Az öngyilkos magatartás általában több tényező összejátszásának eredménye, ezek között leggyakoribb a depresszió. Tény, hogy a depresszió az öngyilkossági kísérletek több mint felében játszik szerepet. A depressziót okozhatja házassági probléma, boldogtalan, megszakadt partnerkapcsolatok, viták a szülőkkel (serdülők esetében), szeretett személy halála (különösen idősek esetében). Gyakran egyetlen tényező, például egy fontos kapcsolat megszakadása az utolsó csepp a pohárban.

Öngyilkossági kísérlethez vezethet valamilyen egészségügyi probléma által okozott depresszió is. Az öngyilkosság esélyét növelő egészségügyi tényezők vagy közvetlenül támadják az idegrendszert (pl. AIDS, demencia, halántéklebenyi epilepszia), vagy a kezelésük miatt alakul ki depresszió (például a magas vérnyomás kezelésére alkalmazott egyes gyógyszerek esetén). Azok körében, akiknél a depresszió szorongással vagy pszichózissal - például téveszmékkel - párosul, nagyobb az öngyilkosság kockázata.

Olyanok, akik traumatikus gyermekkori élményeket, főleg családi nélkülözést vagy bántalmazást éltek át, hajlamosabbak az öngyilkosságra, mivel könnyebben depresszióssá válnak. Gyakori még az öngyilkosság bántalmazott asszonyok körében, akik közül sokat gyermekkorukban is vertek.

A depressziót tovább súlyosbíthatja az alkoholfogyasztás, valamint az öngyilkos magatartás esélyét is növeli. Az öngyilkossági kísérletet elkövetők 30%-a fogyaszt alkoholt a tett elkövetését megelőzően. Mivel az alkoholfogyasztás, főleg nagyobb tivornyák után, bűntudatot ébreszt józan állapotban, az alkoholisták ilyenkor is hajlamosak az öngyilkosságra.

A depresszió mellett más pszichés rendellenességek is vezethetnek öngyilkossághoz. A skizofréniások és más pszichotikus zavarokban szenvedők az öngyilkosság elkövetésére buzdító hangokat (auditoros hallucinációt) hallhatnak. Szélsőséges személyiségzavarban vagy antiszociális személyiségzavarban szenvedők, főleg az erőszakra hajlamosak, öngyilkos gesztust vagy öngyilkossági kísérletet tehetnek valaki visszaszerzésére, vagy valaminek a kinyilvánítására.

A mód kiválasztása kulturális hatásoktól, elérhetőségtől függhet, a komoly szándék nem minden esetben fedezhető fel. Néhány módszernél (például magasból ugrásnál) gyakorlatilag nincs esély a túlérésre, míg más módszerek (például gyógyszer túladagolása) lehetővé teszik a megmenekülést. Attól függetlenül, hogy a kiválasztott módszer nem halálos, a kísérletet elkövető szándéka lehet ugyanannyira komoly, mint az eredményeseké.

A gyógyszertúladagolás és önmérgezés az öngyilkossági kísérletek két leggyakoribb eszköze. A gyógyszerek közül az paracetamol a leggyakrabban használt, de az antidepresszánsok, vagy egyéb szerek kombinált használata is gyakori.

Az erőszakos módszerek, mint az akasztás vagy a lövés ritkábbak az öngyilkossági kísérletek között, mivel általában halállal végződnek. A befejezett öngyilkosságok elkövetésére az Egyesült Államokban a fegyver a leggyakoribb, általában férfiak alkalmazzák. A nők rendszerint erőszakmentes módszereket választanak, mint például az önmérgezést, a túladagolást vagy a vízbefúlást.

Bár egyes öngyilkossági kísérletek és öngyilkosságok váratlanul érik a családot, barátokat, a legtöbb esetben nyilvánvaló figyelmeztetés előzi meg a tettet. Minden öngyilkossági kísérlet vagy az ezzel való fenyegetés segítségkérés, melyet komolyan kell venni. Ha a kísérletet vagy fenyegetést nem veszik figyelembe, az eset halállal végződhet.

Minden ilyen esetben azonnal értesíteni kell a rendőrséget, hogy a segítség minél hamarabb megérkezhessen. Amíg a segítség megérkezik, nyugodt, támogató hangnemben kell szólni az áldozathoz.

Általában az öngyilkossági kísérletet elkövetőt az orvos kórházba utalja. A legtöbb állam törvénykezése lehetővé teszi, hogy az orvos kórházba utalja a beteget, amennyiben nagy esélye van annak, hogy kárt tesz magában, még akkor is, ha a személy maga nem akar kórházba menni.

Minden öngyilkosság jelentős érzelmi hatással van az érintettekre. Az áldozat családja, barátai és orvosa bűntudatot, szégyent, lelkiismeret-furdalást éreznek, amiért nem előzték meg a tettet. Előfordulhat az áldozat irányában érzett harag is. Előbb-utóbb rájönnek azonban, hogy az öngyilkosságot nem akadályozhatták volna meg. Egy tanácsadó, vagy önsegítő csoport - például az "Öngyilkosságot Túlélők" - segíthet a családnak és a barátoknak megszabadulni a bűntudattól és a bánattól. Emellett a helyi csoportokról nyilvántartást vezetnek egyes nemzeti szervezetek, például az "Amerikai Alapítvány az Öngyilkosság Megelőzéséért". Az Internet segítségével más forrásokat is találhatunk. ((Magyarországon a lelki segélyszolgálat ingyenesen hívható zöld száma: 06-80-201-199 nyújt támogatást a rászorulóknak.))

Az öngyilkossági kísérlet hatása hasonló, a családtagok és barátok érzéseit azonban csillapíthatja az, ha meghallgatják az áldozat segélykérését.

Asszisztált öngyilkosságnak nevezzük, ha az öngyilkosságot elkövetni kívánó személynek orvos, egészségügyben jártas személy, családtag vagy barát nyújt segítséget. Az asszisztált öngyilkosság vitatott téma az orvosok között, mivel ellentétes az orvosok általános céljával, az élet megmentésével. Oregon kivételével minden szövetségi államban tilos segítséget nyújtani az öngyilkossághoz. Az Egyesült Államok többi területén az orvos kezelés útján enyhíthet a testi és lelki szenvedéseken, de nem tehet semmi a halál meggyorsításának érdekében.