Ha az izmok nem kapnak elég vért (isémiának nevezett állapot), nem jutnak elég oxigénhez, amit a vér szállít a szövetekhez. Emellett az anyagcsere végtermékek, melyeket a vér szállít el a szövetektől, felszaporodnak. Ennek következménye az izomgörcs.

A szív elégtelen vérellátása szorító, nyomó érzést okozhat a mellkasban (angina). A fájdalom fajtája, elhelyezkedése és súlyossága, vagy az általa okozott kellemetlen (diszkomfort) érzés betegenként változó. Egyes elégtelen vérellátású betegeknek egyáltalán nincsenek fájdalmai. Ezt néma isémiának hívják.

A szervezet más izmainak, különösen a lábszárnak az elégtelen vérellátása feszülő, kimerítő fájdalmat okoz az izomban munkavégzés közben (klaudikáció).

A szívet borító kötőszövetes burok gyulladása (perikarditisz) lefekvésre rosszabbodó, felülésre és előrehajolásra enyhülő fájdalmat okoz. Fizikai terhelés nem növeli a fájdalmat, de a mély lélegzés igen. Mély légzésre rosszabbodó fájdalmat okozhat a tüdőket borító hártya gyulladása is (mellhártyagyulladás).

Az artériákat érintő betegségek éles fájdalmat okozhatnak, ami elég gyorsan elmúlik; a fájdalom nem feltétlenül függ össze a fizikai aktivitással. Az aneurizma (kidudorodás az artéria falának meggyengült területén) vagy a disszekció (az artéria falát alkotó rétegek szétválása) hirtelen és elviselhetetlen fájdalommal jár. A fájdalom gyakran a nyak hátulján, a váll és a lapockák között, a hát alsó részén vagy a hasban jelentkezik, a károsodás helyétől függően.

A bal pitvar és a kamra közötti billentyű (a mitrális billentyű) a kamra összehúzódásakor visszaboltosulhat a pitvarba. Ez a mitrális prolapszusnak nevezett betegség néha rövid epizódokban nyilalló, szúró fájdalmat okoz. A fájdalom általában a bal mell alá lokalizálódik, függetlenül a beteg testhelyzetétől vagy fizikai aktivitásától.

A nehézlégzés (diszpnoé) a szívelégtelenség gyakori tünete. Abból adódik, hogy folyadék lép ki a tüdő légterébe - az állapotot tüdőpangásnak vagy tüdőödémának nevezik. Végső soron ez a folyamat hasonlít a vízbefulladáshoz. A szívelégtelenség korai stádiumaiban a nehézlégzés esetleg csak fizikai tevékenység során fordul elő. Ahogy a kórkép romlik, a nehézlégzés egyre kisebb és kisebb terhelésre, végül pedig már nyugalomban is jelentkezik. A nyugalmi nehézlégzés leginkább akkor lép fel, mikor a beteg lefekszik, mert a folyadék elterül a tüdőszövetben. Felüléskor, a gravitáció hatására a folyadék a tüdők aljában gyűlik össze, és enyhébb nehézlégzést okoz. Az éjszakai diszpnoénak nevezett nehézlégzés akkor jelentkezik, mikor a beteg fekszik; felülésre vagy a láb lelógatására enyhül. A betegek emiatt általában párnáknak támaszkodva alszanak, hogy kerüljék a vízszintes testhelyzetet.

A nehézlégzés előfordul szívkoszorúér-betegeken is. Általában fizikai tevékenység alatt, de súlyos esetben minimális tevékenységre vagy nyugalomban is jelentkezhet.

A nehézlégzés azokban is jelen lehet, akik egyéb kórképekben, például tüdőbetegségben, a légzőizmok betegségében vagy a légzést akadályozó idegrendszeri betegségben szenvednek. Bármilyen betegség okozhat nehézlégzést, ami felborítja az oxigénellátás és az oxigénigény közti normális egyensúlyt. Vérszegénységben például a vér nem tud elég oxigént szállítani, mert nem tartalmaz elég vörösvértestet.

Ha a szív rossz hatásfokkal pumpál, amint teszi azt szívelégtelenségben, az izmok vérellátása elégtelen lehet a fizikai aktivitás során, ez pedig gyengeség és kimerültség érzését kelti. A tünetek gyakran egészen enyhék. Az emberek általában aktivitásuk fokozatos csökkentésével kompenzálnak, vagy előrehaladott korukat teszik érte felelőssé.

A szívelégtelenség korlátozhatja a beteg fizikai aktivitását. A betegség súlyosságának becslésére a fizikai aktivitás korlátozottságának meghatározása az egyik módszer. A becslésre használható a New York Heart Association (NYHA) funkcionális osztályozás. Enyhe betegségben (I. stádium) a mindennapos tevékenység nem korlátozott. Közepes esetben (II. stádium) a hétköznapi tevékenységek panaszokat okoznak, a közepesen súlyos esetben (III. stádium) a hétköznapi tevékenységeknél kisebb aktivitás is panaszokat vált ki. A súlyos állapotban (IV. stádium) a panaszok nyugalomban is megjelennek, a fizikai aktivitás pedig rontja azokat. Ez az osztályozás azonban nem tökéletes, ugyanis még a súlyos szívbetegség is maradhat tünetmentes, ha a beteg kompenzálásképp csökkenti aktivitását.

Normálisan a szívdobogást nem érzékeljük. A legtöbb ember azonban érzi a szívverését, ha a bal oldalára fordulva fekszik. Bizonyos körülmények között - például kimerítő munkavégzéskor vagy súlyos érzelmi behatásokra - egészséges emberek is érzékelik szívverésüket. Érezhetik, hogy szívük nagyon erősen vagy gyorsan ver, vagy szabálytalan a ritmusa.

Az, hogy a szívdobogásérzés rendellenes-e, számos kérdésre adott választól függ, például hirtelen vagy fokozatosan kezdődött-e, hogy kiváltja-e valami, milyen gyors a szívverés, szabálytalannak tűnik-e, és ha igen, milyen mértékben. Egyéb tünetekkel, pl. nehézlégzéssel, fájdalommal, gyengeséggel, kimerültséggel vagy ájulással együtt előforduló szívdobogás nagyobb valószínűséggel származik szívritmuszavarból vagy súlyos rendellenességből. Az orvos fonendoszkóppal is meghallgatja a szívet, és esetleg egyéb vizsgálatot, pl. az elektrokardiogramot (EKG) is végeztet.

Ha a véráramlás a kóros pulzusszám, a szívritmuszavar vagy a szív elégtelen pumpafunkciója miatt nem megfelelő, szédülés, gyengeség és ájulás (szinkópe) lehet a következmény. Ezeket a tüneteket az agy vagy a gerincvelő megbetegedései is okozhatják, de előfordulhat, hogy nincs komoly ok a háttérben. Például egészséges katonáknak is lehet ájulásérzésük, vagy el is ájulhatnak, ha hosszú időn keresztül állnak, mert a láb izmainak működniük kell, hogy elősegítsék a vér visszajutását a szívbe (a jelenséget felvonulási vagy ünnepségi ájulásnak hívják). Az idegrendszer bizonyos részét aktiváló erős érzelmek vagy fájdalom szintén okozhatnak ájulást. Az ülés vagy a túl gyors felállás is okozhat gyengeséget vagy ájulást, mivel a testhelyzet változtatása miatt a vér a lábakba gyűlik, ez pedig vérnyomásesést vált ki. Normálisan a szervezet gyorsan közbelép a vérnyomás fenntartása érdekében. Ha ez mégsem elég gyors, azt ortosztatikus hipotóniának hívjuk. Különösen idősek között gyakori.

Az emberek felálláskor gyakran érzik úgy, hogy elájulnak, vagy valóban el is ájulnak. Lefekvéskor vagy összeeséskor az agy véráramlása javul, ami általában véget is vet az ájulásnak.

Az orvosnak el kell különítenie a szívbetegség okozta ájulást a görcsrohammal járó betegségektől, amikben az eszméletvesztést az agy betegsége idézi elő.

A dagadást a folyadék felhalmozódása okozza a szövetekben (ödéma). Akkor fordul elő, mikor a vér összegyűlik a láb vénáiban, megnő bennük a nyomás, és folyadék préselődik ki a szövetekbe. A vér vagy azért gyűlik össze, mert a szív nem tudja az összes vért kipumpálni, amit a test többi részéből kap (szívelégtelenségben), vagy azért, mert egy mély véna elzáródott a lábban (mélyvénás trombózisban).

A láb, a boka és a lábfej, valamint a has dagadása szívelégtelenséget vagy vénás betegséget, pl. mélyvénás trombózist jelezhet. Leggyakrabban azonban a mozdulatlanul töltött túl hosszú állás vagy ülés, illetve a láb vénáinak korral összefüggő változásai eredményezik. A lábdagadás terhesség alatt is gyakori. Ezen kívül máj-, illetve vesebetegség következménye is lehet.

Ha a vérellátás nem megfelelő, az érintett testrészen érzészavar léphet fel.

Ebben az esetben, továbbá ha vérszegénység áll fent, vagy a vénák átfolyása akadályozott, a bőr halvány, kék (vagy lila) lehet.