MSD Orvosi kézikönyv a családban, Főszerkesztő: Mark H. Beers, MD
Kereséshez »
Tartalomjegyzékhez »
125. FEJEZET - Felszívódási zavar
A felszívódási zavar (malabszorpció) olyan rendellenességekre utal, amelyekben a
tápanyagok a vékonybélből nem szívódnak fel kellő mértékben.
Normálisan az emésztés és a felszívódás nagyrészt a vékonybélben történik. Ha valamilyen
rendellenesség a táplálék megemésztését, vagy közvetlenül a táplálék felszívódását
akadályozza, felszívódási zavar lép fel.
Az emésztést befolyásolhatják olyan tényezők, amelyek akadályozzák a tápláléknak az
emésztőenzimekkel és a gyomorsavval történő elkeveredését. Ez utóbbi olyan betegekben
fordul elő, akik gyomrának egy részét műtéti úton eltávolították. Egyes betegségekben a
táplálék lebontásához szükséges emésztőenzimek termelődése csökken. Gyakori ok például a
hasnyálmirigy emésztőenzim-termelésének csökkenése, ami egyes hasnyálmirigy-betegségek
következménye, valamint a vékonybél csökkent emésztőenzim-termelése, ami laktáz-hiányban
fordul elő. Az epetermelés csökkenése, a gyomor túlzott savtartalma, vagy a vékonybélben a
nem megfelelő baktériumtörzsek elszaporodása szintén gátolhatja az emésztést.
A tápanyagok felszívódását a véráramba a vékonybél nyálkahártyájának károsodása is
befolyásolhatja. Az egészséges nyálkahártya bolyhoknak (villusoknak), és még kisebb,
mikrobolyhoknak (mikrovillusoknak) nevezett apró kinövésekkel borított: ezek hozzák létre
a felszíváshoz szükséges óriási felületet. A műtétileg eltávolított nagyobb
vékonybél-szakasz miatt a felszívásra alkalmas felület lecsökken (rövid bél szindróma). A
bélnyálkahártyát (bakteriális, vírusos vagy parazitás) fertőzések, egyes szerek, pl.
neomycin és alkohol, cöliákia és Crohn-betegség károsíthatják. Olyan kórképek, melyek a
bél falának egyéb rétegeit érintik - például a nyirokerek elzáródása limfóma (a
nyirokrendszer daganata) következtében, illetve a vékonybél elégtelen vérellátása is
rontja a felszívást.
Panaszok, tünetek
A malabszorpció tüneteit a tápcsatornában haladó, fel nem szívódott tápanyagok, és az
elégtelen felszívásból adódó tápanyaghiány okozza.
A zsírok elégtelen felszívása világos, puha, nagy tömegű és szokatlanul bűzös
székletet eredményez (ezt szteatorrheának nevezik). A széklet lebeghet a víz tetején,
vagy rátapadhat a vécécsésze oldalára; nehéz leöblíteni. Egyes cukrok felszívódásának
csökkenése erőteljes hasmenést, felfúvódást és bélgázosságot eredményez.
A felszívódási zavar az összes tápanyag, illetve bizonyos fehérjék, zsírok, cukrok,
vitaminok és ásványi anyagok hiányát okozhatja. A betegek súlya általában csökken. A
tünetek attól függően változnak, melyik tápanyagból van hiány. Fehérje-hiányban például
a szervezet bármely részén előfordulhat duzzanat (ödéma), ezen kívül bőrszárazság és
hajhullás is kialakul.
Kórisme
Felszívódási zavarra lehet gyanakodni, ha a betegnek krónikus hasmenése,
tápanyaghiánya és jelentős súlycsökkenése van az egészséges étrend ellenére. A betegség
idős emberekben kevésbé nyilvánvaló, és nehezebben felismerhető, mint fiatalokban.
A diagnózis laboratóriumi vizsgálatokkal erősíthető meg. A széklet zsírtartalmát 2-3
napi gyűjtött mintából közvetlenül kimutató vizsgálatok a legmegbízhatóbbak a
zsírfelszívódás hiányának kimutatásában, amely szinte minden malabszorpicós betegségben
jelen van. Ha a napi székletben több mint 6 gramm zsír található, az általában a
malabszorpció jele. Más vizsgálatokkal más tápanyagok, például a laktóz vagy a B 12
-vitamin hiánya mutatható ki.
A széklet szabad szemmel és mikroszkóppal is megvizsgálható. Emésztetlen
táplálékdarabok jelenléte arra utal, hogy az túl gyorsan haladt át a beleken. Sárgaság
esetén a túl sok zsírt tartalmazó széklet az epe termelésének vagy kiválasztásának
csökkenését valószínűsíti. Néha paraziták vagy azok petéi láthatók a mikroszkóp alatt,
ami parazita-fertőzésből adódó malabszorpcióra utal.
Biopsziára (szövetminta vételére mikroszkópos vizsgálat céljából) lehet szükség a
vékonybélnyálkahártya rendellenességeinek kimutatására. A szövetmintát szájon át
bevezetett endoszkóppal (kis csipesszel és fényforrással ellátott hajlékony képalkotó
eszközzel) távolítják el a vékonybélből.
Ha az orvos a hasnyálmirigy enzimtermelésének csökkenésére gyanakszik, a hasnyálmirigy
működését ellenőrző vizsgálatokat végez. A vizsgálatok némelyike azonban bonyolult,
időigényes és invazív. Az egyik vizsgálatban a szájon keresztül szondát vezetnek a
vékonybélbe, így a belekben levő, hasnyálmirigy-váladékot tartalmazó folyadék kinyerhető
és megvizsgálható. Egy másik vizsgálatban a beteg olyan anyagot nyel le, melynek
megemésztéséhez a hasnyálmirigy által termelt enzimekre van szükség. Az emésztés
anyagcseretermékeit ezután a vizeletből mutatják ki.
Kapcsolódó kép »
