veseciszta, vese- vagy agytumor termeli; ezen betegekben is magas eritropoietinszint mérhető, és másodlagos policitémia alakulhat ki.

Csontvelő vétele és mikroszkópos vizsgálata (csontvelő biopszia) is segítheti a diagnózis felállítását.

Tünetekkel járó policitémia verában szenvedők kb. fele kezelés nélkül két éven belül meghal, míg kezeléssel az átlagos túlélés 15-20 év.

A kezelés nem gyógyítja meg a policitémia verát, de javíthatja azt, és csökkentheti a szövődmények (például a vérrögök) kialakulását. A kezelés célja a vörösvértestszám csökkentése. Általában flebotómiának nevezett eljárással vért távolítanak el a szervezetből a véradáshoz hasonló módszerrel; másnaponta körülbelül fél liternyit a hematokrit normalizálódásáig, majd szükség esetén néhány havonta ismétlik a vérlecsapolást.

Mivel a flebotómia hatására a vérlemezkék száma emelkedhet, és a megnagyobbodott lép és máj nagyságát ez nem befolyásolja, a flebotómián átesett betegek vörösvértest- és vérlemezke-termelést gátló gyógyszereket szednek. A kemoterápiás gyógyszerek közé tartozó hidroxiureát gyakran alkalmazzák, azonban hosszas, éveken keresztüli adagolással megnő a leukémiás átalakulás veszélye. Azok a fiatal betegek, akik előreláthatólag hosszas kezelést igényelnek, vérlemezkeszámot csökkentő más gyógyszereket (például alfa-interferont és anagrelidet) szedhetnek. Egyes betegek radioaktív foszfort kapnak vénásan, amely emelheti a leukémiás elfajulás veszélyét, ezért ezt a kezelést csak 70 éves kor felett alkalmazzák.

Egyéb gyógyszerek a tünetek kezelésére alkalmazhatók; például antihisztaminok csökkentik a viszketést, az aszpirin hatására pedig mérséklődik a kezek és a lábak égő érzése, illetve a csontfájdalom.