A betegség általában gyakori, sürgető vizelési ingert okoz, a vizelés égő, fájdalmas érzést kelt. A sürgető vizelési inger miatt akaratlan vizelés (inkontinencia) is, főleg idős betegekben. Láz ritkán jelentkezik. A fájdalom többnyire a szeméremcsont felett és néha a deréktájon érezhető. További tünet a gyakori éjjeli vizelés (nokturia). A vizelet gyakran (a betegek kb. 30%-ában) zavaros, és vér látható benne. A tünetek kezelés nélkül is elmúlhatnak.

Egyes esetekben a betegség - főleg idősekben - nem okoz tüneteket, és más okból végzett vizsgálatok derítenek fényt a jelenlétére. Az olyan betegekben, akik húgyhólyagja idegsérülés miatt nem működik megfelelően (neurogén hólyag ) vagy tartós katéterrel rendelkeznek, a betegség esetleg nem okoz tüneteket, amíg vesefertőzés vagy megmagyarázhatatlan láz nem alakul ki.

A betegség tipikus tünetei alapján azonosítható. A középsugárból vesznek vizeletmintát, így az nem szennyeződik a hüvelyből vagy a pénisz végéről származó baktériumokkal. Néha tesztcsíkot helyeznek a mintába, ezzel gyorsan és egyszerűen kimutatható két, a vizeletben normálisan nem található anyag. A vizsgálat kimutatja a baktériumok által termelt nitriteket, valamint a leukocita észterázt (egyes fehérvérsejtekben található enzimet) is, ami arra utal, hogy a szervezet megpróbálja eltávolítani a vizeletből a baktériumokat.

A vizeletmintát mikroszkóp alatt vizsgálják meg, hogy tartalmaz-e vörös- vagy fehérvérsejteket, illetve egyéb anyagokat. A baktériumokat megszámolják, majd tenyésztéssel meghatározzák a baktérium fajtáját. Ha a betegben fertőzés áll fent, valamelyik baktérium általában nagy számban van jelen.

Férfiakban a középsugárból származó vizeletminta általában elég a diagnózis felállításához, nőkben azonban az gyakran szennyeződik a hüvelyben vagy a szeméremtesten található baktériumokkal. Ha a vizelet csak kevés baktériumot, vagy egyszerre sokfélét tartalmaz, valószínűleg szennyeződött a mintavétel során. A szennyeződés elkerülésére az orvosnak a vizeletet néha hólyagkatéterrel kell nyernie.

Fontos, hogy az orvos megtalálja a húgyúti fertőzés okát a különböző betegcsoportokban. Az okot meg kell találni 5 évnél fiatalabb gyermekekben, bármilyen korú férfiban és az olyan nőkben, akikben a fertőzés gyakran ismétlődik (évente 3-nál többször), főleg ha azt elzáródás, felső húgyúti fertőzés vagy Proteus baktériumfertőzés tünetei kísérik. Ezekben a betegekben nagyobb esély van olyan kiváltó okra (pl. nagy vesekőre), ami a fertőzést kezelő gyógyszerek mellett más különleges kezelést igényel. Olyan röntgenvizsgálat végezhető, amihez röntgenfelvételen látható, és a veséken át a vizeletbe kerülő kontrasztanyagot fecskendeznek egy vénába. A felvételeken a vesék, a húgyvezetékek és a húgyhólyag láthatók. Ürítéses cisztouretrográfiában kontrasztanyagot fecskendeznek a húgyhólyagba, majd felvételeket készítenek annak ürüléséről. Ez jó módszer - főképpen gyermekekben - a húgyhólyagból a húgyvezetékekbe visszaáramló vizelet (reflux) kimutatására, ezenkívül kimutathatja a húgycső szűkületét is. A retrográd uretrográfia során a kontrasztanyagot a húgycsőbe juttatják, ezzel a húgycső szűkülete, kidomborodása és rendellenes összeköttetése (sipolya) mindkét nem esetében kimutatható. A húgyhólyagot közvetlenül, vékony optikai eszközzel vizsgálva (cisztoszkópia) a probléma esetleg azokban az esetekben is kimutatható, amikor a betegség a kezelésre nem reagál.

Akikben gyakran alakul ki húgyhólyagfertőzés, folyamatosan kis dózisú antibiotikumokat szedhetnek. Ez bevehető naponta, hetente háromszor, illetve szexuális együttlét után.

Sok folyadék fogyasztása segíthet a betegség megelőzésében. A vizelet ürítése sok baktériumot kimos a húgyhólyagból, a maradékkal a szervezet önmagában is el tud bánni.

A betegséget általában antibiotikumokkal kezelik. A tüneteket nem okozó húgyhólyaggyulladás kezelése ártalmas lehet, mert több antibiotikumra rezisztens baktérium fejlődhet ki. Terhes nőkben a tüneteket nem okozó betegséget is kezelik, mivel nagyobb a kockázata annak, hogy a kórokozók elérik és megfertőzik a veséket. Antibiotikumok felírása előtt az orvos eldönti, hogy a betegben fennáll-e olyan állapot, ami a betegséget súlyosbíthatja (anatómiai rendellenesség, cukorbetegség), illetve, hogy immunrendszere legyengült-e (ami csökkenti a beteg ellenálló képességét a fertőzésekkel szemben). Ilyen állapotok esetén hatékonyabb antibiotikumokra lehet szükség hosszabb időn át, főként azért, mert a fertőzés könnyen visszatérhet, amint az antibiotikumot elhagyják.

Nőkben 3 napig, szájon át adott antibiotikum általában elegendő, ha a fertőzés nem okozott szövődményeket, habár néhány orvos egyetlen dózist alkalmaz. Makacs fertőzésben az antibiotikumot általában 7-10 napig adják. Férfiakban a szer adásának időtartama 10-14 nap, mivel a rövidebb kezelés gyakran a betegség ismételt felbukkanásához vezet.

A tünetek, főként a gyakori, sürgető vizelés inger és a fájdalmas vizelés több szerrel enyhíthetők. Egyes szerek, pl. az atropin, enyhítik a sürgetést okozó húgyhólyag-összehúzódásokat. Más szerek, pl. a fenazopiridin, a gyulladt szövetek nyugtatásával csökkentik a fájdalmat.

A vizeletelfolyás akadályozó elzáródást vagy a fertőzést elősegítő strukturális elváltozást, pl. a méh- vagy hólyagsüllyedést esetleg műtéttel kell kezelni. Az elzáródott területről a vizeletet katéterrel leeresztve a fertőzés kezelhető. A műtét előtt általában antibiotikumot adnak, ez csökkenti annak esélyét, hogy a fertőzés szétterjed a szervezetben.