Elméletileg az eredeti és a bioekvivalens generikus gyógyszer bármilyen recepten helyettesíthetőek egymással. A gyógyszertárban a vásárló általában választhat az originális készítmény és a bioekvivalens generikus termék között, hacsak az orvos rá nem írta a receptre, hogy nem helyettesíthető. A vásárló azonban rendszerint kénytelen azt a generikus változatot megvenni, amit a patikus elé tesz. Ha az orvos egy originális szert írt föl és a vásárló azzal ekvivalens generikus változatot szeretne, a vásárló vagy a gyógyszerész megbeszélheti a problémát az orvossal, aki ekkor engedélyezheti a generikus termék kiadását.
A biztosító vagy egy felügyeleti szerv esetleges takarékossági okokból szintén korlátozhatja a vásárlót a döntésben. A legtöbb biztosítás lehetővé teszi a vásárló számára, hogy a drágább originális készítményt válassza, de ilyenkor a különbözetet neki kell állnia (Hazánkban az Országos Egészségbiztosítási Pénztár is különböző mértékű támogatást adhat originális készítményekre és generikumokra.).
Az Egyesült Államok egyes államainak törvényei korlátozhatják a vásárló szabadságát. Néhány államban a vásárlónak nincs beleszólása; ha az orvos a generikus gyógyszert írja fel, a gyógyszerésznek azt kell kiadnia. Más államokban a vásárló ragaszkodhat az originális készítményhez még akkor is, ha az orvos és a gyógyszerész a generikus gyógyszert ajánlja.
A gyógyszerek helyettesíthetősége egyéb problémákat is felvet. Ha pl. az orvos egy originális gyógyszert írt fel a receptre, akkor ennek szedését fogja a pácienssel megbeszélni. Ha a gyógyszerész egy bioekvivalens generikus terméket ad ki, annak címkéjén az originális név nem szerepel, a vásárló ezért nem feltétlenül tudja, hogyan alkalmazza ennél a készítménynél az orvos utasításait. A zavart elkerülendő, sok gyógyszerész az originális nevet is feltünteti a címkén, ha generikus gyógyszerrel helyettesít. ((Ez Magyarországon nem gyakorlat.))
Kapcsolódó kép »
