Vizeletvizsgálattal kimutathatók és mérhetők a vizeletben található egyes anyagok, például a fehérjék, a glükóz (cukor), a ketonok, a vér és más anyagok. A vizsgálathoz vékony műanyag csíkot (tesztcsíkot) használnak, aminek a felületén található vegyületek reakcióba lépnek a vizeletben levő anyagokkal, majd elszíneződnek. Néha a vizsgálat eredményét a vizelet bonyolultabb és pontosabb laboratóriumi elemzésével erősítik meg. A vizeletet ilyenkor mikroszkóp alatt vizsgálják meg, vörös- és fehérvérsejtek, kristályok és sejttörmelék jelenléte után kutava.

Fehérje:Ha a vizeletben fehérje található (proteinuria), a tesztcsíkkal általában gyorsan kimutatható. A fehérje folyamatosan vagy esetileg fordulhat elő a vizeletben, a kiváltó októl függően. A proteinuria általában vesebetegség jele, de egészséges emberben is előfordulhat nagy megerőltetés, pl. maratoni futás után.

Glükóz:A vizeletben található glükóz (glucosuria) tesztcsík segítségével pontosan kimutatható. Leggyakoribb oka a cukorbetegség. Ha a vér normális glükózszintje mellett is glükóz található a vizeletben, a glukozuria oka a glükóz visszaszívódásának akadályozottsága a vese tubulusaiban (renális glucozuria).

Ketonok:A vizeletben található ketonok (ketonuria) tesztcsíkkal észlelhetők. Ketonok akkor képződnek, mikor a test zsírt bont le. Éhezés, kezeletlen cukorbetegség és egyes esetekben alkoholos intoxikáció (mérgezés) miatt jelennek meg ketonok a vizeletben.

Vér:A vizeletben található vér (hematuria) tesztcsíkkal kimutatható, majd jelenléte a vizelet mikroszkópos vizsgálatával és más vizsgálatokkal megerősíthető. Néha a vizelet elegendő mennyiségű vért tartalmaz ahhoz, hogy színe barnává vagy vörössé változzon.

Nitritek:A vizeletben található nitritek (nitrituria) szintén kimutathatók tesztcsíkkal. A magas nitritszint fertőzésre utal.

Leukocita észteráz:A vizeletben található leukocita észteráz (egyes fehérvérsejtekben található enzim) tesztcsíkkal észlelhető. Jelenléte gyulladásra utal, amely általában húgyútrendszeri fertőzés következménye.

Savasság:A vizelet savassága tesztcsíkkal megállapítható. Egyes élelmiszerek és anyagcsere eltérések is megváltoztathatják a vizelet savasságát.

Koncentráció:A vizelet koncentrációja (ozmola-litása vagy fajsúlya) fontos a kóros veseműködés diagnosztizálásában. A vesék vizelet-koncentráló képessége a veseelégtelenséghez vezető betegség korai szakaszában lecsökken. Egy speciális vizsgálat során a beteg 12-14 órán keresztül nem iszik semmilyen folyadékot. Egy másik vizsgálat során a vizsgált személy antidiuretikus hormon-injekciót kap. Ezután megmérik a vizelet koncentrációját. Normálisan mindkét teszt egyaránt erősen koncentrált (sűrű) vizeletet eredményez. Ugyanakkor egyes vesebetegségekben (pl. nefrogén diabétesz inzipiduszban) a vizelet nem koncentrálható, pedig a többi vesefunkció normális.

Üledék:A vizeletben található üledék mikroszkóp alatt megvizsgálható, fényt derítve így az esetleges vese- vagy a húgyutak betegségeire. Normális esetben a vizelet kis mennyiségű sejtet és egyéb, a húgyutakból származó törmeléket tartalmaz. A vese- vagy húgyútrendszeri beteg több sejtet veszít, ami üledékké alakul, ha a vizeletet centrifugálják vagy hagyják leülepedni.

Vizelettenyésztés:Tenyésztéssel, azaz laboratóriumban a vizeletből baktériumokat tenyésztve a húgyúti fertőzések diagnosztizálhatók. A vizeletmintát lemosás után kell venni. Steril vizelet nyerhető a húgycsövön át a húgyhólyagba vezetett katéterrel vagy a hasfalon keresztül a húgyhólyagba juttatott tűvel (szuprapubikus aspirációval) is.

A vese működése vér- és vizeletvizsgálatokkal ellenőrizhető. A szérumban (vérsavóban) található kreatinin (egy melléktermék) mennyisége alapján a vese szűrési sebessége megbecsülhető. A pontosabb kreatinin-kiválasztás (klírensz) vizsgálat a szérum kreatinin szintjét a beteg korához, testsúlyához és neméhez viszonyítja. A kreatinin klírensz pontosabb meghatározásához a szérum kreatinin meghatározásával párhuzamosan pontosan időzített vizeletgyűjtésre van szükség. A vese működése a vér karbamid nitrogén-szintjének mérésével is ellenőrizhető, habár a karbamid szintet sok minden más is befolyásolja.

Röntgenfelvétel:Hasi röntgenfelvétellel megállapítható, hogy a betegnek egy vagy két veséje van-e, valamint meghatározható azok mérete és elhelyezkedése. A felvétel a húgyút rendszerben található kálciumtartalmú köveket is kimutatja. Röntgenfelvételt ritkán használnak első képalkotó módszerként a húgyútrendszeri betegségek vizsgálatában.

Ultrahangvizsgálat:Az ultrahangvizsgálat a visszavert hanghullámok alapján készít képet a veséről, a húgyvezetékekről és a húgyhólyagról. Gyakran ezt a vizsgálatot végzik első képalkotási eljárásként, mert biztonságos még károsodott veseműködés esetén is. A vizsgálat nem invazív, fájdalommentes és nincs szükség kontrasztanyagra sem. Az ultrahangos vizsgálattal közvetett információ nyerhető a veseműködésről, valamint megállapítható a vesék mérete és elhelyezkedése, és az esetleges elzáródások, és az anatómiai elváltozások is felfedezhetők. Bár az eljárás a komputertomográfiánál (CT-nél) kevésbé alkalmas a vesedaganatok felfedezésére, kiválóan használható azonban az egyszerű, jóindulatú ciszták és az összetettebb ciszták, valamint a feltételezhetően rosszindulatú szolid szövetszaporulat elkülönítésére. Az ultrahangvizsgálatot az orvos az elvégzendő vesebiopszia megfelelő helyének kiválasztására is használja.

A vizsgálattal minden típusú vesekő - a kálciumot nem tartalmazók is - kimutatható, jóllehet az 5 mm-nél kisebbek néha elkerülik a figyelmet. Ha az orvos arra gyanakszik, hogy a vizelet útja a húgyhólyagból elzáródott, ultrahanggal meg tudja mérni, mennyi vizelet marad a húgyhólyagban, miután a vizsgált személy teljes erővel vizelt. A vizsgálattal esetleg kimutatható a húgyhólyag daganata is, bár erre a célra a CT megfelelőbb.

Komputertomográfia:Komputertomográfiával (CT-vel) a vese daganatait vizsgálják. Spirális CT-vel (a személy ilyenkor folyamatosan halad át a CT-berendezésen) egyes területekről különleges felvételek készíthetők, maga az eljárás is gyorsabb. Gyakran a spirális CT az első vizsgálat vesekő-gyanús betegeknél, mert segítségével az összes kő kimutatható. Kontrasztanyag nélkül végezve a kövek, valamint a vese és a környező szövetek vérzése is kimutatható. Kontrasztanyagot a spirális CT-vizsgálat felvételeinek javításához, valamint a veseartériák elzáródásának megítéléséhez használnak.

Mágneses rezonancia vizsgálat:A mágneses rezonancia vizsgálat (MRI) segítségével a vesékről, valamint a vérerekről és a környező képletekről 3 dimenziós kép készíthető. Segítségével elkülöníthetők a tumorok és a ciszták. Paramágneses kontrasztanyagot használva jobb minőségű képek készíthetők, így azonosíthatók a vese ereinek rendellenességei is.

Intravénás urográfia:Az intravénás urográfia során kontrasztanyagot használnak a vese, a húgyvezetékek és a húgyhólyag kirajzolásához. A vizsgálatot egyes esetekben a húgyúti elzáródás helyének és okának felderítésére alkalmazzák. Segítségével kimutathatók a húgyutak és a bőr vagy más szervek között kialakult kóros összeköttetések (sipolyok) is. A vizsgálat hatásfoka rossz olyan betegekben, akiknek veséi nem működnek megfelelően, a beteg vesék ugyanis nem tudják normálisan kiválasztani és koncentrálni a kontrasztanyagot.

Acisztogramot - a húgyhólyagról készített röntgenfelvételt - az intravénás urográfia során lehet elkészíteni. Ha a húgyhólyagról és a húgycsőről készült felvételeket közvetlenül vizelés után készítik, azokat ürítéses (mikciós) cisztouretrogramnak nevezik, ez különösen az ismétlődő húgyúti fertőzések kivizsgálásában hasznos.

Retrográd urográfia:A retrográd urográfiában az intravénás urográfiához hasonló kontrasztanyagot cisztoszkóp vagy katéter segítségével a húgyhólyagon keresztül közvetlenül juttatják a húgyvezetékbe. Az eljárással jó felvételek készíthetők a húgyhólyagról, a húgyvezetékekről és a vesemedencéről azokban az esetekben is, amikor az intravénás urográfia nem hozott eredményt. A vizsgálat húgyvezeték-elzáródás vizsgálatára is használható. Hátránya, hogy érzéstelenítést kell alkalmazni, valamint fertőzés kockázata is fennáll.

Izotópos vizsgálat:Az izotópos képalkotó vizsgálat során radioaktív anyag befecskendezése után a kis mértékű sugárzást egy speciális gamma-kamerával mutatják ki. Az egyik vizsgálat a vese véráramlását térképezi fel (renogram). Más vizsgálattípusokkal további veseproblémák értékelhetők ki.

Angiográfia:Az angiográfiás vizsgálatban kontrasztanyagot fecskendeznek egy artériába. Mivel ez a módszer a legveszélyesebb a vesét vizsgáló képalkotó eljárások közül, csak különleges esetben használják, pl. a vesék vérellátásának felmérésére. Szövődményeként az artéria és a környező szervek sérülése, vérzés, a kontrasztanyag által kiváltott allergiás reakció, illetve akut veseelégtelenség léphet fel.

A húgyhólyag és a húgycső egyes rendellenességeit hajlékony képalkotó optikán (cisztoszkópon, az endoszkóp egyik típusán) keresztül is lehet diagnosztizálni. A cisztoszkóp átmérője kb. akkora, mint egy ceruzáé, hossza 30-150 cm. A legtöbb eszközben fényforrás és kis kamera található, ezek segítségével az orvos betekinthet a húgyhólyagba és a húgycsőbe. Sok cisztoszkóp hegyén kis csipesz is található, ennek segítségével a húgyhólyag nyálkahártyából biopszia végezhető.

Vesebiopszia:A vesebiopszia (veséből vett szövetminta mikroszkópos vizsgálata) főként a vese különleges ereit (glomerulusokat) érintő kórképek, illetve az akut veseelégtelenség szokatlan okainak diagnosztikájában segíti az orvost. Gyakran vesznek mintát az átültetett (transzplantált) veséből, a kilökődés jeleit keresve.

Az eljárás során a beteg hason fekszik, helyi érzéstelenítést kap a vese fölötti bőrbe és izomba. Ultrahang vagy CT segítségével egyrészt megállapítják, hol helyezkedik el a glomerulusokat tartalmazó veserész, másrészt kerülik a nagyobb ereket. A biopsziás tűt a bőrön keresztül vezetik a vesébe.

Az eljárás ellenjavallt kezeletlen magas vérnyomás, vérzéses rendellenességek, aktív húgyúti fertőzés esetén, illetve akkor, ha a betegnek csak egy veséje van (kivéve, ha az az egy átültetett vese). Szövődményként vesekörnyéki vérzés léphet fel, valamint arteriovenózus sipolyok (a vese kis artériái és vénái közötti kóros kapcsolatok) alakulhatnak ki.

Vizelet-citológia:A vizelet-citológiában a vizeletet mikroszkóp alatt vizsgálják meg ráksejteket keresve. Hasznos lehet a vese és a húgyutak rosszindulatú daganatainak kimutatására. Jelentős kockázat - dohányzás, petrolkémiai munkakör és fájdalommentes vérzés - esetén a húgyhólyag- és a veserák szűrővizsgálatára is használható. Vese- vagy húgyhólyag-daganat eltávolítása után utánkövetésre szolgál. A vizsgálat néha ok nélkül rákot mutat ki, vagy épp ellenkezőleg, a jelenlevő rosszindulatú daganatot nem jelzi, főleg, ha az új, vagy lassan növekszik.