MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Vesemedence-gyulladás
A vesemedence-gyulladás (pielonefritisz) egy vagy mindkét vese bakteriális fertőzése.
A betegség gyakoribb nőkben. A közösségben élők megbetegedéseinek mintegy 90%-áért a
vastagbélflóra normális tagja, az Escherichia coli felelős. A fertőzés általában az
ivarszervek környékéről a húgycsövön, a húgyhólyagon majd a húgyvezetékeken át jut a
vesékbe. Egészséges húgyutakkal rendelkező személyekben a húgyvezetéken a vesére terjedő
fertőzést a húgyvezetékekben áramló vizelet, illetve a húgyhólyag-csatlakozásnál
bezáródó húgyvezeték általában megakadályozza. Ha a vizelet útját valami, pl.
strukturális rendellenesség, vesekő vagy megnagyobbodott prosztata zárja el, illetve a
vizelet visszaáramlik a húgyhólyagból a húgyvezetékekbe, az növeli a betegség
kialakulásának esélyét.
A vesékbe a vérárammal a test más részéről is eljuthat a fertőzés. Ilyen módon például
a sztafilokokkusz által okozott bőrfertőzés juthat el a vesékbe.
A betegség kockázata elzáródott húgyvezeték, cukorbetegség, legyengült immunrendszer
(ami csökkenti a szervezet ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben) és terhesség
esetén nagyobb. Terhességben megnagyobbodó méh nyomást gyakorol a húgyvezetékekre, ezért
a vizelet áramlásának útja részben elzáródik. A terhesség a húgyvezetékek tágulata miatt
növeli a vizelet-visszaáramlás (reflux) kockázatát is, valamint csökkenti a
húgyvezetékekben a vizeletet tovamozgató izomösszehúzódások számát.
Panaszok, tünetek és szövődmények
A pielonefritisz tünetei, a hidegrázás, a láz, a deréktájon érzett fájdalom mindkét
oldalon, a hányinger és a hányás általában hirtelen jelentkeznek.
A betegek egyharmadában a húgyhólyaggyulladás tünetei, köztük a gyakori, fájdalmas
vizelés is fellelhetők. Egy vagy mindkét vese megnagyobbodik, feszül és érzékennyé
válhat, emiatt az érintett oldali vesetáj érzékennyé válik. Néha a hasizmok is
feszesek. A fertőzés által okozott irritáció vagy a tovahaladó vesekövek görcsöket
okozhatnak a húgyvezetékekben. Görcsök esetén a beteg időnként intenzív fájdalmat érez
(vesegörcs). Gyermekekben a vesefertőzés tünetei enyhébbek és nehezebben ismerhetők
fel. 
Idült fertőzés (krónikus pielonefritisz) esetében a fájdalom enyhe lehet, láz
jelentkezik, majd elmúlik, vagy nincs is. Krónikus betegség csak komoly
alapbetegséggel rendelkező betegekben alakul ki, pl. húgyúti elzáródás, nagy és tartós
vesekövek vagy leggyakrabban (főként kisgyermekekben) a húgyhólyagból a
húgyvezetékekbe visszaáramló vizelet (reflux) miatt. A tuberkulózis és a
gombafertőzések ritkán okoznak pielonefritiszt. Ritkán a krónikus betegség idővel
súlyos vesekárosodást okoz.
Kórisme
A betegség sajátos tünetei alapján az orvos két gyakori laborvizsgálatot rendelhet
el annak kiderítésére, hogy fertőződtek-e a vesék: vizeletminta vizsgálatát mikroszkóp
alatt és az abban található baktériumok tenyésztését, aminek segítségével
megállapítható, melyik baktérium van jelen. Vérvizsgálatot is végez a megemelkedett
fehérvérsejtszám vagy a vérben található baktériumok kimutatására.
A vesegörcs miatt intenzív deréktáji fájdalmat érző, az antibiotikumos kezelésre 48
órán belül nem reagáló betegekben és férfiakban (náluk nagyon ritkán alakul ki a
betegség) további vizsgálatokat végeznek. Ultrahanggal vagy röntgenfelvételekkel
ilyenkor esetleg veseköveket, anatómiai rendellenességeket vagy egyéb húgyúti
elzáródást okozó tényezőket lehet felderíteni.
Kezelés
Amint a betegség gyanúja felmerült, valamint levették a laboratóriumi vizsgálathoz
szükséges vizelet- és vérmintát, a beteg azonnal antibiotikumos kezelést kap. A szer
és annak adagolása a laboratóriumi vizsgálatok eredményétől és attól függ, hogy a
fertőzés kórházban alakult-e ki, ez utóbbi esetben ugyanis az általában ellenállóbb az
antibiotikumokkal szemben.
A szájon át 14 napos antibiotikumos kezelés általában hatásos, ha a betegnek nincs
hányingere és nem hány, nincs kiszáradva, fájdalmai szájon át adott
fájdalomcsillapítókkal kezelhetők, nincs magas láza vagy hidegrázása. Egyébként a
beteget kezdetben kórházban kezelik. Ha erre van szükség, az 1-2 napon át injekcióban
vagy intravénásan adott antibiotikumokat később szájon át adottakra lehet cserélni.
Az ismételt jelentkezést megelőző antibiotikumos kezelés általában 2 hétig tart,
férfiakban azonban, ahol a fertőzést nehezebb teljesen megszüntetni, akár 6 hétig is
tarthat. A kezelés után 4-6 héttel végső vizeletmintát vesznek, biztosítandó, hogy a
fertőzést sikerült teljesen megszüntetni.
Amennyiben a vizsgálatok hajlamosító tényezőket, pl. elzáródást, anatómiai
rendellenességet vagy követ mutatnak ki, műtétre lehet szükség.
A gyakori pielonefritiszben szenvedők, illetve azok esetében, akikben a fertőzés az
antibiotikumos kezelést követően visszatér, megelőző kezelésként napi, kis dózisú
antibiotikumot ajánlanak. Az ilyen kezelés ideális időtartama nem határozható meg, de
a szert egy év után általában elhagyják. Ha a fertőzés visszatér, a kezelés
meghatározatlan ideig folytatható.
