A dialízisnek két típusa van: a hemodialízis és a peritoneális dialízis.

Hemodialízis:A hemodialízis során a beteg vérét a testből a külső dializátorba (mesterséges vesébe) pumpálják. A berendezés kiszűri a vérből az anyagcsere melléktermékeket, majd visszajuttatja a betegbe a megtisztított vért. A visszavezetendő folyadék mennyisége szabályozható. Az eljárást általában dialízis-központban végzik, amely többnyire kórházon kívül, néha azonban a kórházban található.

A hemodialízis létrejöttéhez folyamatos hozzáférést kell biztosítani a véráramhoz. Átmeneti hozzáférés biztosítható valamelyik nagy, általában nyaki vénába helyezett nagy intravénás katéterrel. Hosszabb távon mesterségesen alakítanak ki összeköttetést egy artéria és egy véna között (arteriovenózus sipoly). Ebben az eljárásban általában az alkar radiális artériáját kötik össze a közelében lévő vénával (véna kefalikával). Ennek eredményeként a véna jelentősen kitágul, alkalmassá válik folyamatos tűszúrásokra. Ha sipoly nem alakítható ki, műtéttel szintetikus csövet (graftot) helyeznek egy artéria és egy véna közé. A hemodialízishez szükséges tűszúrásokat a szintetikus csövön végzik.

Az eljárás során a betegnek egy véralvadást gátló szert, heparint adnak, nehogy vére megalvadjon a berendezésben. A dializátorban egy porózus, mesterséges membrán választja el a vért (a dializáló) folyadéktól. Folyadék, anyagcsere-melléktermékek és elektrolitok szűrődnek a membránon keresztül a dializáló folyadékba. A vérsejtek és a nagy molekulasúlyú fehérjék nem férnek át az apró pórusokon, ezért a vérben maradnak. Végül a dializált (tisztított) vért visszajuttatják a beteg szervezetébe.

A dializáló berendezések mérete és hatékonysága eltérő. A kezelés időtartama általában 3-4 óra. A krónikus veseelégtelenségben szenvedők többségének heti 3 alkalommal kell hemodialízisre járnia.

Peritoneális dialízis:Ebben az eljárásban a hashártyát (peritoneumot) - a hasüreget borító és a szerveket körbeölelő hártyát - használják szűrőként. A hártya felülete nagy, vérellátása jó. A vérben található anyagok a hashártyán keresztül könnyen a hasüregbe juthatnak. Katéterrel a hasfalon keresztül dia-lizáló folyadékot juttatnak a hasüregbe. A folyadékot megfelelő ideig kell a hasban hagyni, időt hagyva a vérben található melléktermékek átáramlására. Ezután a folyadékot kiszívják, kiöntik, majd új folyadékkal pótolják.

Puha szilikon vagy porózus poliuretán katéter segítségével a folyadék egyenletesen folyhat, és nem szokott károsodást okozni. A katéter a beteg ágyánál átmenetileg is behelyezhető, de műtétileg véglegesen is elhelyezhető a testben. Az egyik fajta tartós katéter bőrhöz ragasztott, kívül pedig kupakkal lezárható.

A peritoneális dialízishez változatos módszereket használnak. A legegyszerűbb eljárás a kézi időszakos peritonealis dialízis. Ennek során a folyadékkal töltött zacskókat testhőmérsékletre melegítik, majd 10 perc alatt befecskendezik a hasüregbe. A folyadékot 60-90 percig bent hagyják, majd 10-20 perc alatt kiengedik onnan. A teljes kezelés akár 12 órát is igénybe vehet.

Egy másik eljárás az automatizált ciklikusan megszakított ún. peritoneális dialízis, ezzel a beteg nővéri felügyelete csökkenthető.

A folyamatos, ambuláns peritoneális dialízisben a folyadékot sokkal tovább hagyják a hasban. Általában napi 4-5 alkalommal kell leengedni és feltölteni a folyadékot. A cserékből 3-at általában nappal, minimum 4 órás időközönként kell végrehajtani. Minden csere kb. 30-45 percet vesz igénybe. Éjjel, alvás közben is végeznek egy cserét, hosszú, 8-12 órás benntartási időt hagyva.

A folyamatos cirkulátorral-segített peritoneális dialízis egy automatikus cirkulátort használ, amely segíti az éjjeli gyors folyadékcserét, míg nappal a berendezés segítsége nélkül, manuálisan történnek a hosszabb cserék. Ez a technika a nappali cserék gyakoriságát minimumra csökkenti, ugyanakkor az éjszakai mozgásképesség a kényelmetlen felszerelés miatt csökken.

Annak eldöntéséhez, hogy a beteg milyen kezelést kapjon, több tényezőt kell figyelembe venni, köztük az életvitelt is. A peritoneális dialízis otthon is elvégezhető, így elkerülhető a folyamatos utazgatás a dializáló központba.

Az orvos friss hasi sebbel rendelkező vagy friss hasi műtéten átesett betegeknek hemodialízist javasol. Az olyan betegek, akiknek a vérnyomása a magas és a normális között gyakran ingadozik, a peritoneális dialízist jobban viselik. Hemodialízisben a vérnyomás egyszerűen szabályozható, a megfelelő mennyiségű folyadék eltávolításával. Ellenkező esetben vérnyomáscsökkentő szerekre van szükség.

A dialízisben részesülő betegeknek különleges étrendet kell betartaniuk. A peritoneális dialízissel kezeltek étvágya általában rossz, az eljárás során fehérjét vesztenek. Az étrend legyen fehérjében gazdag, testsúly-kilogrammonként 1 gramm fehérje bevitele ajánlatos. A só fogyasztását, legyen az a nátriumtartalmú konyhasó vagy a káliumot tartalmazó sópótló, korlátozni kell.

A hemodialízissel kezeltekben a napi nátrium- és káliumbevitelt még inkább korlátozzák, ezen kívül esetleg a magas foszfáttartalmú ételek fogyasztását is korlátozni kell. A napi folyadékbevitelt olyan betegekben korlátozzák, akikben a vér nátriumszintje folyamatosan alacsony, vagy csökkenőben van. A testsúly napi mérése a súlygyarapodás miatt fontos. A kezelések közötti súlygyarapodás azt jelzi, hogy a beteg túl sok folyadékot fogyaszt. Multivitaminos kiegészítők kellenek a hemodialízis vagy a peritoneális dialízis során elveszett tápanyagok pótolására. A vörösvérsejt-termelés serkentésére eritropoetin vagy darbepoietin használható. Az étrendben található fölös foszfátot megkötő szerekkel, például kálcium-karbonáttal vagy kálcium-acetáttal lehet eltávolítani.

A vér alacsony kálciumszintjét és a súlyos renális oszteodisztrofiát kalcitriollal (a D-vitamin aktív formájával) és kálciummal lehet kezelni.

A dialízisben részesülő betegeknek az élet minden terén engedményeket kell tenniük. A függetlenség elvesztése különösen elkeserítő, az életstílusban beállt változásokkal nehéz megbékélni. A legtöbb kezelt beteg depressziós és szorongó lesz. Pszichológiai és szociális tanácsadással a betegen és családján sokat lehet segíteni. Sok dialízis-központ nyújt lelki és szociális segítséget is. A függetlenség elvesztését ellensúlyozandó a beteget bátorítani kell, hogy folytassa eddigi kedvteléseit. A hemodialízissel kezelt betegnek meg kell oldani az utazást a dializáló központba, majd onnan haza. A kezelések időpontja összeütközésbe kerülhet a munkával, az iskolával vagy a szabadidővel.

A hosszú távú dialízissel kezeltek több mint fele 60 éves vagy idősebb. Az idős emberek jobban alkalmazkodnak a hosszú távú kezeléshez, azonban függővé válhatnak a gyermekeiktől, előfordulhat, hogy képtelenek a továbbiakban egyedül élni. Az idősebbek hajlamosabbak elfáradni a kezelés során. Gyakran a családi szokásokat és teendőket át kell alakítani a kezelésekhez idomulva, ez a betegben stresszt, bűntudatot és az alkalmatlanság érzését kelti.

A fejlődésben visszamaradt gyermek magányosnak és társaitól különbözőnek érzi magát. A kezeléstől tovább bonyolódnak a serdülők és a fiatal felnőttek egyéniségével, függetlenségével és külsejével kapcsolatos problémák. Az étrend különösen fontos gyermekek esetében, mert nekik a növekedéshez elegendő tápanyagra van szükségük.