A legtöbb húgyvezeték-sérülés medence- vagy hasi műtét, pl. a méh (hiszterektómia) vagy vastagbél eltávolítása, illetve ureteroszkópia (a húgyvezeték vékony optikai eszközzel végzett vizsgálata) során keletkezik. Sérülést okozhat szúrt vagy lőtt seb is. A testre mért közvetlen ütés ritkán okoz sérülést a húgyvezetékben. Ritkán zúzott, főleg a törzset hátrahajlító sérülések szakíthatják le a húgyvezeték felső részét a veséről.
Betegség információk
Ezen az oldalon a kiválasztott találat teljes szövegét tekintheti meg. Ha nem találta meg teljes egészében a keresett információt, válasszon másik találatot a találati listából, hajtson végre újabb keresést vagy keressen tovább a tartalomjegyzéken keresztül.
MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez » Tartalomjegyzékhez »
Panaszok, tünetek és kórisme
Kezelés
Kereséshez » Tartalomjegyzékhez »
Húgyvezeték-sérülések
Panaszok, tünetek és kórisme
Ha a sérülést nem kezelik, szövődmények, például sipoly (rendellenes összeköttetés egy másik hasi szervvel), szűkület (a húgyvezetékben) vagy tartós vizeletszivárgás és fertőzés alakulhatnak ki.
A sérülést gyakran nem lehet azonnal felismerni. Az orvos akkor gyanakszik rá, ha a beteg a közelmúltban műtéten esett át vagy olyan sebet vesz észre rajta, amely behatolt a hasba. A beteg hasi vagy lágyékfájdalomra panaszkodhat, illetve észreveheti, hogy a sebéből vizelet szivárog. A tartós vizeletszivárgás által kiváltott fertőzést láz kísérheti. A vizeletben vér jelenhet meg.
Amennyiben húgyvezeték-sérülés gyanúja merül fel, azt képalkotó vizsgálatokkal lehet igazolni. Kezdetben általában intravénás urográfiát vagy komputertomográfiát (CT-t) használnak, ha ezek nem vezetnek eredményre, retrográd urográfia végezhető. Egyes esetekben a sérülés azonosításához műtétre van szükség.
Kezelés
A húgyvezeték sérülését gyakran műtéttel kell korrigálni. Egyes enyhe sérüléseket kezelni lehet hajlékony cső beültetésével. Ez helyezhető közvetlen a húgyvezetékbe, vagy kis bemetszést ejtve a vesékbe (perkután nefrosztómia). Az eljárások célja a vizelet útjának elterelése a húgyvezetékből általában 2-6 hétre, időt adva a húgyvezetéknek a gyógyulásra. Ha a sérülés nem gyógyul meg ettől az eljárástól, további műtétre lehet szükség.
A kezeléssel megelőzhető a sérülések szövődményeinek kialakulása. Ha az erőfeszítések ellenére mégis szövődmények jelentkeznek/lépnek fel, azokat kezelni kell.
A megjelenített alfejezetet tartalmazó fejezet és további alfejezetei:
150. FEJEZET Húgyúti sérülések
Copyright © Dr.Info, 2006. Minden jog fenntartva