MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
Krónikus veseelégtelenség
Krónikus veseelégtelenségben fokozatosan
(hónapok-évek alatt) romlik a vese azon képessége, hogy a vérben levő anyagcsere
melléktermékeket kiszűrje.
Sok betegség okozhat visszafordíthatatlan károsodást vagy sérülést a vesékben. Az akut
veseelégtelenség krónikussá válhat, ha a veseműködés a kezelést követően nem áll helyre,
ezért minden, ami akut veseelégtelenséget okozhat, a betegség krónikus formájához is
vezethet. A betegség leggyakoribb oka a cukorbetegség, ezt követi a magas vérnyomás
(hipertenzió). Mindkét állapot közvetlenül károsítja a vesék kis ereit. A betegséget a
húgyutak elzáródása, veserendellenességek (pl. policisztás vesebetegség és
glomerulonefritisz) és autoimmun betegségek (pl. szisztémás lupusz eritematózusz) is
okozhatják. Az utóbbiakban antitestek károsítják a vese kis ereit (a glomerulusokat) és
kis csatornáit (a tubulusokat).
Panaszok, tünetek
A tünetek lassan, illetve az akut veseelégtelenség tüneteiből fejlődnek ki. Enyhe
vagy közepes súlyosságú betegségben a beteg tünetei enyhék, a vérben jelenlevő
megemelkedett karbamid- és anyagcsere melléktermékszint ellenére. Ebben a szakaszban a
beteg éjszaka gyakran vizelhet (nokturia), mivel a vesék képtelenek a vizelet
víztartalmát visszaszívni, hogy csökkentsék a vizelet mennyiségét és növeljék a
koncentrációját, mint ahogy az egészséges vesékben éjszaka történik.
Ahogy a betegség előrehalad, és egyre több anyagcsere melléktermék gyűlik fel a
vérben, a beteg fáradttá, általánosan gyengébbé és aluszékonnyá válik. A tünetek
súlyosbodnak, ahogy a vér savasabbá válik (acidózis). Étvágytalanság és légzési
nehézség is előfordulhat. A fáradtságot és általános gyengeséget a vörösvérsejtek
termelésének csökkenése által kiváltott vérszegénység is okozhatja. A krónikus
veseelégtelenségben szenvedők szöveti bevérzésre hajlamosak, és vágást vagy egyéb
sérülést követően szokatlanul hosszú ideig véreznek. A betegség miatt a szervezet
fertőzésekkel szembeni ellenálló képessége szintén csökken.
A vérben felgyűlt anyagcsere melléktermékek károsíthatják az izmokat és az idegeket,
ami izomrángásokat, izomgyengeséget, görcsöket és fájdalmat eredményez. A beteg
karjaiban és lábaiban zsibogó érzés jelentkezik, egyes testterületek érzéketlenné
válhatnak. Agyi működészavar (enkefalopátia) alakulhat ki a felszaporodó anyagcsere
melléktermékek miatt. Ez az állapot zavartságot, letargiát és görcsrohamokat okozhat.
A betegekben gyakran magas vérnyomás is kialakul, mert a beteg vesék a vérnyomást
növelő hormonokat termelnek. Mindemellett a beteg vesék képtelenek kiüríteni a
felesleges sót és vizet. Ezek retenciója (visszatartása) miatt légzési nehézséggel
járó szívelégtelenség léphet fel. A szívet körülvevő burok (perikardium) begyulladhat
(perikarditisz) az anyagcsere melléktermékek miatt; ez mellkasi fájdalmat és alacsony
vérnyomást eredményez. A vér trigliceridszintje általában emelkedik, ez a magas
vérnyomással együtt növeli az atheroszklerózis kockázatát. Az anyagcsere
melléktermékek felgyülemlése hányingert, hányást és rossz szájízt eredményezhet, ennek
következménye pedig alultápláltság és súlyvesztés lehet. A betegség előrehaladott
állapotában gyomor-bél rendszeri fekélyek és vérzés fordulhatnak elő. A bőr színe
sárgásbarnára változhat, néha a karbamid koncentrációja annyira nagy, hogy az a
verítékből fehér porként kristályosodik ki a bőrön. Egyes betegek egész testükre
kiterjedő viszketéstől szenvednek.
A csontszövet növekedése és megtartása károsodhat (renális oszteodisztrófia) ha a
krónikus veseelégtelenséget kísérő egyes tényezők hosszú időn át fennállnak. Ilyen
tényezők lehetnek a mellékpajzsmirigy hormon magas szintje, alacsony kalcitriol- (a
D-vitamin aktív formája) koncentráció a vérben, a kálcium felszívásának csökkenése és
a vér foszfáttartalmának növekedése. A renális oszteodisztrófia csontfájdalmat és
fokozott csonttörési hajlamot eredményez.
Kórisme
A nélkülözhetetlen vérvizsgálatok a vérben magas karbamid- és kreatininszintet, az
egészséges vese által kiszűrt anyagokat mutatnak ki. A vér vegyhatása jellemzően kissé
savassá válik. A káliumszintje normális vagy kissé megemelkedik, veszélyesen magassá
válhat azonban, amikor a betegség előrehaladott szakaszba ér, vagy ha a beteg sok
káliumot fogyaszt. A vörösvérsejtek száma általában némileg csökken (vérszegénység), a
trigliceridek szintje gyakran emelkedik. A kálcium és kalcitriol szintje csökken, míg
a foszfát és mellékpajzsmirigy-hormon szintje növekedik.
A vizelet mennyisége általában ugyanannyi, függetlenül az elfogyasztott folyadék
mennyiségétől. A vizelet vizsgálata számos rendellenességeket - pl. fehérjéket és
kóros sejteket - mutat ki.
A kiváltó ok pontos meghatározása a betegség előrehaladásával párhuzamosan egyre
nehezebbé válik. A vesebiopszia a legpontosabb vizsgálat, elvégzése azonban nem
ajánlatos, ha az ultrahangvizsgálat eredményei szerint a vesék kicsik és hegesek.
Kórjóslat és kezelés
A krónikus veseelégtelenség a kezelés ellenére a legtöbb betegben végül
rosszabbodik. Ha nem kezelik, a betegség végzetes. Súlyos állapot (végstádiumbeli
veseelégtelenség) esetén a kezeletlen betegek mindössze pár hónapig, a díalízisben
részesülők azonban még sok évig élhetnek. Különös figyelmet kell szentelni a
veseelégtelenséget okozó vagy azt súlyosbító körülményekre, továbbá a veseelégtelenség
következményeként kialakult, az általános egészségre veszélyes szövődményekre. A
fertőzéseket például antibiotikummal kezelik, az esetleges légúti elzáródást
megszüntetik vagy mérséklik.
A veseműködés romlása bizonyos mértékben a kiváltó októl függ. A vércukorszint és a
hipertenzió (magas vérnyomás) beállítása a cukorbetegekben például lelassítja a
veseműködés romlását. A krónikus veseelégtelenség egy részében angiotenzin-konvertáló
enzim- (ACE) gátlókkal és angiotenzin-receptor-blokkolókkal a romlás lelassítható.
Az étrendre kellő figyelmet fordítva sok potenciális probléma befolyásolható. Az
enyhe acidózis a szénhidrátok bevitelének növelésével és a fehérjék bevitelének
csökkentésével kezelhető. A közepes vagy súlyos acidózis azonban nátrium-bikarbonátos
kezelést igényel. A veseműködés romlása lelassítható a napi fehérjebevitel
csökkentésével. A betegnek a csökkent fehérjebevitelt elegendő szénhidrát
fogyasztásával kell ellensúlyoznia. A vér triglicerid-szintje a zsírbevitel
korlátozásával mérsékelhető, ehhez azonban gemfribozilra vagy hasonló szerekre is
szükség lehet.
A só (nátrium) bevitelét általában nem kell korlátozni, hacsak nem gyűlik fel
visszatartott folyadék a szövetekben, vagy nem alakul ki magas vérnyomás. Ha
szívelégtelenség is fennáll, a nátriumbevitelt csökkenteni kell. Vizelethajtókkal is
enyhíthetők a szívelégtelenség tünetei még rossz veseműködés esetén is, a felesleges
folyadék eltávolításához azonban dialízisre lehet szükség.
Krónikus veseelégtelenségben a szomjúság változása alapján megállapítható, hogy a
beteg mennyi folyadékot fogyasztott. Egyes esetekben a folyadékbevitelt korlátozni
kell, megakadályozva azt, hogy a vér nátriumszintje túlságosan lecsökkenjen. A nagyon
magas káliumtartalmú ételeket, pl. a sópótlókat kerülni kell, a magas káliumtartalmú
ételeket, pl. a datolyát és a fügét nem szabad nagy mennyiségben fogyasztani. A magas
káliumszint növeli a szívritmuszavar és a szívmegállás kockázatát. Ha a káliumszint
nagyon megemelkedik, gyógyszerekkel csökkenthető, de sürgősségi dialízisre is szükség
lehet.
A megemelkedett vérfoszfát-szint miatt a szövetekben, ideértve az ereket is,
kálcium- és foszforlerakódások alakulhatnak ki. A foszfáttartalmú ételek, pl. a
tejtermékek, a máj, a hüvelyesek, a diófélék és a legtöbb üdítőital fogyasztásának
korlátozásával a vér foszfátkoncentrációja csökkenthető. A foszfátszint csökkenthető
szájon át bevett, foszfátot megkötő szerekkel, pl. kálcium-acetáttal is.
A betegség által okozott vérszegénység eritropoetinre vagy darbepoietinre jól
reagál. Vérátömlesztést csak akkor alkalmaznak, ha a vérszegénység súlyos, tüneteket
okoz, valamint nem javul az eritropoetinre vagy a darbepoietinre. A vérszegénység
többi okát, főleg az étrendből adódó vas-, folsav- és B12-vitamin-hiányt, illetve az
alumínium-felesleget is vizsgálják és kezelik. A rendszeresen eritropoetin vagy
darbepoietin kezelésben részesülő betegeknek a vashiány megelőzésére intravénás vasra
van szükség (a vashiány gátolná a szervezetet abban, hogy a gyógyszerre reagáljon).
Idős betegekben a vérszegénységet gyakran erőteljesebben kell kezelni, mert könnyen
előfordulhat náluk olyan szívbetegség, amelynek állapotán a vérszegénység ronthat. A
vérzéshajlam átmenetileg elnyomható vérlemezke-transzfúzióval, vagy friss fagyasztott
plazmával, illetve egyes szerekkel, pl. demopresszinnel vagy ösztrogénnel. Ilyen
kezelésre sérülés után, vagy műtét illetve foghúzás előtt lehet szükség.
A közepesen vagy súlyosan magas vérnyomást vérnyomáscsökkentő szerekkel kezelik,
hogy megelőzzék a szív- és a veseműködés további károsodását.
Ha a krónikus veseelégtelenség kezelése már nem hatékony, megoldásként tartós
dialízis vagy veseátültetés kerül szóba.
A dialízis
bevezetése ellenére a legtöbb beteg 5-10 éven belül meghal. A hospice-ellátás is
fontos.